Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Perényi Károly: Albániai vízügyi kérdések

110 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Perényi K.: Albániai vízügyi kérdések mennyi folyó nagyesésű és vizét az Adriai-tengerbe küldi. Az ország területe 27 538 km

2, egyharmada hazánk területének. Lakossainak száma közel 1,5 millió. Az ország területét két részre oszthatjuk. Az északi terület a Scutari-tavat, a Drin vízrendszerét és a Mati folyó környékét foglalja magába. A déli részen az Arzén folyótól délre eső folyókat, úgymint a Shkumbinit, Semenit, Devolit, Vijosát találhatjuk. » 150 100 50 0 2. ábra. Albániai öntözések fejlődése 1945—1954-ig. A Scutari-tó északon a jugoszláv-albán határon fekszik. Régen tengeröböl volt, szintje kevéssel magasabb csak az Adriai-tenger vízszintjénél (12 m). Délkeleti partján fekszik Shkodra, mely Tirana után Albánia második legnagyobb városa. A várostól délre kezdődik a Zadrima síkság, mely észak-déli irányban húzódik. A síkságot a tengerparttól két alacsony, egymással párhuzamos hegyhát választja el. Közepén folyik a Drin. A Drin mellékfolyója a Gjadri, mely a síkságot szintén észak-déli irányban szeli át, a hegyek között pedig nyugat-keleti irányban folyik. A síkság Albánia egyik legnagyobb és legtermékenyebb síksága, melynek korszerű mezőgazdasági hasznosítása csak az ottani vízügyi problémák megoldása után lehetséges. Ugyanis a Drin, melynek vízhozama olyan nagy, hogy lehetővé tenné a síkság öntözését, a múlt század közepetáján elfajult. A síkságra való kilépése helyén régi medréből kilépett, kelet-nyugati irányban új utat tört magának és a Scutari-tó lefolyását biztosító Bojána folyóba torkollott be közvetlenül Shkodra alatt. Ez az áttörés az idők folyamán egyre jobban bővült úgy, hogy a mai napig mintegy 1,5 km széles és 10 km hosszú sávon helyezkedik el a Drin folyónak ezen összekötő ága, melyet egyes forrásmunkák Drinassának neveznek. A régi mederben csak igen kevés víz folyik, melynek mennyisége a folyó szeszélyétől változik és olyan bizonytalan, hogy komoly öntözést nem lehet rá alapozni. Még egy hátránya van a Drin ezen kettéválásának, ugyanis a Bojána, mely a Scutari-tó vizét vezeti le, annyira feltöltődött, hogy a tó vize komoly mértékben megduzzadt, a kikötő környékét nádasok nőtték be és ezáltal a tavi hajózás szinte teljesen megszűnt. Nehezíti a kérdés megoldását az, hogy a Scutari-tó és részben a Bojána is felerészben albán, felerészben pedig jugoszláv terület. További nehézség az, hogy a Gjadri és a nagyszámú vízmosás a síkság északi határán lévő hegyekből az esős időszakban hihetetlen sok hordalékot hoz le. Ez a hordalék egyre nagyobb területet borít el a mezőgazdasági művelés elől. A kérdés megoldására az albán Tervező Intézet első lépésként a Gjadri és az északi lejtőn lévő vízmosások, illetve torrensek rendezését vette tervbe. Ez a rendezés a teljes munkának csak egy része, ugyanis az alábbi megoldást tervezték, illetve részben már a kivitelhez is hozzákezdtek: A Gjadrin egy 5 m magas hordalékfogó gátat építenek, mellyel mintegy 5—6 évig remélik a folyó hordalékát visszatartani. A Gjadritól keletre lévő vízfolyások és vízmosások vizét egy kelet-nyugati irányú övcsatornával kívánják összefogni, mely övcsatorna a Gjadriba torkollana. A torkolat alatti Gjadri szakaszt föladnák és a vízfolyást új rfiederrel, mely keletről-nyugat felé haladna, a Drinbe vezetnék be. Ezáltal mentesítenék a síkságot a torrensek árvizeitől és a hordalékától is. Ugyanis a folyók, illetve torrensek csak esőzés idején hoznak vizet s természetesen igen nagymennyiségű hordalékot. Kis víz, ill. szárazság idején vízhozamuk elhanyagolhatóan csekély. Így pl. a Gjadrin ottlétünkkor mintegy 300 liter/sec vízhozamot becsültünk (lásd 1. kép), míg az árvízi hozam, az albán Tervező Intézet szerint, 700 m

3/sec. E két adat szemléltetően mutatja az óriási mértékű vízhozam ingadozást. A folyóknak nincs kialakult kis-, illetve középvízi medre, ezért árvíz idején a lezúduló víz szétterül a síkságon és azt tengerré változtatja. Természetesen az összefogó övcsatorna csak az esetben tudja feladatát teljesíteni, ha a lezúduló víz hordalékát valamilyen módon visszatartják (fásítás, vízmosáskötés stb.). A Gjadri átkötése a Drinbe helyes és megoldható. Az elgondolás az, hogy a teljes árvízmennyiséget árvédelmi töltések között vezetik a Drinbe, illetve az északi oldalon nem töltést építenek, hanem az ott húzódó dombvonulatig engedik az árvizet szétterülni. így tehát csak a déli oldalon kell töltést építeni. A helyszínen tett tapasztalatunk szerint a kérdés komplex megoldása nélkül csak ideig-óráig tartó tüneti javítást érnek el, különösen a Gjadri esetében, ugyanis ilyen hordalékfogó gát egy már épült, közvetlenül a síkságra való kilépés szelvényében. Ezt a gátat már teljesen eltemette a hordalék. A Drin—Bojána szabályozás rendkívül nehéz, állandóan visszatérő problémája az albán vízügyi szakembereknek. Bonyolultabbá teszi a feladatot az a körülmény, hogy a szomszéd Jugoszlávia is érdekelt a kérdés megoldá-