Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Dr. Bolberitz Károly: Sörgyárak ipari vízháztartásának vizsgálata
Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1J/3 \ / I r/1^ I I A T \ 4J A sörgyártásnál felhaszált vizek és szennyvizek minőségi adatai " AZjíj.I_j Ljr\. x rxO igen értékes anyagot nyújtanak a sörgyárak vízellátásával és a kibocsátott szennyvíz tisztításával foglalkozó szakemberek számára. A levont következtetések igen alaposak és nagy körültekintésről tanúskodnak. A cikk rámutat arra, hogy a sörgyártásnál technológiailag milyen víztakarékossági lehetőségek mutatkoznak. Ss^gyárak ipari vízháztartásának vizsgálata D r. BOLBERIT. Z KÁKOIT Sűrűn lakott területeken, ha nem is vízszegény vidéken fekszenek ezek. a víz-takarékosság a vízgazdálkodás legégetőbb kérdésévé válik. Különös jelentőségű ez ott, ahol nagyobb méretű, már meglévő vagy fejlődő ipar van, mert az ipari tevékenység folytatásához szükséges vízmennyiség a gyártott termékek minőségének befolyásolása nélkül is a pazarlás és a takarékosság igen tág határai között ingadozhat, a hiányzó vízmennyiségek fedezésére tehát bő lehetőségeket nyújthat. Az élelmiszeripar egyik legjelentősebb ága a söripar. Terméke a hordókba vagy palackokba lefejtett sör. tárolásra, szállításra érzékeny. Ezért a söripar mindig sűrűn lakott területre, nagyvárosokba, sőt leggyakrabban a fővárosokba települ, annak ellenére, hogy mezőgazdasági nyersanyagot, használ fel. A sörgyártás egyike a legvízigényesebb iparoknak. Maga az eladott termék túlnyomó része víz. Erjedési termék lévén, a gyártás folyamán a tisztaságra, a hűtésekre nagy gondot kell fordítani, élvezeti cikk lévén, minősége döntő jelentőségű, így a víztakarékossági szempontok érthetően háttérbe szorulnak. Élelmiszerjellege megkívánja, hogy a gyártás folyamán mindenütt ivóvíztisztaságú vizet használjunk; a gyártási víz minősége rendkívül fontos és a kész sör minőségét, közismert jellegét határozza meg. Ha mindezekhez hozzávesszük azt,, hogy a maláta- és sörgyártási szennyvizek az igen nehezen tisztítható szennyvízféleségek körébe tartoznak, érthető, hogy a sörgyárak ipari vízgazdálkodásának vizsgálata különös jelentőségű és a víztakarékosságnak akár részleges megvalósítása is a nehezebb feladatok körébe tartozik. A termelés igen nagy vízfogyasztása tehát egyrészről jelentékeny megtakarításokra nyújt lehetőséget, a vízminőséggel szemben támasztott igények viszont erősen nehezítik ennek megvalósítását. Ez a magyarázata annak, hogy a rendelkezésünkre álló külföldi adatok tekintélyesen eltérnek egymástól. A technológiai irodalom szerint a vízszükséglet a gyártott sörmennyiség ötszöröse; a müncheni sör-főiskola szerint húszszorosa; egyes sörgyárak adatai szerint 34—40-szerese. Az 1 hl sör gyártásánál keletkezett szennyvizek mennyisége az alább felsorolt sörgyárakban a következő: 10 müncheni sörgyárban, malátázással (1) 33,0 hl 28 chicagói sörgyárban télen (2) . . 5,7 hl 28 chicagói sörgyárban nyáron ... 16,0 hl 1 angol sörgyárban (3) 8,7—11,2 hl J texasi sörgyárban (3) 10,8 hl 5 budapesti sörgyárban, malátázással 20—25 hl 5 budapesti sörgyárban, maiátázás nélkül 8—15 hl A gyárak vízfogyasztását számos tényező, a gyártási eljárás, a fogyasztás idényszerű alakulása, a hűtésre szolgáló víz hőmérséklete és nem utolsó sorban a klimatikus tényezők befolyásolják. Szerepet játszik nyilván a vízbőség kérdése is. A budapesti gyárak vízfogyasztása, amint látjuk, kb. a közepén helyezkedik el, tehát elfogadható vízgazdálkodásról tanúskodik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szükség esetén nem lehet vagy hogy nem kell a kérdéssel foglalkozni és megtakarításokra törekedni. * A főváros Kőbánya kerületében, a Rákosmező oldalában egymás mellé települt sörgyárak vízszükségletük túlnyomó részét saját mélyfúrású kútjaikból termelik. Ez az ipari jellegggel és a várrosszéli településsel magyarázható. A sörgyárak saját fogyasztásának növekedése, valamint a környékbeli üzemek fejlődése, melyeknek egy része szintén kutakból igyekszik vízhez jutni, azt eredményezte, hogy a kutak hozama az idők folyamán mindjobban csökkent és hogy a rendelkezésre álló vízhozamot újabb fúrásokkal sem sikerül lényegesen növelni. A szivattyúkat a kutakba mind mélyebbre kell engedni, a leszívást, az igénybevételt állandóan növelni kell, ami a kutak élettartama szempontjából hátrányos. Még így sem lehet előteremteni azt a vízmennyiséget, amire a gyárak termelésének a legközelebbi években várható növekedéséhez szükség van. A fokozott vízszükséglet, kielégítésére az adott esetben a következő megoldások jöhetnek számításba: 1. A szükséges vízmennyiségnek a tervezés alatt álló dél-budapesti ipari Dunavíz vezetékből való fedezése. A vezeték üzembehelyezésének időpontja azonban igen távoli. Ettől eltekintve a Dunavíz a gyári szükségletnek csak elenyésző hányadánál használható fel közvetlenül. Élelmezési iparról lévén szó, ivóvíz tisztaságra van szükség, a kettős vezetékrendszer elkerülésére tehát az egész vízmennyiség megfelelő kezeléséről (szűrés, megbízható fertőtlenítés) kell gondolni, ami a jelenlegi köbméterenkénti vízköltséget érezhetően emelné. A beruházás az ezidőszerinti fogyasztást számítva 4 millió forintra becsülhető, a berendezés helyigénye kb. 700 m 2.* * Mélyépítő Tervező Irodától kapott magánközlés.
