Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Langmár József: Műtárgyak alatti szivárgás laboratóriumi vizsgálatának módszerei és berendezései

25Jf Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Langmár J.: Műtárgyak alatti szivárgás laboratóriumi vizsgálata kontakthőmérő kisfeszültségű áramkör zárásával elektroncsöves, vagy higanykapcsolós relais-n keresztül a hőmérsékletnek megfelelően vezérli a fűtést . A másik hőmérővel a hőmérsékletet ellenőrizzük. A medencébe beépítünk még két tölcséres túlfolyót 40 mm magasságkülönbséggel. A magasabb öntőélű túlfolyó biztosító túlfolyóként működik, az alacsonyabb a kísérleti térbe vezeti a, vizet. A fogyasztó túlfolyó feladatát csak akkor látja el jól, ha bukóéle teljesen víz alatt áll. Szabad átbukás esetén a víz ugyanis levegőt ragad magával. A készüléket hőtakarékosság és pormentesítés céljából hőszigetelő fedőlappal zárjuk le, gondoskodva megfelelő szellőzésről. Figyelembe kell vennünk a hőmérsékletszabályozó használatánál azt a körülményt, hogy nagyobb hőmérsékletű vízzel dolgozunk, mint amilyen hőmérsékletű víz szivárog a műtárgy alatt. Az így jelentkező hőmérsékletkülönbség viszkozitásváltozást, ez pedig az áteresztőképesség változását vonja maga után. Az eltérés értéke a viszkozitás hőmérséklet függvényében való változásának az ismeretében számítható [9]. Ajánlatos a kísérleteket olyan helyiségben végezni, ahol a hőmérséklet kicsi és — lehetőség szerint — állandó. Változó hőmérsékletű helyiségben ugyanis nemcsak a megépülő műtárgy adatainak meghatározásához kell átszámítást végeznünk, hanem a vizsgálat időtartama alatt is ismételten figyelembe kell vennünk és számítanunk a változást. Ezenkívül a hőmérsékletszabályozó által tartott hőmérsékletet is változtatnunk kell a kontakthőmérő állításával. c) A fel- és alvízszint rögzítése. A vizsgálatnak a folyamán gondoskodnunk kell a felvíz állandó utánpótlásáról éspedig úgy, hogy a szivárgó víz mennyiségének változásától függetlenül a felvízszínt állandó maradjon. Az alvíznél az állandó szint biztosításán túlmenőleg gondoskodnunk kell az átszivárgott vízmennyiség mérésének a lehetőségéről is. A vízszint rögzítésére a legegyszerűbb eszköz a bukóéi. Azt kell csak biztosítanunk, hogy a bukóéi magassága változtatható, a tervezett szintre beállítható és ott rögzíthető legyen. Több típus vizsgálatának eredményeképpen két kialakítás vált be a legjobban ; az egyik a medence külső oldalára erősíthető bukóedény es, a másik a medencén belül elhelyezett tölcséres berendezés. A bukóedényes vízszintrögzítő (2., 5. fénykép) a kísérleti medence oldalára erősíthető és függőlegesre állítható vezetőcsőből és a csövön függőlegesen csúsztatható bukóedényből áll. A bukóedény kettősfalú, felül nyitott tartály. A belső válaszfal felső peremét öntőélnek képezzük ki. A vizet a kísérleti térből a bukó mögötti térbe vezetjük, a felesleges víz az öntőélen átbukik. A külső burkolatot elől üveglemezzel szakítjuk meg, hogy az átbukás ellenőrizhető legyen. Kúpos szorítócsavar és finombeállító csavarrendszer biztosítja a bukóéi tervszerinti beállítását. A vizet mindig a medence falán keresztül, a víszint alatt vezetjük a vízszintrögzítőhöz. Egyszerűbb megoldás volna ugyan a víz vezetését szifonnal megoldani, ennek az üzeme azonban a levegőkiválások miatt bizonytalan. A tölcséres vízszintrögzítő (6. ábra) az előbbinél sokkal egyszerűbb szerkezet, lényegében egy hosszúcsövű tölcsér, amit a medence fenéklemezére erősített tömszelencén keresztül vezetünk ki a kísérleti térből. A tömszelence a vízzáráson kívül biztosítja a függőleges vezetést, a beállítást és a rögzítést is. Felülnezet 5. fénykép. Bukóedényes vízszíntrögzítő 0omo 5. PezyAnmop ypoenn eodbi co CAU&HHM OÜKOM Bild ö. Wasserstandsregler mit Überfallbehälter G. ábra. Tölcséres vízszintrögzítő Puc. (>. BopoHKOSbiü pezyAamop ypoewi eoűbt Abb. 6. Trichter-Wasserstandsregler Függőleges metszet !>K*16mm A kiserleti medence fenéklemeze Tömszelence