Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Csallány Sándor: Nagybudapest forrásai IV.

36Jf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Csallány S.: Nagy-Budapest forrásai IV. 1. táblázat Vízvizsgálati adatok a hidegvizű forrásokról g 1 összes szilárd alk. mg/lit. 5 6 •c * 5 O S 5 *ÍH —1 o ^ 2 M C £ * a o fc SM fc a Í5 c3 S o« a 1 •< a Vas Fe 1 mg/lit o lg .rt © rjl © sc Sw Összes keménység német fok Sulfat SO, mg/lit a H 1 O ci o o 1 0

5 .. 3"i §ü rí 101. 1,76 91,4 15,0 Nyom 0,0 _ 4,8 40,53 800 50 ml-ben + Vízmű 102. — 1,36 74,1 320,0 0,0 0,0 0,55 5,3 35,38 — 7 100 ml-ben — Vízmű 201. 709 1,00 15,0 Nyom 0,0 0,0 — 9,0 32,40 Közepes — 5x10 ml-ben — OKI 204. 1233 1,10 28,0 22,0 0,0 0,0 — 6,0 60,20 Közepes — 5x10 ml-ben — OKI 301. 360 0,60 10,0 Nyom 0,0 0,0 — 3,20 15,00 Nyom — 5x10 ml-ben — OKI 302. 827 0,80 13,0 60,0 0,0 0,0 — 8,2 33,80 Kevés — 5x10 ml-ben — OKI 303/A 542 2,00 11,0 34,0 0,0 0,0 — 6,4 24,00 Kevés — 5 x 1 ml-ben — OKI 303/C 30*. 662 0,70 10,0 40,0 0,0 0,0 — 8,0 24,00 Kevés — 5x1 ml-ben ±± OKI 303/C 30*. .— 0,56 14,2 100,0 0,0 0,0 0,06 7,7 29,11 — — 100 ml-ben — Vízmű 308 .— 0,40 12,10 100,0 0,0 0,0 0,36 6,7 29,92 — — 100 ml-ben — Vízmű 310. — 0,48 14,90 140,0 0,0 0,0 0,13 5,7 25,48 — — 100 ml-ben — Vízmű 314. — 1,20 74,40 180,0 0,0 0,0 0,20 7,9 45,19 — — 50 ml-ben + Vízmű 324. 1114 3,30 60,0 270,0 0,0 Erős — 2,8 46,60 Közepes — — — OKI 1101. 546 1,00 27,0 22,0 0,0 0,0 — 5,0 18,00 Kevés — 5 x 1 ml-ben + + + ± OKI 1102. 1021 1,60 40,0 88,0 Gyenge nyom Gyenge nyom 7,8 47,40 Kevés — — — OKI 1201. — 0,88 10,6 14,0 0,0 0,0 — 6,4 28.54 — 44 100 ml-ben — Vízmű 1203. •— 1,20 24,5 60,0 Nyom Nyom 0,09 7,8 30,97 — — 50 ml-ben + Vízmű 1204. — 0,96 31,9 70,0 0,0 0,0 0,09 7,7 30,47 — — 100 ml-ben — Vízmű 1206. — 0,56 21,6 100,0 0,0 0,0 0,15 7,4 28,92 — 680 50 ml-ben + Vízmű 1207. — 0,48 33,0 150,0 . 0,0 0,0 0,12 5,0 20,11 — 140 100 ml-ben — Vízmű 1208. 485 0,48 21,3 70,0 0,0 0,0 0,05 4,4 18,04 — 480 50 ml-ben + Vízmű A'izmű = Vízművek Vegyészeti Laboratóriuma OKI = Országos Közegészségügyi Intézet Laboratóriuma Béesi úti (volt Drasche-féle téglagyár felett) egy, Óbudai régi temetőben egy, volt Bohn . téglagyár anyagfej tőjében három, Perényi út és Remetehegyi út kereszteződésétől délkeletre egy, Máramarosi utca 55 szám egy forrás. XI. kerületben : Brassó úton, a Rákó úthoz közel, Villányi út és Esze Tamás út sarkán, Sasadi út és Névtelen út kereszteződésétől északnyugatra, Sasadi úton feljebb az előző helytől, Beregszászi árokban, Irhásárok és a Köves út kereszteződésénél, Irhásárok ós a Törökbálinti út kereszteződésétől északnyugatra, Törökbálinti út és Kismezei út kereszteződésénél egy-egy forrás, XII. kerületben : Budakeszi úton a Szép-Juhásznénál Budakeszi út alatti régi temetőnél egy-egy forrás, — tehát összesen huszonegy — az, melyet a leggondosabban megvizsgáltunk és megállapítottuk, hogy vagy elapadtak, vagy betemetődtek az évek folyamán. Kutatásaink, lletve helyszíni bejárásaink során, és a rendelkezésre álló adatok alapján az előzőekben tárgyalt forrásokat sikerült megismerni, vagy megállapítani róluk, hogy már nem működnek. A forrásokat, illetve a mérési eredményeket és a vízkémiai vizsgálatokat a könnyebb áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltuk össze. Megvizsgálva az 1. táblázat eredményeit megállapíthatjuk, hogy jóllehet sok forrás vize kémiailag nem a legkedvezőbb, és több forrás-víz esik bakteriológiailag is kifogás alá, szükségmegoldásnak adott esetben mégis megfelelő. Megjegyzendő továbbá, hogy a források környezetének gondos tanulmányozásával a fertőzöttség gócai kiküszöbölhetők és a helyes foglalás is legtöbbnyire kedvező a kémiai összetételre, illetve a fertőzöttség megszüntetésére. Kívánatos lenne a forrásokat táblával megjelölni, melyen a forrás neve és a víz minősége volna feltüntetve, ezáltal elkerülhető volna az, hogy olyan források vizét is fogyasszák, amelyik esetleg egészségtelen. A vízvizsgálatokat az Országos Közegészségügyi Intézet és a Fővárosi Vízművek Vegyészeti Laboratóriuma volt szives elvégezni, dr. Papp Szilárd osztályvezető és Abos Brúnó osztályvezető véleményezésével. Az elemzést a Vízművek részéről dr. Bozzai Józsefné és Szabó Lajos végezték el. Mindannyiuk szives fáradozását ezúton is köszönjük. A hidegvizű források összefoglalása a 2. számú táblázatban található meg. Ott a „szám" rovatban a kerületnek megfelelő számozás van. A „forrás helye" alatt rövid helymeghatározás, a „forrás neve" alatt az idézőjelben lévők javasolt nevek, míg a többi a lakosság körében ismeretes név. A Qx-el jelölt oszlopban 1953. őszén mért, míg a Q

2-ben 1954. tavaszán meghatározott vízhozamok állanak. A Q

a rovat a/, átlag vízhozamot tünteti fel ott, ahol több mérés történt. A Q l/nap oszlop háromféle adatot tartalmaz, az átlag-vízhozamot, az egyszermért vízhozamot (*) ós a nem mérhető forrásoknál a becsült vízhozamot (**). Ez utóbbi oszlopban szereplő értékek nem lehetnek egyértékűek, azonban az összes források napi vízhozamának megállapításához szükséges. A megjegyzés rovatban a Q, és Q

2-höz írt időpontok a vízhozam, illetve hőfokmérés napját jelzik, míg az „F" fényképfelvételre, a „V" vízminta elemzésre kívánja felhívni a figyolmet. Az 1955-ben történt vízhozam és hőfok mérések a táblázatban feltüntetve nincsenek. Tanulmányozva a táblázatot és a mellékelt térképeket megállapíthatjuk, hogy a budai források egyrészt szétszórtan helyezkednek el, másrészt csekély a vízhozamuk a lakosság hálózati vízfogyasztásához képest. Az említett okok miatt jelenleg a vízellátás szempontjából nem jöhetnek számításba, de a nagyobb vízhozamúak — szabályszerű forrásfoglalással a maximális vízhozamot biztosíthatnák — nyilvántartásbavétele kívánatos lenne, mert ismeretes, hogy a vízszolgáltatás szünetelésekor igen sokan keresték fel azokat ivóvízért, különösen a XII. kerületben, ahol kevés a jóvizű ásott kút. Ezenkívül történelmi nevezetességű forrásainkat találjuk még Budán. Sajnos ezek is mind elhanyagoltak. A táblázatból jól megfigyelhető, hogy a víz hőmérséklete követi az évi középhőmérsékletet, természetesen késleltetve. A legmagasabb hőmérsékletű a Disznófő vize volt (1953. IX. 28-án 12,8 C°), míg a legalacsonyabb hőmérséklet a budaligeti forrásoknál volt észlelhető (1954. III. 14-én 7 C°), azonban egyegy forrásnál a hőmérsékletkülönbség sehol nem haladta meg a 3 C-ot. Az 1955. év tavaszán végzett hőmérsékleti értékek valamivel nagyobbak, mint az egy évvel előbbiek. Ez valószínűleg az 1954—55. év telének lényegesen enyhébb voltából következik. A források átlagos hőmérséklete 10 C°-nak vehető. A vízhozammérésekkel kapcsolatban megjegyzendő • hogy míg az őszi vízhozamok nem tekinthetők mini -