Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Magyar Kálmán: Különböző nyomású összekapcsolt vízvezető rétegek közös nyugalmi vízszintje és együttes vízhozama

Magyar K.: Különböző nyomású összekapcsolt vízvezető rétegek Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 229 feltüntetett diagrammal megegyezően 1,96 m-t kapunk eredményül. Ez a számérték azt mutatja, hogy amennyiben a rétegek szerkezete nem aránytalanul rossz, megengedhető lesz a megcsapolási helynek olyan mélyen történő elhelyezése, ahol három összekapcsolt réteg együttes vízhozama a legnagyobb nyomású réteg egyedüli vízhozamánál már nagyobb és így az öszakapcsolás a felvett esetben előnyösnek mondható. Ha a 111. és II. réteg együttes vízhozamát akarjuk összehasonlítani a három réteg együttes vízhozamával, akkor a III. és II. réteg együttes vízhozamát a két különböző nyomású réteg összekapcsolásánál ismertetett eljárással kell megállapítanunk. A különböző nyomású rétegek összekapcsolásánál általánosságban kimondhatjuk, hogy a legkedvezőbb vízhozam eredményeket akkor kapjuk, ha a rétegek közötti nyomáskülönbség nem nagy, lehetőleg pár méteren belül marad. Minél nagyobb ugyanis a rétegek nyomáskülönbsége, annál mélyebbre adódik a közös nyugalmi vízszint és annál mélyebbre kerül a számbavehető közös megcsapolási szint is. A különböző nyomású rétegek fajlagos vízhozamait tekintve, az összekapcsolásnál annál kedvezőbb vízhozam-eredményeket kapunk, minél nagyobbak a kisebb nyomású rétegek fajlagos vízhozamai. Ha a kisebb nyomású rétegek fajlagos vízhozama kicsi, előfordulhat az az eset is, hogy az összekapcsolással nyerhető vízhozam növekedés olyan kevés, hogy nincsen arányban az összekapcsolás kivitelére fordítandó költségtöbblettel. Ilyenkor természetesen az összekapcsolás, előnytelensége miatt, nem jöhet szóba. Háromnál több réteg esetében a közös nyugalmi szintnek, az elnyelt vízmennyiségnek és az együttes vízhozamnak a megállapítása, a rétegek és az ebből adódó lehetőségek számának megnövekedése miatt, már nehézkessé válik. Ilyen esetek a gyakorlatban is csak ritkábban fordulnak elő, miért is a vizsgálatok elvégzését háromnál több réteg esetére már nem terjesztjük ki. Befejezésül rá kell mutatni arra, hogy mind a számítással mind a grafikus úton megállapított eredmények ideális, vagyis csősúrlódás és belépési veszteség nélküli vízkivételre vonatkoznak, lamináris áramlás feltételezése mellett. A valóságban azonban a víznek a kút béléscsövében való áramlásánál, valamint a szűrőfelületen keresztül való belépésénél is veszteségek lépnek fel, amelyek az ideális állapotra vonatkoztatott értékeket bizonyos mértékben módosítják. Ez a módosítás azt eredményezi, hogy a nyomás alatt álló rétegre telepített fúrott kút vízhozamdiagrammja nem lesz egyenes vonal, hanem attól kissé lefelé elhajló görbe és így a vízhozamértékek is, az ideális állapot feltételezésével meghatározott értékekhez képest, kisebbek lesznek. Végül feltétlenül teljesítendő követelményként kell megkívánni azt, hogy a feltárásnál a vízvezető rétegek jellemzői a nyugalmi szintek és á fajlagos vízhozamok mérés útján, minél pontosabban állapíttassanak meg, mert enélkül az összekapcsolt rétegek közös nyugalmi szintjére együttes vízhozamára és vízveszteségére vonatkozólag számításokat végezni nem lehet. OE> IHM Pl rHflPOCTATHMECKMR YPOBEHb M OEIUMR PACXOJI B3AHMOJIECTByK)lHMX BOflOHOCHblX flJlACTOB PA3JlHMH0r0 AABJ1EHMH K. Madbiip B paőOTe onpeaejiHtoTCH 3aKOHOMepHOCTii HBJieHiiíí, B03HiiKaK)ujnx B CJiynae oS-beflimemiH B OAIIH KOJIOACH BOflOHOCHblX IlJiaCTOB, HaXOflHIIUIXCH nOA pa3JIimHbIMH nmpocTa-nmecKiiMu flaBJiemiHMn. /JJIH onpeaejieHun o6mero niapocTa-rimecKoro ypoBHH ii oßmero pacxoaa oßieÄiiHeHHbix njiacTOB upnBOÄIITC5I MHCJieHHblií II rpatjameCKIIH MeTOflbl. Gemeinsame Ruliespiegella^e und kumulative Wasserabgabe verbundener wasserführender Schiebten mit abweichendem hydrostatischen Druck Von K. Magyar Der Aufsatz bestimmt die Gesetzmässigkeiten jener Erscheinungen, die entstehen, wenn man wasserführende Schichten, die unter hydrostatischem Druck unterschiedlicher Grösse stehen, durch einen Brunnen anzapft. Er enthält rechnerische und zeichnerische Verfahren zur Bestimmung der gemeinsamen Ruhespiegellage und Ergiebigkeit.