Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Dr. Nógrádi Tamás: Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához
Dr. Nógrádi T.: Adatok a Fülöpszállás környéki tavak limnológiáj álhoz Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 135 talált Lepadella rhomboides is, amelyet csak a Balaton környékéről ismerünk. Cladocera A nagyszámú Cladocera-faj sokkal jellemzőbb képét adja a szikes tavaknak, mint a Rotatoriák. A 2. táblázaton levő fajlista jellegzetes és sokban egyezik Daday (2), Megyeri (9), Ponyiés Dvihally (12), valamint Woynárovich (21)Cladocera-listáival. A magunk részéről is jellemző fajnak kell tartani a Daphnia Atkinsonil és D. psittacea-t. Igen gyakori és nagy tömegben jelentkezik a Moina brachiata és M. rectirostris is. Mint ismeretes, ezek alkalifil fajok és pH = 9 körül érzik magukat a legjobban. Ezenkívül — Pacaiul (11) megállapítása szerint — argillofilek is, sőt a Moina brachiata-nál az argil lofilia az elsődleges, mert tisztavízű, de lúgos kémhatású vizekből hiányzik. Feltételezik hogy az agyagkolloid jelenléte adszorptív hatásánál fogva bizonyos tápelemek hasznosítását kedvezően befolyásolja. Saját megfigyeléseim alátámasztják Pacaud állításait, mert valóban mindkét Moina-faj igen erősen előnyben részesíti a tipikus szikes tavakat (ahol vezérfaj lehet) a „nem szikes" tisztavízű tavakkal szemben, holott mindkettő pH-ja közel azonos. A Macrothrix laticornis és az igen gyakori M. hirsuticornis előfordulása is jellemző a szikes tavakra. Ezek a fajok Ca + +-szegény, ám nem disztróf vizekben gyakoriak, amelyek tehát rosszul pufferolt rendszerek és így a pH nagy lehet (Pacaud) (11). A nagyobb Ca-tartalmú „nem szikes" tavakban csak szórványosan volt található. így a iWoim-fajokkal együtt biológiailag is alátámasztják a szikes és általunk „nem szikes"nek nevezett tótípus megkülönböztetésének helyi jogosultságát. Tipikus szikes tavakból került elő a Daphnia longispina subsp. hyalina, egy érdekes laposfejű és nagyszemű helyi változata, amely talán a var. rectifrons-hoz áll legközelebb (8. ábra). Biometriai értékei Woltereck (20) módszerével: fejmagasság a héjhossz 27%-a fejmagasság a fejbázis 43%-a fejbázis a héjhossz 64%-a O Keresztmetszet 7. ábra. Lepadella amphitropis Puc. 7. Lepadella amphitropis 7. Lepadella amphitropig 8. ábra. Daphnia Longispina subsp. hyalina liógy ez maradandó változat-e, azt csak nagyobb anyagon végzett vizsgálat dönthetné el. Copepoda A Diaptomus-fajok mennyiségileg igen jelentős részét teszik ki a zooplanktónnak, és a legtöbbször vezérfajként szerepelnek. Közöttük is a leggyakrabban és a legnagyobb mennyiségben fordul elő az Arctodiaptomus spinosus, amely a szikes vizek jellemző faja. Utána az Arctodiaptomus Wierzejslcii és A. bacilli] er* a leggyakoribbak. Említésre méltók a Hemidiaptomus amblyodon és a Lovenula (Allolovenula) Alluaudi, mindkettő jellemző ugyan a szikes vizekre, de sporadikusan fordulnak elő (lásd Megyeri (9) és Kiefer (8)). A Cyclops-fajok nem játszanak jelentős szerepet a vizsgált anyagban. Mint ritkább faj említést érdemel a C. (Diacyclops) nanus és languidoides. Mennyiségi vizsgálatok Hogy az előbbiekben vázolt kvalitatív képet kiegészítsük, tájékoztató kvantitatív plankton vizsgálatokat is végeztünk. A szikes tavak ilyen vizsgálatát azonban igen megnehezíti az, hogy az abioseston, az agyagkolloid mennyisége lényegesen nagyobb, mint a biosestoné. A néha tejfölsűrűségű minták értékelése ezért sok esetben lehetetlen volt. Ezért a 3. táblázatban csak a szikes Fehérszék (263.) és a „nem szikes" jellegű 266-os tó egy-egy mintájának eredményeit közöljük. A táblázat azonban inkább csak szemléltetésül szolgál, az adatok természetesen nem elegendőek következtetéseknek a levonására. Ezért a vizsgált szikes tavak termelésbiológiájára vonatkozó megállapításoktól is tartózkodunk. * Az Arctodiaptomus bacillií'or megjelenését Ponyi J. legújabb vizsgálatai szerint fenntartással kell fogadni; az minden valószínűség szerint .1 natronophilus (Ponyi J.) (sajtó alatt). 6. ábra. Lecanes sinuosa n. sp. Puc. fi. Leca'ne sinuosa n. sp. 6, Lc-ca ne sinuosa n. sp.
