Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Perényi Károly: Albániai vízügyi kérdések

Perényi K.: Albániai vízügyi kérdések Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 111 sában, A kérdés olyan jelentős és sokrétű, hogy egy-két hónapig tanulmányozni kellene ahhoz, hogy még csak hozzávetőlegesen is érdemben hozzá lehessen szólni. Itt is a hordalék mennyiségét kell csökenteni, ami részben fásítással, vízmosáskötéssel, részben pedig a folyó esésének csökkentésével érhető el. Ez utóbbira már gondoltak, ugyanis a Drin a síkságra való kilépése előtt rendkívül keskeny, völgyzárógát építésére alkalmas szurdokon folyik keresztül. Egy itt megépített völgyzárógát nagymértékben elősegítené a kérdés rendezését és azonkívül számottevő energiatermelést is lehetővé tenne. A Mati folyó hegyek között kanyarog, előbb északnyugati irányban, majd nyugatra fordulva a Skanderbég hegységtől északra a Fani vizét felvéve az Adriai-tengerbe ömlik. Az utolsó 10—15 km-t síkságon teszi meg, sűrű kanyarokkal. Itt rakja le a hegyek között ösz.szedett hordalékot, mely a síkságon szétterül. Burelitől északra építik meg a folyón az Enver vízerőművet. A völgyzárógát szélessége 240 m, magassága max. 57 m lesz, felette megfelelő nagyságú tárolótér áll rendelkezésre. Az erőmű összteljesítménye 22 000 kW, négy Francis-turbinával. Az építmény összbetonmennyisége több, mint 200 000 m

3. Áramot fog szolgáltatni Albánia északi határától egészen délen Vloráig, ill. Beratig. A munkához a felvonulás megtörtént, sőt egyéb előkészítő munkákat is végeztek. Igen kényes munkának ígérkezik, ismerve az albán folyók szeszélyességét és vízmennyiség változásait. A terv úgy készült, hogy a folyó várható legnagyobb vízmennyisége is állandóan el tudjon folyni a munkatéren keresztül. (1500 m

3/ sec.) Az építkezést a legfejlettebb építési módszerekkel végzik el, így automatizált betongyárat, toronydarut és kötélpályát stb. alkalmaznak. Hatlakásos munkáslakóházakat építenek. A Mati síkság az ország második legnagyobb síksága, lenyúlik egészen Tiranáig az Ishm völgye mentén. Keletről a Tirana-Shkodrai út határolja. Az Ishm és Arzén folyók, valamint a Durres-Shkodrai út között építik a Rrushkuli öntözőrendszert. A munkán több kotró dolgozik. Valamikor ezen a területen csupán mocsarakat találhattunk. Veszélyes útszakaszokon lehet megközelíteni Tiranából a tőle keletre eső Lenin vízerőmű forrásfoglalását. A forrás vízhozama -0,3—1,2 m

3/sec. A vízmennyiséget 20 km hoszszú betonalagútban, utána földalatti vascsőben, majd az utolsó 400 m-es szakaszon két 20 mm falvastagságú 600 mm 0, betontömbökre támasztott acélcsőben vezetik. Nyomómagasság összesen 630 m, melyből mintegy 610 m-t hasznosítanak. A kettős ejtőcső a gépházban egyesül, majd újra szétágazik a két turbinához. A Pelton-turbinák 26 lapátos kerekek, 750 fordulattal, egyenként 3700 HP teljesítménnyel. Így a két generátor összteljesítménye 5000 kW. A termelt 6000 V-os áramot 35 000 V-ra transzformálják és vezetik Tiranába (10 km) és Duresig (40—50 km) távvezetéken. A gépház bepáratát a 2. képen láthatjuk. Az erőmű felesleges és fáradt vizét ivóvízellátás céljára használják. A víz teljesen tiszta, mint meggyőződtünk róla, tisztítást a tökéletes tömítések miatt nem igényel. Az erőmű ellenőrzését és kapcsolását automata berendezés végzi, amely veszély esetén fény- és hangjelzéssel figyelmezteti a csekélyszámú személyzetet, sőt azok esetleges akadályoztatása esetén automatikusan kikapcsol. Az erőmű kapacitását még nem tudják 100%-ban kihasználni. Az Arzéntől délre húzódik a peqin-kavajai öntözőrendszer. Főcsatornája 7 m

3/sec vízmennyiséget vezet. Peqintől délre ágazik ki a Shkumbini folyóból. Az itt épült duzzasztógát teljes hossza pillérekkél együtt 123 m. A pillérek szélessége 2,5 m. 10 db 7 m nyílású tűsgát és két 7 m nyílású szegmensgátból áll, közben pillérrel. A fatáblás rész 3 X 1,5 m széles, menetes rúdfelhúzószerkezettel emelhető. A vízkivétel is menetes, orsós, táblás elzárás 3 X 1,5 m nyílással a folyó jobbpartján. A főcsatorna mintegy 30 km hosszú, 3— 400 000 m

3 föld megmozgatásával épült, kézi erővel. A völgy peremén halad és a völgyfenék felett igen komoly magasságot ér el. Kisebb (10 m. h.) és nagyobb (50—300 m. h.) csatornahidakkal halad keresztül a keresztező mellékvölgyeken. A csatornahidak kivitele igen szép, 6—8 m nyílású kéttámaszú tartókból állnak. A keresztmetszetük nyitott keret. A duzzasztót 1953-ban építették. Mivel a tűsszakaszokat is faszerkezetű szegmens gátszerikezetre akarják átépíteni, az ehhez szükséges csapokat a pillérekbe előre beépítették. A Shkumbini tői délre fekszik a Terbufi-tó, melynek lecsapolása befejezése lesz annak a nagy munkának, amely Albánia egészségügyének megjavítását jelenti vízügyi vonalon. A nagyesésű és vízbő Devoli a Tomor hegységet északról kerüli meg és egyesül a hegység délnyugati oldalán elfolyó Osummal, majd összeszűkül (lásd 3. kép). Egyesülés után a folyó Semeni nevet visel, melyre Beratnál 1947-ben duzzasztót építettek. A Semeni vize eléggé tisztának mondható. A duzzasztómű (lásd 4. kép) 2 db 3 m nyílású táblás és 11 db 5 m nyílású tűselzárásból áll. A jobbparton ágazik ki a 28 km hoszszú öntöző főcsatorna. Teljes egészében társadalmi — önkéntes munkával — készült. A kiágazásnál mintegy 30 m hosszban ?árt szelvényű. 3000 ha-t öntöznek a Muzeqeja síkságon, Albánia legnagyobb sík területén (Lushnjei öntözőrendszer).