Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Perényi Károly: Albániai vízügyi kérdések

112 Hidrológiai Közlöny. 35. évi. 1955. 3—4. sz. Perényi K.: Albániai vízügyi kérdések: A vlashuki duzzasztó Sztálinvórostól — az albán olajmezőik: központjától északnyugatra fekszik (lásd 5. sz kép). 3 db 7 m nyílású szegmens és 11 db 7m nyílású tűs elzárásból áll. A pillérek megemelésével és a szegmens táblák beépítésével a duzzasztót később át fogják alakítani. A tűs elzárással 1,55 m-es, a szegmens résszel 3,20 m-es duzzasztást érnek el. Több mint 2 km széles torrens meder jobb partjára épült. A jobb oldalon kiágazó, 5000 ha öntözésére vizet szolgáló főcsatorna a magas parton indul ki, 300 m-es nyílt szakasz után mintegy 700 m hasszban alagútban halad. Nyílt, kidúcolt munkagödörben építették. Az öntözési idény után a hordalékos vízzel egy közeli mocsaras részt akarnak felsankolni. Sztálinvárostól délre a 6. képen látható csatornakábelhidat néztük meg, mely az Osum fölött vezet át és helyi öntözést biztosít. A medernyílás feletti függőrész faszerkezet. Kisebb patakokon keresztül egyszerű fatörzsbevájt csatornaihidakkal vezetik át az öntözővizet. A délkelet-északnyugati irányba folyó Vijosa hordalékos, bővizű folyó, tele zátonyokkal. Magas hegyek közötti völgyekben 'kanyarog, medrét állandóan változtatja, mint a 7. képen is látható. A szabályozása igen nagy munkát jelent. Vízgyűjtőterületén túlnyomórészben 2500 méterig emelkedő még albániai viszonylatban is rendkívül kopár hegyek emelkednek. A folyó völgyét teljes hosszában nem járhattuk be, de a szemrevételezett szakasz az egész folyó jellegéről szemléltető képet ad. A folyó tipikus torrens jellegű hegyi folyó, melynek torrens jellegét a vízgyűjtő terület rendkívül nagy esése és kopár volta még csak fokozza. A mellékvízfolyások (vízmosások és torrensek) által szállított hordalékmennyiség oly nagy, hogy az aránylag nagyesésű folyó sem tudja azt továbbszállítani. Ennek megfelelően a völgyfenéken a hordalék lerakódik. Ebbe az igen széles termékeny területet elborító görgetegbe vágódik be a folyó kisvízi medre, mely minden árvíznél helyét változtatja. A Vijosa folyó szabályozása élesen rávilágít arra, hogy a vízügyi kérdéseket általában — de különösen Albániában — csak komplex módon szabad szemlélni, illetve megoldani, mert ellenkező esetben többet rontunk, mint használunk. A Vijosa esetében is — a helyes szabályozás esetén — lényegesen többet kell megvalósítani a folyó medrének szabályozásánál. Szabályozni kell a mellékfolyókat is, meg kell kötni a vízmosásokat és torrenseket, azonkívül igen jelentősen csökkenteni kell az erózió hatását. A Vijosából kapja majd vizét a Levan-fieri öntözőrendszer, melyet jelenleg építenek. A vízkivétel gravitációs. Csak vízkivételi művet terveznek, duzzasztó nem szükséges, mivel a folyó állandóan biztosítja a szükséges vízszintmagasságot. Az öntözőfőcsatorna 15 m

3/sec vízmenynyiség szállítására képes és 15 000 ha-t lát el öntözővízzel. Építésével párhuzamosan folyik a szükséges övcsatorna építése, mely az öntözőcsatorna felett vezet. Ennek fenntartása komoly költséget jelent majd a domboldalról lefutóvíz és hordalék miatt. Az öntözőcsatorna kavicsos altalajban halad. Ezért nagymértékű elszivárgásra lehet számítani. Ez ellen a szóbajött. és túl költséges betonburkolat helyett valószínűleg egyszerű agyagszórást fognak alkalmazni. Az építés 10 db exkavátorral és kézi munkával folyik. A vízkivételtől kb. 30 km-re az öntözőfőcsatornában szivattyútelep szükséges, mivel 5000 ha-ra csak emeléssel tudják a vizet eljuttatni. A Semenin át 4 m

3/sec vizet vezetnek innen csatornahíddal pótlásként a kravantajai területre. A főcsatorna átlag 0,3 ezrelék esésű, 5—3,20 m fenékszélességű és 1.80 m vízmélységgel vezeti a vizet. A munkával egy időben a Vijosa mellé árvédelmi töltést is építenek. A főcsatorna földmunkájának jelenlegi készültségi foka a szivattyútelepig mintegy 90 százalékos. Maliq községtől északra terült el korábban a Maliqi-tó és mocsár. Az azelőtt kihasználatlan mocsaras síkságot lecsapolták, sőt a Maliq község melletti duzzasztó segítségével már visszaduzzasztást és kis erőmű építését tervezik.. A Maliqi-tó tulajdonképpen a Devoli folyó kiszélesedett szakasza Maliq községtől északra. A folyó felső szakaszán újra összeszűkül. Zembak és Pogri között duzzasztót építettek (8. kép). Három tűsrészből két szegmens elzárású nyílásból áll. A duzzasztási magasság 1,3 m. A balparton 1500 ha, a jobb parton 1000 ha öntözéséhez tud vizet adni a két táblás elzárású vízkivétel. A duzzasztó külsőleg is tetszetős. A Devoli Maliq környéki szakaszától északra helyezkedik el az albán—jugoszláv határon az Ochrida és a Prespa-tó. A két tó összterülete egyenlő kb. a Balaton területével. Mindkét tó szintje magasan az Adriai-tenger felett fekszik, az Ochrida 701 m, a Prespa 855 m magasan, köztük a Tomoros hegységi vízválasztóval. Édesvizű tavak, partjuk igen hasonlít a mi Balaton-partunkhoz, hasonló fürdési lehetőségekkel. Nagy öntözőrendszert terveznek Gjinocastratól délre a Delvina síkságon. A terület erősen tagolt úgy, hogy az öntözhető területhez képest — még albániai viszonylatban is — a rendszer műtárgy igényessége rendkívül nagy. Ez az oka annak, hogy előbb a kisebb költséggel megvalósítható öntözőrendszereket építik ki és csak azok után kerül sor a költségesebb devinai öntözőrendszer kiépítésére. A terep, talajadottságok csak kisebb öntözőtelepek létesítését teszik lehetővé. Az éghajlat, tekintve azt, hogy a rendszer Albánia legdélibb részére esik, főleg a nap-