Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Bélteky Lajos: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájára vonatkozó legújabb vizsgálatok és irányelvek

Bélteky L.: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájának irányelvei Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. 289 pozitív artézi kútak építése volt az irányzat, amelyekből 90—250 liter/pere vizet kaptak. A víz azonban igen lágy és meleg (30—35 C°) volt. Törpe vízművek A nagy vízhozamú ártézi kutak megvalósítása következtében vált időszerűvé a kisebb, 5000-ig terjedő lakosú községek ívóvízszűkségletének törpe vízművel való ellátása, 3 amely a falusi ivóvíz­ellátás eddigi módja helyett korszerű, műszakilag hibátlan és fejlődésképes megoldást biztosít ott is, ahol a kedvezőtlen geológiai adottságok követ­keztében a víz minősége jogosan volt kifogásolható és a vízellátás javítása a nagy mélység folytán költséges vízszerzés miatt nehezen volt megold­ható. A törpe vízmű lehetővé teszi, hogy a kutat, legyen az ásott vagy fúrott, a geológiai szempont­ból legalkalmasabb helyre telepítsék, a víz vasas­ságát a béléscső falán mesterséges védőréteg ki­képzésével, vagy vastalanító alkalmazásával meg­szüntessék, vagy a megengedett mértékre csök­kentsék. A 200 liter/perc értéket meghaladó átla­gos vízhozamú kutak létesítésével lehetővé vált, hogy a községek 93%-ának vízszükségletét közsé­genkint egy, vagy két kútból lehessen ellátni. Az 5000-nél kisebb lakosú községek teszik ugyanis a községek számának a 93%-át. A karcagi és kisújszállási legújabb fúrási ered­mények azt mutatják, hogy még az alföldi 15— 25 000 lakosú városok vízellátása is megoldható kismélységű rétegekre telepített, nem nagyszámú kútból. A központi vízmű útján való korszerű vízellátás ott is megvalósítható, ahol az eddigi szemléletünk szerint ez a megoldás a realitás hatá­rain kívül esett. A helyes béléscsövezés megvalósítása A helyes béléscsövezés megvalósítása terén a kutatás most arra irányul, hogy a fúrásnál milyen technológiát kell alkalmazni annak a célnak az elérése érdekében, hogy a vízadóréteg közvetlen fedőjében való zárást olyan területén is könnyen meg lehessen valósítani, ahol a rétegsor nem eléggé ismert, vagy teljesen ismeretlen. Kútfúrásaink nagy részénél ugyanis ilyen helyzettel találjuk magunkat szemben. Többféle megoldás jöhet szóba. Egyik a kis átmérőjű kereső fúrás a vízadóréteg feltárása és helyének a pontos megállapítása céljából. Ha ez megtörtént, a helyes saruzárás már könnyen megvalósítható. A másik a vízadóréteg fedőjében való mesterséges zárás cementezéssel. Ha a feltételezettnél kisebb mélységben megütik a vízadó réteget, csak ez a technológiai eljárás biztosíthatja a cső mögötti vízmozgás megakadályozását. Mindkét eljárás alkalmazását megnehezíti az a körülmény, hogy lelassítja a munka menetét, hátráltatja a terv teljesítését s emiatt a kivitelező vállalataink idegenkednek tőle. Leghelyesebb lesz tehát a jövőben a kútszabványban kötelezően előírni a vízadóréteg közvetlen fedőjében való 3 Bélteky Lajos : A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése. (Hidrológiai Közlöny, 1953. 5—-6. sz.). zárást, hogy ezt a követelményt már a tervező is tekintetbe vegye. A jelenleg érvényes szabvány még nem tartalmaz erre vonatkozólag határozott előírást, csak azt tiltja meg, hogy a vízadóréteg felett záró csőrakatot visszahúzzák. Ez az előírás azt a célt szolgálja, hogy ha a csövezési tervvel nem egyeznék a talán véletlenül jól sikerült tényleges csövezés, és ha a kellő szakértelemmel nem ren­delkező építtető takarékosság ürügyén ki akarná húzatni ezt a csőrakatot, a kútnak elrontását a kútszabványra való hivatkozással meg lehessen tagadni. Harmadik megoldás a helyes béléscsövezés megvalósítására próbafúrás végzése, a rétegsor és a saruzárások helyének pontos megállapítása cél­jából. A végleges kút vagy teljesen új fúrással, vagy a kis átmérőjű próbafurat felbővítésével ké­pezhető ki. Mindkét eljárás hátránya, hogy a költ­ségeket emeli. Az eredmény azonban megéri a költségtöbbletet. Községi vagy városi vízművek telepítésénél a gyakorlatban már is igen jól bevált, amint azt a karcagi és kisújszállási példák bizo­nyítják. A próbafúrást a legtöbbször hasznosítani lehet azáltal, hogy fúratát a legmélyebben fekvő vízadórétegre termelő kúttá képezik ki. így jártak el Kisújszálláson is. A helyes béléscsövezés egyéb gyakorlati haszna Mióta beigazolódott, hogy a béléscsövezésnek milyen döntő a befolyása a kút vízhozamára, eredménytelen fúrásoknál meddővé nyilvánítás előtt vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy észlel­tek-e a fúrás folyamán a rétegsorban olyan po­rózus réteget, amelyből víz volt remélhető, ki­próbálták-e azt s a próbánál helyes volt-e a bé­léscsövezés, vagyis a beszűrőzött réteg és a fe­lette levő csőrakat saruja között volt-e vala­milyen iszapos réteg. Ha a vizsgálat során azt állapítják meg, hogy a felsőbb iszapos réteg lecsúszásának meg volt a lehetősége, új fúrást javasolnak most már a rétegsor ismeretében, helyes kiképzéssel. Számos esetben beigazolódott, hogy a meddő furattól néhány méter távolságban lemélyített helyesen kiképzett kútból 1—200 liter/perc vizet lehetett termelni (pl. Sárszentmiklós, Torony). Azoknál a meddőnek mutatkozó fúrásoknál, ahol a fúrómester porózus réteget nem észlelt, újabban a csövezetlen szakaszt elektromos lyuk­szelvényezéssel ellenőrzik, hogy a megállapítás helyes volt-e. Ahol pedig a béléscsöveket már be­építették, azt a szakaszt rádióaktív, ún. gamma karottázzsal vizsgálják végig, hogy nem csövez­tek-é keresztül észlelés és kipróbálás nélkül poró­zus rétegeket. 1955-ben is több meddőnek látszó furatból lehetett a vizsgálat alapján helyrehozott csövezés­sel és a vizsgálat által kimutatott, de a fúrómester által észre nem vett porózus réteg beszűrőzésével vizet kapni. Az egyik Borsod-megyei községben a múlt évben 120 m-re előirányzott kutat fúrtak. A fúrás folyamán a fúrómester nem észlelt porózus réteget. Tovább fúrtak 220 m-ig, vízadó réteget azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom