Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Perényi Károly: Albániai vízügyi kérdések

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 109 VÍZÉPÍTÉS Albánia 28.000 km

2 nagyságú területén — hasonlóképpen hazánkhoz — a vízügyi kérdés kiemelkedő fontosságú. Egyenlőtlen a csapadékelosztás, folyói bővizűek, termőföldjei jók. A tanulmányútról készített érdekes beszámoló különösen a völgyzárógátak és öntözőrendszerek építkezéseit ismerteti. Albániai vízügyi kérdések PEKÉNYI K.ÍROLY (A cikkhez tartozó fényképek a 116. és 117. oldalak között lévő mellékleten találhatók.) Nem lehet megrendülés nélkül olvasni Péch Béla Albániáról 1915-ben a Vízügyi Közleményekben megjelent cikkéit. Részletesen ismereteti a vízben és vízügyi problémákban gazdag ország tájait, folyóit és utazása közben szerzett benyomásait. Nem célom, hogy a cikket részletesen ismertessem, csak röviden azt kívánom megjegyezni, hogy sok problémát ismertet, annál kevesebb eredményt. Hadd idézzem a befejező sorokat: „Albánia ma szegény és elmaradt. De ezt nem természeti viszonyai okozzák. Síksága van annyi, amennyi népét jó módban eltartaná. Folyóinak vize nemcsak elég az ország mindenféle energiaszükségletének (beleértve a vasúti vontatást is) kielégítésére, hanem elegendő arra is, hogy most sülevényes síkságain mezőgazdaságot, népének független jólétet biztosítson." Az író e sorokkal ismertetését befejezi és szinte az olvasóra bízza a következtetést. Elmúlt év június—júliusában alkalmunk volt végigjárni Péch Béla útját. A két út közötti különbség csupán az, hogy most bár feladatunk a problémák ismertetése, főként eredményekről számolhatunk be. Az út célja elsősorban az öntözőrendszerek és telepek építésének tanulmányozása volt, azonban alkalmunk nyílott egyéb vízügyi problémákat is megismerni. Az öntözés igen nagy múltra tekint vissza Albániában, hiszen az időjárás egyenetlensége, a csapadékok évi eloszlása miatt a termelés legfontosabb előfeltétele. Péch Béla is megemlíti, hogy az öntözési rend betartását mindenkor szigorúan ellenőrizték, megszegését gyakran halállal büntették és háború alatt az öntöző munkások sértetlenséget élveztek. Űtunk alatt igen sok helyi megoldást láttunk, melyből kiérződött az a példátlan erőfeszítés, mely szükséges arra, hogy a távoli vízforrás vizét rá lehessen vezetni az öntözendő területre. Így hegyoldalakon, meredek sziklák oldalában beépített karókra támaszkodó, fonással és sárral bélelt csatornákkal találkoztunk, melyek 20—30 km-en keresztül vezetik a vizet, a mi malomcsatornáinkhoz hasonló módon való vízkivétellel. Az öntözés tehát életkérdés. Felszabadulás után az öntözőrendszerek és telepek építése fokozott ütemben fejlődött. Ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálni az 1945—1954-ig évenként üzemelésre kerülő öntözőtelepek nagyságát. Az adatokat a 2. ábrán látható grafikon tünteti fel. Az utolsó években mutatkozó nagy fejlesztést a magasfokú gépesítés tette lehetővé. Vizsgáljuk meg az albán vízügyi problémákat kissé részletesebben.~ ALBANIA 10 20 30 aun 1. ábra Albániát északon és keleten Jugoszlávia, délen Görögország, nyugaton az Adriai-tenger határolja. Területe az északról keletre húzódó hegyvonulattól nyugat felé lejt a tengerig. Ebbe az irányba húzódnak a folyók folyási irányát követő völgyek is. Mivel az ország határa nagyon kevés eltéréssel északon, keleten és délen a vízválasztó vonalát követi, vala-