Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Csallány Sándor: Nagybudapest forrásai IV.

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 363 A szerző cikke Nagy-Budapest forrásainak részletes ismertetését nyújtja olvasóinknak. A tanulmány érdeme, hogy a források fellelhetőségét térképvázlatok ós fényképek segítségével megkönnyíti és a legtöbb forrásról kémiai, valamint biológiai vizsgálatok alapján alkotott egészségügyi szakvéleményt is nyújt. Nagy-Budapest forrásai IV. CSALLÁHY SÁNDOR (Folytatás a 240. oldalról.) (A cikkhez tartozó fényképek a 352. ós 353. oldalak közötti mellékleten találhatók.) 2. Pest hidegvizű forrásai A pesti oldal forrásokban szegény. Horusitzky H. (3) már 1933-ban megállapítja, hogy sok forrás, mely egykor a felszínen volt, eltemetődött. Megemlíti továbbá hogy a Kuttó-dűlőben, a Ferencvárosi pályaudvar környékén és a Duna csepeli rakpartján — az egykori szénraktártól a Határ-csárdáig — a Szilas patak, a Rákos patak és a Palotai patak medrében ismeretes forrás előfordulás. Jelenleg forrást, vagy forrásokat a pesti oldalon Rákoskeresztúron, az Árpád fejedelem útján, a Palotai patak, Szilas patak völgyében, a Források elnevezésű területen és a Soroksári Duna-parton a Milenneum telep környékén találunk. Ebből kitűnik, hogy az említett források legtöbbje megszűnt városrendezési, vagy egyéb okok miatt. A fentiek közül vízmennyiség szempontjából csupán a Milenneum-telep környéki előfordulás jelentősebb. A többiek felhasználása csak helyi jelentőségű lehet. Tartalék szempontjából sem kell vizsgálni ezeket, mert ezen a területen egy-egy ásott kúttal — adott esetben — a vízellátást biztosítani lehet. Milenneum-telep környéki források A Soroksári Dunaág jelenlegi partjától nem messze húzódik az a kavics-terrasz vonulat, amelyet egykor a Duna rakott le, s feküjét a pontuszi-pannon agyag képezi. A források a Duna felőli oldalon kb. azonos magasságban jelennek meg. Valószínű magyarázata ennek az, hogy a nagyjából É, ÉK felől áramló talajvíz az azonos magasságokban elhelyezkedő vízzáró agyag és a kavics határán jelentkezik. Ez a kavics, homokos kavics vonulat a víz összetételére, illetvo minőségére igen kedvező, mint azt a vízvizsgálatok is mutatták. A dombvonulat a dunaharaszti MÁV megállónál simul a környezetbe, egyben itt találjuk az utolsó forrást is D-felé. Az előbb említett megálló és Soroksár község D-i határa közti szakaszon, a Duna partján 62 forrást lehetett megállapítani. Azonban az valószínű, hogy ennél több van, mert az ott lévő nyaralókba, illetve kertekbe, bemenni nem lehetett mindenütt. Becslésem szerint a jól elkülöníthető források száma minimálisan 100-ra tehető. Ezek legtöbbje egyszorű házi megoldással foglalt. Néhány ügyes megoldás is látható, pl. fürdőmedence feltöltésére hasznosítják, vagy víztárolót táplálnak velük stb. Általában az egész szakasz vízben igen gazdag. A 47-es fkm-nél lévő forrás került rendszeres megfigyelés alá — amelynek vízhozama becslés szerint az összes források középértékét képviseli — s mérési eredményei a következők : 1953. XI. 6 Q = 11,0 liter/perc H = 12,5 C° 1954. III. 13 Q = 12,0 liter/perc II = 11,0 C° 1955. IV. 30 Q = 12,5 liter/perc H = 12,0 C° A kapott adatok alapján a vízhozamot állandónak lehet tekinteni. Ezt a többi forrásnál is feltételezhetjük, amely igen fontos szempont a további felhasználást illetően. A forrásról a fénykép közelről készült, így látható a házilag egyszerű módon elkészített forrásfoglalás. (30.- fénykép.) Az említett 62, illetve becsült 100 forrás* kb. 2,5 km-es szakaszon található meg. 3. Budakeszi, Budaörs és Solymár forráselöfordulásai A címben megjelölt három helység jóllehet közigazgatásilag nem tartozik Nagy-Budapesthez, vízellátás szempontjából szorosan kapcsolódik fővárosunkhoz. Helyszíni bejárással a nevezett községek környékét megvizsgáltuk, melyről az alábbiakat közölhetjük. Budakeszi környéke vízben szegény terület, forráselőfordulás közigazgatási területén nem ismeretes. Budaörsön három forrás van. Ezek a Kamaraerdő mellett, (Pistoly,) a Kőhegy aljában és a Törökugratóval szemben találhatók meg. Solymár. A solymári téglagyártól nem messze, a Szarvashegyi erdő szélén, egy mély árokban található a Solymár forrás (31. fénykép). Kezdetlegesen foglalt, az erdei dolgozók és kirándulók használják. Vízhozama 2 l/percre becsülhető. A környéken legismertebb a Rózsika nevezetű forrás, amely a múlt évben elapadt. Nem messze a Rózsika forrástól a 40-es években fürdőt építettek egyszerű elgondolással. A Solymár-völgyi patak vizét duzzasztóval felfogták a körülfalazott medencében, s ezt fürdés céljaira vették igénybe (32. fénykép). Sokan keresték fel a strandot ünnepnapok alkalmával, ezért érdemes lenne aránylag csekély költséggel rendbehozatni, a kirándulóknak és a környék lakosainak. 4. Budapest langyos- és melegvizű forrásai A teljesség kedvéért közlöm, de a részletes ismertetésre a bevezetőben említett okok miatt nem térek ki, az emberi beavatkozástól függetlenül őseredeti helyén feltörő langyos és meleg forrásainkat Papp Ferenc (5) szerint. Rudasfürdő : Árpád-, Mátyás-, (1) Kinizsi-, (1) Török-, (1) Schafarzik-féle szökevény források a Duna jobbpartján (3) Imre-fürdő : Mátyás forrás Király-fürdő forráscsoportja Lukács-fürdő : Török-forrás, a Malom-tó, az Iszap-fürdő tó, a Lukács-forrás (régi), Császár-fürdő: Antal (4), Nádor (1), Mária (l), Imre (1) forrás, ivókút (2) és a Török forrás (2), továbbá Szt. István-forrás. Óbudai Árpád-forrás (2) Római-fürdő forrásai (14) Duna medrében a Margitsziget északi vége közelében fakadó forráscsoport. A zárójelben lévő szám a forráscsoport forrásainak számát jelzi. 5. Nem működő források Az alábbiakban felsorolt források még 1938-ban is működtek, mert Horusitzky H. (I) munkájában a legtöbbről vízelemzési adatot közöl. így a II. kerületben : Bimbó utcai kertészetben egy forrás, III. kerületben : Aranyhegy északkeleti lejtőjén a 3—4 bevágásban kettő, Perényi út és Bécsi út kereszteződésénél egy időszakos,