Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Kovács György: A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása

118 H drológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Kovács Gy.: A fakadóvíz elleni védekezés szivárgó vízmennyiség értékének egyeznie kell, tehát kH ar sh ím 11 / k H , m — ar sh y. n b ahonnan a b' értéket, illetőleg az adott körülmények között I hosszúságú szádfal előfenék s hosszát számíthatjuk : s = 2b w> / 1 (- )' l m ) átszivárgó vízmennyiség különbségével jellemezhetjük : Aq = ar TT V sh m ar sh (15) (13) il egyenértékű 114) Az összefüggés alapján láthatjuk, hogy minél nagyobb mértékben zárja el a szádfal az áteresztőréteget j —> 1 ), az egyenértékű előfenékhosszúság annál inkább növekszik. Ugyanígy növekszik ez az érték azonos rétegvastagság és szádfalhossz esetén a 2 b gátszélesség növekedésével is. A szivárgó vízmennyiséget csökkentő rendszer és a lecsapolás összehasonlítása Az előző fejezetben elmondottak alapján módszer áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy meghatározott környezeti adottságok esetén számítani tudjuk egy szádfallal történő részleges elzárással egyenértékű előfenék hosszát. Ezért a továbbiakban, amikor az átszivárgó víz mennyiségét csökkentő rendszereket kívánjuk összehasonlítani azzal a megoldással, amelynél a védekezést csak a mentett oldalon feltörő vizek összegyűjtésére és elvezetésére korlátozzuk, csupán az előfenékkel megnyújtott alaplemez esetét fogjuk összevetni a lecsapolással. Elfogadjuk tehát azt a feltevést, hogy amennyiben szádfalas megoldás összehasonlítása volna a feladat, ezt az elrendezést előzőleg már vele egyenértékű előfenekes megoldássá alakítottuk át, .Minthogy minden védelmi rendszerben célunk a védett területeknek a fakadó vizektől történő teljes mentesítése, ezért gazdaságilag egyenértékű az a két megoldás lesz, amely minden mentett oldalra átszivárgó vizet összegyűjt és újra a befogadóba továbbít, Az előfenék vagy szádfal alkalmazásának az esetén csökken az átszivárgó vízmennyiség. Ilyen módon tehát, ezeknek az alkalmazása esetén is szükségünk van olyan csatornahálózat létesítésére, amely az átszivárgó vízmennyiséget összegyűjti és elvezeti, a lecsapoló rendszerünket azonban ebben az esetben kisebb vízhozamokra kell kiépítenünk. A két változat gazdasági összehasonlítása során tehát a szivárgó vízmennyiség csökkentésére szolgáló berendezések költségeivel a többlet vízhozamok összegyűjtésének és átemelésének költségét kell szembeállítanunk. A védelem szempontjából egyenértékű megoldásokat tehát a kétféle rendszerben számított Ennek a többlet vízmennyiségnek azonban a költségek emelésére többféle hatása van. .Megnövekszik az állandóan szivattyúzandó víznek a mennyisége. Ez nagyobb szivatt yúkapacitás beépítését (befektetési költség növekedése) teszi szükségessé, ezenkívül emelkedik az átemelésre fordított energia mennyisége is (üzemköltség növekedése). Növelnünk kell azonban nemcsak a szivattyútelepeket, hanem a víz befogadására, talajból történő összegyűjtésére szolgáló csatornák nedvesített kerületét. Amint már említettük, a leszívó rendszereket a csatornák vízszintjének felezőjében elhelyezett pontszerű nyelő formájában vonhatjuk be a potenciáláramlás törvényszerűségeinek alapján végrehajtott számításainkba. Ezek szerint tehát a csatorna kerületét egy-egy meghatározott potenciálvonal helyettesíti. A csatorna keresztszelvényét azonban nem a szállítandó víz mennyisége fogja elsősorban megkötni, hanem az a kívánság, hogy a kerületet helyettesítő potenciálvonal mentén az áramlás sebessége, a csatornába belépő víz sebessége, ne haladja meg a talajra megengedett határértéket, illetőleg a megkívánt biztonsággal alatta maradjon a kritikus sebességértéknek. Mint ismeretes, a sebesség határértékét általában egységnyi potenciál eséssel szokták jellemezni, tehát a kritikus sebesség az áteresztőképességi együtthatóval egyenlő wkr k (lásd Dómján Jenő: A buzgárképződés mechanikája. Hidrológiai Közlöny. 1950. 5—6. 217. oldal.). A biztonság értékét szivárgási számításoknál, általában 3^-6 értékkel szoktuk figyelembe venni (MNOSZ 15222-53 R. Függelék.' 7. o.). Ennek megfelelőleg, a számpélda kidolgozásának a során mi négyszeres biztonságot vettünk alapul. Az előzőekben elmondott követelmény tehát a vízhozam növekedésével erősen növeli a földmunkák mennyiségét és a • csatorna fenntartási költségét is. Az aránytalanid nagy szelvényben ugyanis az elvezetni kívánt vízmennyiséget csak igen kis vízszinteséssel és így kis sebességgel vezethetjük, ami a csatornák eliszapolódásához, a növényzet megtelepedéséhez, egyszóval a fenntartási költségek növekedéséhez vezet, A csatorna méretek meghatározására szolgáló eljárást, valamint a csatorna helyének megválasztását a következő fejezetben részletesen ismertetjük. A lecsapoló csatorna helyének és méretének meghatározása A kombinált változatok vizsgálata előtt részletesen meg kell vizsgálnunk azt az előző fejezetben felmerült kérdést, hogy hol helyezzük el az átszivárgó víz összegyűjtésére és levezetésére szolgáló lecsapoló csatornát, és mi ennek a csa-