Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Rónai András: A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajviszonyai

231)i Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Dr. Rónai A.: Nyírség, Hajdúság, Hortobágy talajvízviszonyai községek belterületén, 30 951 pedig külterületen : szőlőkben, legelőkön, utak mentén, tanyáknál. E külterületi kutak adatait részletesebben fel­dolgoztuk, mert ezek jellemzik a térképezett terü­let túlnyomórészét. A külterületi kutak vízbőség tekintetében Észak-Tiszántiilon a következő képet mutatják. A kutakban mért vízoszlopmagasság m-ben : 0—1 1—2 2—3 3—4 4—5 5 m < Mérhe­tetlen Kutak száma összesen Tisza—Szamos köze Nyírség Hortobágy—Hajdúság—Nagykún­ság 676 1592 667 740 6398 2970 406 3401 3987 90 643 2605 15 50 1222 14 13 787 684 1603 2388 2625 13700 14626 Összesen . . . 2935 10108 7794 3338 1287 814 4675* 30951 * Az Alföldön szerte igen sok a betemetett vagy szennyezett kút, a romkút. Helyüket a térképek jelölik, de adataik nincsenek. A Tisza-Szamos közén a kutakban mutatkozó vízoszlop magassága nem jellemző a talajvízadó réteg vízbőségére. A kavicsban és durva homokban nem kell mélyre ásni a víztartóba, hogy elegendő vizet kapjunk. A Hajdúságon és Hortobágyon viszont magas vízoszlopok tévesztenek meg néha. A felszínt itt vizet záró, vagy erősen tartó rétegek fedik, alattuk a víz nyomás alatt áll, nem igazi talajvíz. A nyomás alatt álló víz a kútban fel­emelkedik és magas vízoszlopot mutat, az után­pótlás azonban lassú, gyenge lehet. Néha a fel­színi vízzáró réteg repedéseibe, járataiba nyomul be a víz, ilyenkor az utánpótlás nem a réteg áteresztőképességétől, hanem a járatok nagy­ságától függ. A nyírségi területen azonban a kevés vizű kutak rendszerint szegényes vízadóréteget jelentenek. Vannak területek, ahol a különböző mélységű kutakban nyáron egyaránt néhány deciméter víz áll csak, az utánpótlás szegény. A talajvíztükör elhelyezkedése a tengerszint felett A Hajdúságtól eltekintve az észak-tiszántúli területen a talajvíztükröt mindenütt a felszín közelében találjuk. Csak kivételesen és kicsiny területeken kell 10 m-nél mélyebbre ásni, hogy vizet érjünk. A talajvíztükör követi a felszín alakváltozásait, a dombokon a tenger szintjéhez viszonyítva magasan van, a völgyfenekeken mé­lyen. Az a domború víztükör azonban, amit a mellékelt térkép és a fúrásszelvények elénk tár­nak, nem egyugyanazon réteg folytatólagos felüle­tet adó vízszintje. A magasabb, homokos részeken különböző talajvíztartó rétegek vannak s ezek ki is ékelődnek. Vizük a homokterületeken pocso­lyákban, vizenyős mélyedésekben jelentkezik. A gyenge vízerek és források száma különösen Nyírbátortól délkeletre és északnyugatra nagy. Itt vonul a Nyírség felszíni vízválasztója észak­kelet-délnyugati irányban. A talajvíz lejtése északnyugat-délkeleti irányban a legmeredekebb és a források tanúsága szerint több felszín közeli helyi talajvízszint ékelődik ki egymást követőleg. Hajdúböszörmény, Nagykálló vonalán több helyen találunk magas, a környező területekétől függet­len talajvíztavat. Ugyanilyen jellegűek a záhonyi Tiszakanyartól délre Kisvárda-Mándok körül lévő különálló, apró, magas talaj vízmezők. Meredeken lejtő talajvízdomborzatot találunk a Nyírség délnyugati határán és a hajdúsági lösz­tábla alatt. A nyírségi felszín-közeli talajvizek észak-déli vonalban kiékelődnek itt s átadják helyüket a lösztábla alatti, mélyen elhelyezkedő talajvíznek, amelynek felszíne nyugat felé lejt, követve a régi felszín rétegeinek lejtését. A Hor­tobágy nyugati határán megjelennek a jelenkori ártér magas talajvizei egy vagy több rétegben. A nagy ártér alatti talajvíztükörnek alig van lejtése. A víz úgyszólván mozdulatlan a finom­szemcséjű iszapokban, csak vertikális irányban van ingadozása. A horizontális mozgás mélyebben, a durvább folyami homokrétegekben megy végbe. A Nyírség keleti oldalán a meredek peremet a Szatmári síkság erős lezökkenése okozta. A talaj­víz szintje a felszínnel együtt gyorsan lejt, de a homokban mozgó víz bő forrásokban ékelődik ki a Krasznára és Érre néző peremen. A síkság talajvize már más rendszerhez tartozik. Menedékesen lejt a Nyírség talajvízszintje a Berettyó vidéke felé. A homokvidék szélére itt is, mint nyugaton, löszrétegek települtek, de itt meg-megszakadozóan, elvékonyodva, a felszíni vizek által jobban megtépázva. A Debrecentől délre 15—20 km-re eső területet a jelenkori fel­színi vízfolyások már teljesen átrendezték. A talaj­vízszint a holocén ártereken különböző mélységben helyezkedik el. A dombos partokban magasan áll és tükre szabad, a finom iszapokkal, réti agyaggal feltöltött laposokban mélyre szorul és nyomás alatt áll (6. ábra). » A Tisza bodrogközi szakasza felé a talaj­vízszint elég menedékesen lejt, csak-egyes dombor­zati öblökben van meredek esése. A Nyírségnek ez az északnyugati pereme erősen felszabdalt. A Tisza balpartján nagy alluviális öböl van, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom