Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei tik. Ez az eset Felsőpakony, Alsópeszér és Kis­adacs fúrt kútjaiban fordul elő. A törmelékkúp területén azonos földrajzi szélességen lévő fúrások közül a keletebbre eső fúrásokban a kavics vastagabb. Sümeghy Jó­zsef mutatta ki, hogy ÉK—DNy-i irányú ke­resztszelvényben ábrázolva a törmelékkúp lép­csős szerkezetű. Minél közelebb esik valamely kavicsot feltáró fúrás a törmelékkúp felépíté­sét meghatározó Vecsés—Kecskemét-i süllyedék nyugati széléhez, annál magasabb helyzetű a kavics. Legmélyebben a Kecskemét—Félegyhá­za vonalban van a kavicsos rétegsor (19, 20, 23, 26). Sümeghynek ez a felismerése elősegíti a fúrásokkal feltárt kavicsszintek értékeléset. A törmelékkúp szigeteinek vagy a megsza­kítatlan törmelékkúp területének ábrázoltam a feltárásokkal igazolt foltokon (Alsónémedi ÉNy, Felsőbabádpuszta) kívül még azokat a fel­színeket is, amelyek kiemelkednek a kétségtelen dunavölgyi eredetű laposokból, felszínűket nemcsak a futóhomok emeli meg, hanem ez alatt még löszös üledéksor is van. Helyenként ez a löszös rétegsor (főleg löszös homok és ho­mokos lösz) a felszínen is van.' Ilyen foltot tér­képezett ifj. Noszky Jenő Taksonytól észak­keletre. A törmelékkúp peremén a löszös üle­déksor felszíne jól mutatkozik meg Ócsától dél­keletre a pincesor mentén. Így a törmelékkúp minden roncsoltsága, el­fedettsége ellenére nagy vonásokban elkülönít­hető a Duna völgytől, mert van néhány értékel­hető feltárás és fúrás. Dabastól Fülöpszállásig már nehéz a tönme­lékkúp elterjedését körülhatárolni, mert csak két fúrás van az egész területen. Egyik sem ér le azonban a kavicsos rétegsor feküjéig. Ennyi adat az elhatároláshoz nem elegendő. Az alsó­peszéri fúrásiban a dunavölgyi kavics alatt ap­rókavics van, mely talán még a törmelékkúphoz tartozik, de a dunavölgyi kavicshoz is tartoz­hat. Ez esetben a kavicsfeltöltés kivastagodására lehet következtetni. Erre már Sümeghy József is utal (22, 23, 25). Ez a terület a fekütérkép legbizonytalanabb része. A fent tárgyalt ne­hézségek miatt a 80 m-es mélységet jelző vo­nalat itt nem is szerkesztettem meg. Itt mu­tatkozik a legnagyobb különbség a fekütérkép és a kavics vastagsági térkép között. A vastag­sági térképen az egész kavicsos rétegsort, a fe­kütérképen pedig az alsópeszéri fúrás felső, durvább kavicsos rétegét ábrázoltam. Ugyanilyen bizonytalanság áll fenn Fülöp­szállás, Soltszentimre, Akasztó és Kiskőrös vi­dékén is a kevés fúrási adat miatt, igaz, hogy az előbbinél kisebb mértékben. Az egyetlen soltszentimrei fúrásból nem lehet eldönteni, hogy az egész kavicsos rétegsor a Dunavölgy­höz, vagy alsóbb része már a törmelékkúphoz tartozik-e. Nehezíti még a helyzetet, hogy a fú­rás nem érte el a kavics feküjét. Az akasztói fúrás mintavétele teljesen megbízhatatlan. Felső-pannoniai korú faunát tartalmazó homok Hidrológiai Közlöny 3.5. évf. 1955. 5—6. sz. 165 alatt durva kavicsot mutat a rétegsor. Kiskőrös­nél szerencsésebb a helyzet, mert két egymás melletti fúrás szelvénye alapján a határ a kettő közé esik. A városban lévő fúrások csak apró­szemű törmelékkúpkavicsot tartalmaznak. Meg­könnyíti még az elhatárolást az is, hogy Kopek Gábor 1950-ben készült szelvényében a kavi­csos rétegsor keleti elterjedése pontosan megál­lapítható (25). A Dunavölgy Soroksár—Kiskőrös közötti határának megvonását a fúrásokban lévő két­féle kavics, süllyedések, futóhomokkal való bo­rítás és a kevés fúrási adat melle'tt még meg­nehezítik a völgynek a Hátság felszínébe ujja­san benyúló ágai is. Ezek a medrek a törmelék­kúp fosszilis medrei (15, 25). Ma már csak bel­vizet gyűjtenek és vezetnek, követik a törme­lékkúp lejtését. Legjellegzetesebbek a Nádas-tó és Kolom-tó. Lehetséges, hogy amikor a Duna főmedre, vagy egyik főmedre 'valahol a mai Átok-csatorna mentén haladt, ezek a medrek is kaptak vizet, áradáskor legalább. Vannak fel­jegyzések arról, hogy még a folyamszabályozás előtt is néha becsapott ezekbe a dunai ár fölös vize. Annyi ereje azonban már nem volt, hogy durvább üledéket hozzon. Sümeghy szerint csak a felsőpakonyi mederben van még kavics (22, 25). A holocén feltöltés tette a Dunavölgyet egyszintűvé ezekkel a medrekkel, nem tartoz­nak tehát a Dunavölgyhöz. Az elhatárolást a kavics felszínét elérő fúrásokkal lehetne elvé­gezni. A felszín formái a sok futóhomok kö­vetkeztében határ kijelölésére alkalmatlanok. Csak két helyen sikerült szelvényirányban te­lepített fúrásokkal a Dunavölgy területét el­választani a Hátságtól. Az egyik, Kopek Gá­bor szelvénye, csak összevontan jelent meg (25). A másik szelvényt 1950-ben Erdélyi Mihály ké­szítette Fülöpszállástól keletre. Nyomtatásban nem jelent meg. E két szelvény bizonyítéka annak, hogy síkvidéken földtani térképezést végezni, szerke­zeti egységeket elkülöníteni csak sűrűn telepí­tett szelvényfúrásokkal lehet. Kecel táján megszűnnek a Hátságra beszol­gáló medrek, a Dunavölgy keleti határa mind élesebb lesz. Éles határ a Császártöltés, Nemes­nádudvar, Sükösd, Érsekcsanád, Baja, Bátmo­nostor, Dávod és Hercegszántó vonalán haladó meredek perem. A hátsági peremen lévő köz­ségek fúrásaiban csak Érsekcsanádtól délre je­lentkezik kavics. Ettől északra csak a dunai tör­melékkúp kvarcmurvás durva homokja jelent­kezik. A perem alatt Kiskőröstől Bajáig egyetlen mélyfúrási adat sincs, így a völgy legmélyebb üstjének keleti feléről semmi biztosat sem tu­dunk. Feltehető azonban, hogy itt is, mint fel­jebb Fülöpszállás körül, a völgy keleti szegé­lyén legnagyobb a süllyedés mértéke. Ennek el­döntését csak további mélyfúrásoktól várhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom