Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Frank Melanie: Az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet feladata és munkája

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 83 Az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet feladata és munkája P BANK M E LA NIE Hazánkban a talaj javítási kutatás több mint másfél évszázados múltra tekint vissza, hiszen az első magyarországi szikjavító: Tessedik Sámuel, ezirányú munkásságát Szarvason 175 évvel ezelőtt kezdte meg. Az öntözéssel összefüggő kísérleti munka azonban sokkal fiatalabb, alig tehető valamivel többre két évtizednél. Kezdetben főleg a rizs volt az a növény, amellyel kísérleti szakembereink foglalkoztak, miután az öntözött területen csaknem kizárólag rizst termeltek. A hároméves terv, majd ezt követőleg az első ötéves terv nagyarányú öntözési és talaj javítási feladatai, valamint az öntözés távlati tervei szükségessé tették e téren is a kutatások koordinálását, és sokkal szélesebb alapokra helyezését. Ezért kormányzatunk 1950. október 1-vel létrehozta az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetet a következő intézményekből: 1. A Növénytermelési és Növénynemesítő Kutató Intézet 1950 elején Kisújszálláson létesült öntözési osztályából, amely 1930 óta mint a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, majd pedig a Tiszántúli Földművelésügyi Tanács Növény- és Talajélettani Állomása működött Kisújszálláson, 2. az 1949-ben létesült öntözési kísérleti telepekből, 3. az Agrokémiai Intézet szegedi osztályából, amelynek jogelődje a szegedi Talajtani Intézet volt, és 4. a kelemenzugi Szikkísérleti Telepből. Az Intézet alakulásakor két osztályból: az öntözési és a talajjavítási osztályból állt, ma négy osztályra: öntözéses növénytermesztési, kultúrtechnikai, talajjavítási és állattenyésztési, valamint két csoportra: öntözéses növénynemesítési és talajtani csoportokra tagozódik. A talajjavítási osztály Szegeden működik, a másik három osztály és a két csoport pedig Szarvason. A növénytermesztési osztály két kutatója Kisújszálláson, egy kutatója pedig a kúnhegyesi telepen dolgozik. Az Intézet feladatainak megoldásához kísérleti gazdasággal rendelkezik: Szarvason, Kisújszálláson, Kúnhegyesen, Ecsegfalván és Beleden, összesen 2595 kat. hold kiterjedésben. A különböző helyeken levő gazdaságok mind más-más talajt képviselnek. Tudjuk, hogy az öntözéses növénytermelés több évezredes múltra tekint vissza, mégis a jelenkor öntözéses növénytermelésének problémái, mind kultúrtechnikai, mind talajtani, mind pedig agrotechnikai vonatkozásban csak részben megoldottak és széleskörű kutatómunkára van szükség — a kapcsolódó tudományágakban is — hogy az öntözéses növénytermelés valóban magas színvonalú legyen. Éppen ezért jelentett e téren nagy haladást az Intézet létesítése és mai szervezete, mert megteremtette a lehetőségét annak, hogy a kérdéseket komplex értelemben vizsgálja. Az Intézet mai felépítése biztosítja azt, hogy az öntözéses növénytermesztés kultúrtechnikai és agrotechnikai eljárásai nem külön-külön egymástól elvonatkoztatva, vagy egymás nélkül, hanem együtt, egymást kiegészítve, egymás problémáit ismerve kerüljenek megoldásra. Tapasztalataink, valamint annak felismerése, hogy az öntözés fejlődési formája csakis a nagyüzem lehet, kétségtelenné tették, hogy az intézet feladata elsősorban a nagyüzemi öntözési eljárások kidolgozása kell hogy legyen. A Szovjetunióban megjelent minisztertanácsi határozat az ideiglenescsatornás öntözési eljárás bevezetéséről, megerősítette és teljes mértékben igazolta célkitűzéseink helyességét. Az első lépés e téren a kisújszállási gazdaság öntözőberendezésének az új eljárás szerinti megtervezése volt. Ezt a munkát Oroszlány István a kultúrtechnikai osztály vezetője végezte a növénytermesztési osztály kutatóinak bevonásával, akik a műszaki tervezéssel párhuzamosan kidolgozták az agronómiai tervet. A terveknek megfelelően 1951-ben megépült Kisújszálláson az ország első ideiglenescsatornás eljárással üzemelő telepe, majd ezt követőleg a szarvasi, a kúnhegyesi és a beledi telepek. Egyidejűleg megkezdődött a kutatómunka az ideiglenescsatornás eljárás és a felületi öntözőmódszerek alkalmazási feltételeinek megállapítására. Minthogy azonban a szükséges gépekkel az ország nem rendelkezett és azoknak import útján való beszerzésére sem volt lehetőség, a gépek kísérleti példányainak elkészítése — mint olyan munka, amely bár nem képezte az Intézet feladatát, azonban tervfeladatai elvégzéséhez elengedhetetlen volt — ugyancsak az Intézetre, közelebbről a kultúrtechnikai osztályra hárult. így készültek el: 1. Az Oroszlány-féle ideiglenescsatorna nyitóeke, amely mai forrnájában már minden követelményt kielégít. Az ekét 50 LE-s lánctalpas traktor vontatja és két menetben 40—60 lit/sec vízvezetésére alkalmas, megfelelően tömörített csatornát készít. Ez a kísérleti gép szolgált mintául a prototípus gyártásához szükséges gép szerkesztéséhez, amelyet a Mezőgazdasági Gépszerkesztő Iroda végzett el. Az első 5 gép a mosonmagyaróvári Gépgyárban elkészült. Sajnos, más anyagból és más méretekkel, mint az eredeti Oroszlány-eke, úgy hogy nem megfelelő és ilyen kivitelben nem gyártható. 2. A terelőtöltés építő ridger kétféle típusa, mégpedig az egyik fából, a másik vasból. A fából készült előnye, hogy a gazdaságok műhelyében előállítható és könnyen szállítható.