Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Irányelvek hidrológiai észlelőállomások berendezésére. Talajvíz- és forrásmegfigyelő helyek

Perényi K.: Albániai vízügyi kérdések Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 113 fényben és hőben igényes növények termesztését helyezi előtérbe. Jelenleg e területen vadöntözés folyik. Néhány szó még a vízgazdálkodás irányításáról. A vízügyi problémák sokasága egységes vízügyi szervet követelne meg, természetesen korlátolt létszámmal. Jelenleg az ipari és építésügyi minisztérium egy 3—4 mérnökből álló osztálya irányítja a Tervező Intézetet és a Vízépítő Vállalat munkáját. A Tervező Intézetnél is csak egy osztály foglalkozik vízügyi tervezésekkel, a többi részleg főleg a magasépítésekkel kapcsolatos terveket készít. Az Építő Vállalat hasonló a mi Mezőgazdasági Vizi Építő Vállalatunkhoz. Országosan épít nagyobb volumenű munkákat. A kisebb építéseket és vízügyi problémákat a helyi tanácsoknál dolgozó műszaki beosztottak (geométerek) oldják meg. A vízügyi problémákat a fentiekben kívántam röviden ismertetni. Az elmondottakból láthatjuk, hogy Péch Béla által leírt, „elmaradt szegény Albánia" jelenleg jó úton halad és minden reménye meg lehet arra, hogy „síkságai népének jómódot biztosítsanak." Irányelvek hidrológiai észlelőállomások berendezésére Talajvíz- és forrásmegfigyelő helyek (Richtlinien für dic Errichtung Hydrologischer Stationen. Grundwasser-beobachtungstellen und Quellen. Veröffentlicjiungen des Meteorologisohen und Hydrologischen Dienstes der Deutschen Demokratisohen Republik. Nr. 15. Akademie-Verlag, Berlin 1954. — 73. -oldal, 19 ábrával és 2 többszínű melléklettel. Ára 18.— DM.) A Német Demokratikus Köztársaság Hidrameteorológiai Szolgálata az észlelöállomások szervezésére vonatkozó irányelveknek ebben a második füzetében — a vízimércék felállítását tárgyaló első füzet után — most a talajvízmegfigyelések kérdését fogja össze. A talajvízimegfigyelő állomások elhelyezésénél a németeket is az cél vezeti, hogy ez egész országra kiterjedő, lehetőleg egyforma elosztású talajvízmegfigyelő törzshálózat alakuljon ki. A hálózat kiépítését az időnként felmerülő, bizonyos területre szorítkozó, részletes talajvízkutatási igényeknek a kivizsgálása mellett végzik. Ezeknél a vizsgálatoknál jelölik meg az elsőrendű megfigyelő állomásokat. Ezért a kiadvány irányelvei a részletes talajvízkutatásra vonatkoznak. A megfigyelő (helyek kiválasztása a talajvízszintnek -a felvételével kezdődik. A geológusok közreműködésével a helyszint részletesen bejárják, megállapítják a nedves helyeket, víznyelőket, a növényzetet, általában a talajvízre utaló jeleket. Kiválasztják a területen található megfigyelésre alkalmas használati kutakat, és csak ilyenek hiányában helyeznek el talajvízmegfigyelő csőkutakat. A helyszíni bejáráson gyűjtött anyagot 1:10 000 vagy 1:5 000 méretarányú térképre rakják fel és a beszintezett vízszint alapján berajzolják a talajvízrétegvonalakat. A térképet kiegészíti a „Megfigyelő helyek jellegzetessége" című jegyzék, amelyben meg van adva a kút tulajdonosának neve és címe, a kút helye, mélysége, a beszintezett mérési fixpont, a vízállás, a vízhasználat mértéke, a víz vegyi jellege és végül az észlelés várható megbízhatósága szerint a kút osztályozása. A kutak után felsoroják a forrásokat is. A további, rendszeres észlelésre szolgáló kutak kiválasztása a rétegvonalas talajvíztérkép alapján történik, egyúttal kijelölik a szükséges talajvízmegfigyelő csőkutak helyét is. A kiválasztott használati, és az időközben elkészített megfigyelő kutakat az adatnyilvántartás részére .,,'Talajvízállás megfigyelés" elnevezésű kimutatásba ve.zetik be az előbbi jegyzékből átvett adatokkal. A kimutatás hátlapján tájékoztatásul közlik a vizsgált tájegység morfológiai, hidrológiai, geológiai és meteorológiai jellemzését is. A kimutatást kiegészíti a végleges rétegvonalas talajvízszint térkép, amelyen csak a kiválasztott megfigyelő állomások szerepelnek. A megfigyelő állomások kiválasztásánál a közkutakat részesítik előnyben. A mérőpontot a kút káváján jelölik meg. A talajvízszint megfigyelő csövek anyaga fa, beton, vas, égetett agyag, üveg, műanyag lehet, a cső átmérője lehetőleg 80—100 mm. Kútfúrásnál általában 200 mm átmérőjű béléscsövet használnak. A fúrólyuk elkészülte után tisztítószivattyúzást végeznek. Miután a kutat megépítették, működésének ellenőrzésére a kútcsőbe 10 liter vizet öntenek be, megvárják a víz elszivárgását. Ha ez egy óránál tovább tart, a csövet ki kell húzni és új szűrőréteget kell elhelyezni, esetleg új kutat kell építeni. A törvényes rendelkezések értelmében minden kútépítőnek a DIN 4022 előírása szerinti talajrétegeződési kimutatást kell vezetnie és talajmintákat kell vennie. A fúrási helyet be kell jelenteni az illetékes állami földtani kirendeltségnek. A forráshozammérést a talajvízszint megfigyelés kiegészítő részének tekintik. A talajvízállás mérése a nálunk is bevált sípjelzőt, mélykutaknál, ahol már nem hallani a hangot, elektromos fényjelző-készüléket használnak. Nagy ingadozású talajvíztükörnél rajzoló vízmércék használatosak. A csapadéknak és talajvízállásnak egyidőben történő leolvasására alkalmaznak egyesített műszereket is. Ez a műszer a csapadék- és talajvízállás grafikont egy közös hengeren jegyzi fel. Elsőrendű megfigyelő állomásokon a talajvizet hetenként egyszer, többnyire hétfőn mérik le, a másodés harmad rend ük. helyeken a hónap 1-én és 16-án. Napi észleléseket csak -kivételes vizsgálatoknál végeznek. Nyugodt változású talajvízszintnél havi egyszeri észleléssel is megelégszenék. Az állandó megfigyelésre kiválasztott kutak vizét összkeménység, karbonát keménység, szabad szénsav, klorid, szulfát, vas-, mangán-tartalom pH-érték szempontjából vizsgálják meg. Kívánatos még nitrát, nitrit, amónia permangánfogyasztás (KMnO) szilikát, oxigénfogyasztás, kénhidrogén, magnézium-, kalcium-tartalom (utóbbi kettőnél tekintettel a keménységre) vizsgálata is. LHósy Imre