Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Dr. Várady György: Az építőipari hidrológia országos kérdései

170 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Az építőipari hidrológia kérdései Bakos László hozzászólásában a települések kialakításánál és a lakóházak elhelyezésénél a hidrológiai szempontoknak érvényesítésére mutatott rá. Cziglina Vilmos hozzászólásában a talajvízszintsüllyesztés gyakorlati kérdéseivel foglalkozott az épület környezetének, a víztelenítésével kapcsolatosan. Gabos György az építkezések területén a felszíni vizek beszivárgásának elkerülése érdekében szükséges talajtömörítési és tereprendezési kérdésekre mutatott rá. Foglalkozott új települések területén a beépítés következtében előálló talajvíz emelkedés kérdésével is. A továbbiakban az elektroOzmótikus falszárítással kapcsolatos kísérleteket ismertette. Az eljárás az eddigi tapasztalatok szerint igen gazdaságosnak mutatkozott. Szilágyi Gyula előadásában a talajvízfeltárás jelenlegi állapota címen ismertette az országos talajvíz észlelő kúthálózat fejlődését. Tíz évvel ezelőtt mintegy 300 kútban történt észlelés, ma pedig már 2416 kút van nyilvántartva. A talajvíz viszonyok országos jellegű térképezésének nagy munkájában a Földtani Intézet és a . VITUKI a gyakorlati szempontokat követte és így ezek a térképek építőipari célokat is szolgálhatnak. Foglalkozott továbbiakban a talajvíz előrejelzés, valamint a maximális talajvízállás kérdésével is. Rónai András a tiszántúli és a Duna—Tisza közi talajvíz térképezés állását ismertette, majd rámutatott a kútkataszter alapján elkészített térképek geológiai és morfológiai értékelésének szükségességére. A talajvízkutatást átfogó és minden vele kapcsolatos kérdést felölelő komplex feladattá kell a jövőben kifejleszteni. Kovács György hozzászólásában a talajvízszint megfigyelő kúthálózat fejlesztésének fontosságára és az észlelési adatok pontosabb és megbízhatóbb leolvasásának jelentőségére mutatott rá. Az észlelési adatok megfelelő feldolgozása az építőipar területén nagy előnyöket jelent. Bachmann Alfréd előadásában az építmények szigetelésének kérdését ismertette. Rámutatott a különböző szigetelési eljárásokra, s a gyakorlatban elkövetett hibákra, valamint ezek kiküszöbölésére szolgáló módszerekre. A szigetelés tervezés szempontjából a hidrológiai adatoknak igen nagy a jelentősége. Stegmüller József hozzászólásában a szigetelési munkák gyakorlati hibáira mutatott rá, amelyek főleg a hidrológiai viszonyok fogyatékos feltárásából származtak. Rétháti László előadásában hangsúlyozta, hogy a talajfúrások és a helyszíni adatgyűjtések olyan értékes hidrológiai adatokat szolgáltatnak, amelyeknek szakszerű felhasználásával gazdaságos és műszakilag tökéletesebb megoldásokat lehet javasolni. Gyakorlati példán mutatta be, hogyan lehet a talajvíz szintjének és a közeli folyók vízjárásának kapcsolata alapján olyan építési időszakot kijelölni, amikor az alapozási költségek a minimumra szoríthatók. A maximális talajvízszint meghatározására különböző példákat mutatott be. Nagy Zoltán hozzászólásában a maximális talajvízszintnek az építőipari gyakorlatban való rendkívüli fontosságára mutatott rá. Az eddig érvényben lévő rendelkezések finomítását teszik most már lehetővé az elért eredmények, a kutatási munkák adatai. Az előadások és hozzászólások alapján tett javas

T latokat Biczók Imre foglalta össze. dr. Várday György Ota Hynie : A cseh—morva teriilet ásványvízforrásainak geológiája. (Geologie minerálních zíídel v Cechách a na MoravS) Praha, 1949. 82 1. A tanulmány első része geológiai osztályozását adja a csehországi és morvasziléziai ásványvízforrásoknak, majd általánosságban világítja meg a forrásoknak geológiai környezetükkel való genetikus összefüggését. A második részben szerző az ásványvizek különböző alkotó elemeinek eredetét ismerteti, vizsgálja azok kialakulását', fizikai mechanizmusát és mindebből általános érvényű következtetéseket von le a forrásokkal kapcsolatos hidrogeológiai kérdések megoldásával kapcsolatosan. A harmadik fejezet behatóan foglalkozik a legfontosabb, gyógyfürdők céljára felhasznált ásványvízforrások hidrogeológiai viszonyaival (Karlovy—

Vary, Marianské—Lázné, Frantiskové—Lázne, Teplice— Láznő, Podebrady, Telepice nad Becvou stb.) és ezeknek részletes értékelését adja. Ez a fejezet hangsúlyozza az egyes fürdőhelyeken felmerülő főbb forrás-geológiai teendőket, egyben javaslattal is szolgál azok gyakorlati megoldására. így körvonalazza a legmegfelelőbb forrásfoglalási módokat és a forrástechnikai berendezések legjobb kihasználásának lehetőségét, különös figyelmet szentelve a feltétlenül szükséges újabb forrásvédelmi intézkedések elvi alapvetésének. Kifejti, hogy mindeddig a források területével kapcsolatos külső beavatkozások irányelvei — kiváltképp az ásványi nyersanyagok bányászatával kapcsolatos beavatkozások irányelvei — azon összefüggések helytelen megítélésén alapultak, melyek az ásványvízforrások és környezetük (fakadási és keletkezési helyük) között állnak fenn. Ezek a ma már részben elavult elvek a múlt század 60-as és 80-as éveiből származnak. Szerző szerint a gyógyfürdők védőkörzétében bizonyos munkák merev eltiltása még távolról sem jelenti a gyógyforrások helyes védelmét. Pedig az ilyen tilalmak sokszor önkényes korlátozását eredményezik olyan vállalkozásoknak, amelyek a nemzetgazdaság szempontjából nagy jelentőségűek. Ezidőszerint — a Rudhoíi alján fakadó gyógyforrásokat kivéve — a cseh és morva területen fekvő fürdők forrásainak védelme még távolról sem tekinthető megoldottnak. A tanulmány ezért tisztázza annak az új, korszerű forrásvédelemnek alapelveit, melyet az 1939. június 16-án kelt 223. Sb. számú, a természetes gyógyvizek védelméről szóló kormányrendelet tesz lehetővé. Mindezzel a védelemnek olyan rendszerét kívánja megalapozni, amely az ásványvizek hidrogeológiai viszonyainak felderítésében figyelembe veszi és alkalmazza a modern geológia és rokontudományainak legújabb munkamódszereit. Ebből a célból a preventív és reparativ forrásvédelemnek eddig szokásos módozatait kiegészíti a rejtett (lappangó) ártalmak elleni védelemmel. Ezek a rejtett, lappangó ártalmak annál is veszélyesebbek, mert kezdetben alig észrevehető, fokozatos elváltozásokban jutnak csak kifejezésre az egyes forrásoknál. Ilyen kedvezőtlen változások főleg a vízgyűjtő terület szűrőképessége megromlásának tulajdoníthatók, ahonnan az ásványvízforrások vízkészlete pótlódik. Az ilyen kedvezőtlen behatások kiküszöbölése klimatikus (gyógyhelyi) védelem alá helyezett területek által biztosítható. További fontos zavaró körülmény a talajvíz regionális depressziója, vagy az artézi vizek nyomásának csökkenése a nagyobb mennyiségű •vízkivétel következtében. Ezen a téren nemcsak az ásványvízkivételre kell gondolni, hanem a természetes talajvizek kivételére is, amelyek szintén kapcsolatban állnak a forrásjáratok feltöltődésével. Ezek a káros hatások meggátolandók a mindennemű vízkivételnek (úgy a közönséges talajvíz kivételének, mint főleg az artézi víz kivételének) szigorú szabályozásával, mint amely gyakran csak nehezen kimutatható komplikált összefüggésben áll az ásványvízforrásokkal. Szerző végül új ásványvízforrások feltárásának lehetőségére mutat rá, mind a meglévő források körzetében, mind pedig más, ezektől távoleső területeken. dr. Bauer Jenő