Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Sz. Muhits M. Katalin: A Duna szennyezettségének kimutatása biológiai vizsgálat alapján, új grafikus ábrázolási módszer segítségével

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 10 ^7h NN YV'í/ riS/TITf\ S A természetes felszíni vizek szennyezetlen, illetve szennyezett voltát 1 V '

1 lűiil llnu a külföldi szakirodalom tanúsága szerint legélesebben e vizek biológiai állapota jelzi. Jelen cikkünk ily irányú vizsgálatokról számol bo. A Duna szennyezettségének kimutatása biológiai vizsgálat alapján, új grafikus ábrázolási módszer segítségével* SZ. Dr. JltlHIIS M. KATALIN A vizek biológiai vizsgálata eredményeinek grafikus ábrázolására már többféle módszert dolgoztak ki az ezzel foglalkozó kutatók. Legáltalánosabban elterjedt módszer a koordináta rendszer I. negyedében történő ábrázolás, olymódon, hogy a vízszintes tengelyen a gyűjtőhelyet és a függőlegesen pedig a szervezet előfordulásának mennyiségi adatait tüntetik fel. Ennek a módszernek a módosítása az, hogy a görbét a IV. negyedbe rajzolják • úgy, hogy a vízszintes tengelyen a mennyiséget jelölik, a függőleges tengelyen pedig a mélységet, ilymódon a szervezetek mélységi eloszlása szemléltetőbbé válik. A térbeli eloszlást szemléltetően érzékelteti a Kohlrausch-féle köbgyökös ábrázolás, aminél a szervezetek létszámának köbgyökét tüntetik fel, egy-egy, a mélységhez, vagy mintavételi helyhez tartozó lineáris vonallal. Ezt Lohmann alkalmazta először a limnológiában és azóta terjedt el. Használatos ábrázolási mód az úgynevezett körcikkelyes ábrázolás, melynél az egész körterület a 100%-ot jelenti és a szervezeteket körcikkely terület szerinti százalékos megoszlásban ábrázolják. A halastavak biológiai jellemzésére szemléltető képet ad a Hortobágyi Tibor-féle csillagábrázolás, aki a kémiai jellemzésre használt Maucha-fé\e csillagábra elvét alkalmazta a hidrobiológiában. A biológiai vizsgálatokkal kimutatott szenynyezettség ábrázolására az indikátor szervezetek mennyiségét és eloszlását feltüntető koordinátarendszerben történő ábrázolás a legáltalánosabb. Husmann a szervezettársulásról készült felvételt ajánlja, mint a szennyezettséget szemléltető eszközt. Liebmann is felállított biológiai vizsgálat alapján a természetes vizek osztályozására különböző tisztasági fokokat, ezt sikkerrel is alkalmazta . Ezek az ábrázolások azonban csak a tudományágban járatos kutatók részére nyújtanak képet a vizek biológiai állapotáról, más szakemberek nem tudnak felhasználható adatokat kiolvasni belőlük. A vizek minőségi és elszennyeződési állapota azonban olyan összetett kérdés, mellyel számos szakterületen dolgozó kutató és - gyakorlati szakember foglalkozik. Ezért merült fel a szennyezettség biológiai ábrázolására szolgáló olyan módszer szükségessége, melyet a szakterülettel nem foglalkozók is hasznosítani tudnak. *Készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Biológiai Tanszékén. Vezető : dr. Faludi Béla egyetemi ny. r. tanár. Előadásra (bemutatásra) került a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1956. óvi május hó 13-án tartott klubestjén. Igen használható módszert dolgozott ki Knöpp, melyet módosítva magam is felhasználtam. Knöpp a gyűjtőhelyen szabad szemmel felismerhető szervezeteket veszi jegyzékbe. 1—7-ig gyakorisági fokozatsort állít fel éspedig úgy, hogy: 1 jelenti egy-egy számban az előfordulást, 2 a keveset, 3 a kevés közepeset, 4 a közepeset, 5 a közepes-sokat, 6 a sokat, 7 a tömeges előfordulást. Minden egyes szervezetre az előfordulásuk szerint megállapítja a gyakorisági értéket. A kérdéses gyűjtőhelyen észlelt fajok összeségének gyakorisági értékeiből összeadja az azonos szapróbitású szervezetek gyakorisági értékeit. Így minden egyes szapróbia fokozatnak, tehát poly-, a- és fi-meso-, valamint oligoszaprób foknak a kifejezésére kap egy számértéket. Az így kapott, értékeket ábrázolja a koordináta rendszerben úgy, hogy a vízszintes tengelyen jelöli a gyűjtőhelyeket, a függőleges tengelyen a gyakorisági értékeket, mégpedig pozitív irányban a /S-mezoszaprób és hozzá összegezve az oligoszaprób indikátor szervezetek gyakorisági értékeit, negatív irányban pedig az a-mezoszaprób és hozzá összegezve a polyszaprób indikátor szervezetek gyakorisági értékeit. A gyakorisági értékek felhasználásával Knöpp egy másik ábrázolási módot is használhatónak ajánl. Ezt úgy készíti el, hogy az oligoszaprób és /?-mezoszaprób szervezetek gyakorisági értékeinek összegét százalékosan arányítja az összes indikátor szervezetek gyakorisági értékeinek összegéhez, vagyis : 2T (o + fim + <zm -f- p) A gyűjtőhelyekre így kapott jellemző adatokat ábrázolja úgy, hogy a vízszintes tengelyen a gyűjtőhelyeket és függőlegesen a százalékos arányszámot tünteti fel. A görbének az 50%-hoz való közeledése vagy az ez alá való süllyedése a szennyezettség mértékét mutatja. Ezekszerint a tiszta víz 100%-nak felel meg. az ettől való eltérés már szennyeződést jelent. Knöpp módszere igen elmés és jól használható. Hibája az, hogy a gyakorisági éri ékek megállapítása csak szubjektív alapon történik. Ugyanis nem lehetséges az, hogy a gyűjtőhelyen a szemmel észlelhető szervezetek gyakorisági értékének a megállapítása számszerű adatok alapján történjék. A szervezetek átszámolása csaknem lehetetlen. Ezért csak a szubjektív megközelítő értéket kapunk a becslés alapján. Ez a hiba nem küszöbölődik ki, csupán csökken, ha a teljes vízfolyást, vagy az egész vízvidéket ugyanaz az egyén vizsgálja,