Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Beszámoló a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály január és február havi előadóüléseiről

90 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Schulhof ö.: A magyar balneológia tíz éve minden szakkérdés feldolgozása is. Az intézet munkatársai munkájukról legnagyobbrészt a Magyar Hidrológiai Társaság ülésein számoltak be, magasabb szinten pedig a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottsága foglalkozott a balneológiai tudományos munka kérdéseivel. Az Országos Balneológiai Kutató Intézet 1949-ben igen szerény keretek között indult meg, úgy hogy feladatainak megoldására több irányban kellett külső segítséget igénybe venni. Elsősorban a Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének forráskutató csoportját kell megemlíteni, mely az akkor még rendszeresített állással nem rendelkező hidrogeológiai osztály munkáját elvégezte. Kémiai vonatkozásban az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályától és az Állami Földtani Intézet Kémiai Osztályától kapott sok segítséget a Balneológiai Kutató Intézet. Így sikerült a hazánkban fakadó gyógyvizekről és azok felhasználásáról olyan katasztert felfektetni, melynek alapján az Országos Vízgazdálkodási Keretterv gyógyvíz részlegét fel lehetett dolgozni. Ez az adatgyűjtő és feldolgozó munka tette lehetővé, hogy a gyógyvizek felhasználtsági fokának megállapítása alapján véleményt lehessen alkotni — a termális vizek gyógycélokra fel nem használt kalóriáinak tekintetbe vételével — a népgazdaság szempontjából oly fontos hőenergia termelés lehetőségéről. Űjabb palackozó üzemek létesítésével, vagy a régi gyógyfürdők gyógyvíz termelési problémáival a Balneológiai Kutató Intézet épp oly intenzíven foglalkozik, mint az egyes gyógyfürdők indicatioinak és contraindicatioinak megállapításával. Széles és sokoldalú feladatköréhez képest a Balneológiai Kutató Intézet — annak ellenére, hogy személyzeti és felszerelési vonalon sokat fejlődött — még ma is igen szűk keretek között működik, úgy hogy a tulajdonképpeni orvosi kutatásra aránytalanul kevés energiája marad. A Balneológiai Kutató Intézet 1951 óta az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (ORFI) keretében működik, mely intézet az Egészségügyi Minisztérium országos jellegű szakmai, szervezési és továbbképző szerve. Ha befejezésül még egyszer röviden végigpillantunk a magyar balneológia elmúlt tíz évén és a háború utáni kaotikus állapottal hasonlítjuk össze azt, amit ma szemünk előtt látunk, akkor megállapíthatjuk, hogy minden hiányosság és gátló körülmény ellenére ebben a tíz évben, ezen a területen is több haladás történt, mint az előző évtizedek bármelyikében. Beszámoló a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály január és február havi előadóüléseiről Az első ülésen, január 18-án, Lászlóffy Woldemár elnöki megnyitója után, amelyben az új vezetőség célkitűzéseit ismertette, a szakosztály Tudományos Bizottságának tagjaiul az 1955. évre a következőket választotta meg: Bogárdi Jánost, Pichler Jánost, Pásztor Gézát, Ihrig Dénest, Karádi Gábort, Jolánkay Gyulát, Biczák Imrét, Ivicsics Lajost, Molnár Bélát, Kéri Menyhértet, Oroszlány Istvánt, Felkete Adorjánt, Salamin Pált, Kertai Edét, Mantuanó Józsefet, Fazekas Károlyt, Csermák Bélát, Károlyi Zoltánt, Ráth Elemért, Kiss Lajost, Bogyó Kálmánt, Törőcsik Józsefet és Szalmássi Editet. A Tudományos Bizottság tagjai a felsoroltakon kívül: Lászlóffy Woldemár, szo. elnök, Szászhelyi Pál, szo. alelnök, Szesztay Károly, szo. titkár és Vágás István, szo. jegyző. Ezután Kienitz Gábor tartott előadást „Belvízvédelmi munkák méretezése gazdaságossági alapon" címmel. Ismertette a Vízügyi Tervező Irodánál alkalmazott eljárását, amelynek segítségével megállapítható, milyen valószínűségű fajlagos vízszállításra gazdaságos a belvízrendszereket méretezni. A költségszámítás során a belvízvédekezésre fordított összegek alakulását állította pálihuzamba az el nem hárított károk folytán elmaradó jövedelemmel. Az előadás szövege —- az élénk vita anyagával kiegészítve — a Vízügyi Közleményekben jelenik meg rövidesen. Február 1-én Török László „Vízi műtárgyakra ható jégnyomás számításánaik módszerei" címmel tartott előadást. Ismertette a jégokozta igénybevételek fajtáit, s kifejtette, miként vehetjük figyelembe a jégnyomás, jégtakaróterjeszkedés, továbbá a jég és szél együttes hatásából származó vízszintes, és a vízszínváltozások folytán kifejlődő függőleges erőhatások mértékét jégtörők, mólók, pillérek és egyéb műtárgyak méretezésénél. A hozzászólók főleg azt domborították ki, menynyire lényeges a tervező mérnök számára az, ha a jeget, mint ható tényezőt, pontosan számításba veheti. A február 15-i előadóülésen két előadás volt. Az elsőt Ivicsics Lajos tartotta „Kísérleteik a hordalékzörejmegfigyelő készülékkel", a másodikat Vágás István, „Patakok vízhozamának mérése sózással" címmel. Ivicsics Lajos a görgetett hordalékmozgás tanulmányozásának módszereként ismertette a zörejmegfigyelést. Bemutatta a Műegyetem I. sz. Vízépítési Tanszéke által szerkezteit zörejmegfigyelő készüléket, majd részletes mérési eredményeket közölt a Rajka és Dunaremete közti Dunaszakaszon végzett méréseiről. A hozzászólók főként azt emelték 'ki, hogy a mérési eljárás tökéletesítése mellett a legfontosabb az új műszer alkalmazási módjának kidolgozása. Vágás István előadásában azzal foglalkozott, miként lehet sózással pontos vízhozammérést végezni. Bemutatta, hogy a sóoldat előrehaladási törvényeinek ismeretében képleteket írhatunk fel a sóoldat adagolási idejére, az adagolóedény térfogatára és a mintavételi hely meghatározására vonatkozóan. A hozzászólók elismerték ugyan az előadott eljárás elméleti jelentőségét, azonban kétségüket is kifejezték afelől, vajon a természetben biztosítható-e a megkívánt mérési pontosság. Az előadó válaszában arra mutatott rá, hogy az eddigi mérésék pontatlanságát nagyrészt az ismertetett összefüggésekkel kifejezett sóadagolási feltételek be nem tartása okozta, így a mérés helyes elvégzésével a hibákat is kiküszöbölhetjük.