Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Éber Zoltán: A Kárpát-medence folyóinak planktonja

72 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Érdekes ebből a szempontból Entz-Sebestyén könyvének idevonatkozó részeit összehasonlítani. Bár több helyen megismétli a közismert szabályt a phytoplankton s általában plankton őstáplálék szerepéről, mégis néhol, ahol saját nézetét fejti ki, nyomatékosan hangsúlyozza a detritus és a parti növényzet döntő fontosságát. Mint érdekességet megemlítem, hogy planktonevő halunk alig van. Az édesvízi planktonnak — véleményem szerint sincs döntő, közvetlen szerepe a táplálékláncban. Talán inkább elhalása után, mint detritus szolgál elsősorban a fenéklakó fauna táplálékául, amely azután a halak eledele. Azt hiszem, hogy az édesvízi phytoplankton által termelt szerves anyag tavaink állatvilágának talán csak töredékét tudná eltartani. Természetesen a planktonnak nagy szerepe lehet, mint biológiai indikátornak, hiszen ebben a cikkben én is indikátorként használom a planktondiatomákat. Véleményem szerint a plankton ilyen egyoldalú, túlzó értékelése azért terjedt el, mert a tengeri planktonra vonatkozó — s kétségtelenül ma is helytálló — nézeteket kritikátlanul vitték át a limnoplanktonra. A potamoplankton, mozgása miatt, még annyira sem jöhet táplálékként számításba, mint limnoplankton. Magam úgy jöttem rá ezekre a gondolatokra, hogy észrevettem, hogy a Duna öblei limnoplankton jának phytoplankton és zooplankton része csak a lehető leglazább kapcsolatban van egymással. Maximumaik semminemű összefüggést sem mutattak. Sőt az igen nagymennyiségű állati anyagot termelő telmatoplanktonban sem maximuma előtt, sem maximuma alatt jelentős mennyiségű phytoplanktont nem találtam, jeléül annak, hogy ezek az állatok elsősorban detritus-evők s nem a phytoplanktonnal táplálkoznak. Az elmondottak után könnyen megérthető, hogy a planktonnélküli Körös, de különösen a kis Ipoly, a plaktonhiány ellenére csodálatosan gazdag halban. A potamoplanktonnak nagy szerepe van a petróleumképződésben. A Duna a töméntelen planktonorganizmussal, amely a Fekete-tenger sós vízében elhal, továbbá az organikus detritussal annyi organikus anyagot dönt, különösen a nyári félévben, a tenger vízébe, hogy a bomló anyagok 400 méteren alul teljesen elhasználják az oxigént. Ettől a kénhidrogénes bomlástól életnélküli a Fekete-tenger az említett mélységen alul, s ez a bomlás okozza feketés színét is, amitől nevét kapta. Geológiai idők folyamán ebből a potamoplanktonból, amelyhez természetesen még a tengeri plankton is hozzájárul, kőolaj lesz. Ezért a modern kőolajkutatásban a planktondia tornák, mint vezérkövületek szerepelnek. Éber Z.: A Kárpátmedence folyóinak planktonja ÖSSZEFOGLALÁS. 1. A Kárpátmedence folyóit planktondiatomáik alapján 3 csoportba soroltam: I. Teljes planktonú folyók: Duna, Vág, Turóc. II. Csonkaplanktonú folyók: Tisza, Maros, Bodrog, Marcal, Sió, Kapós. III. Planktonnélküli folyók: Körös, Zagyva, Ipoly. 2. Az előbbi folyók analógiája alapján az eddig ismeretlen-planktonú folyókat is megkíséreltem beosztani. I. Rába, Dráva, Száva, Hernád. II. Garam, Szamos, Olt. III. Temes. 3. A Balaton jellemzésének kulcsa is kezembe került. Mivel a Balaton csonkaplanktonú, könnyen megállapíthatjuk erről egy tavi vízminta balatoni eredetét. Elsősorban az Asterionella és Fragilaria crotonensis hiánya jellemzi. 4. Ezek e vizsgálatok példát mutattak arra, hogy mikroorganizmusokkal is jellemezni lehet egész folyórendszereket, még hozzá egyszerűen. IRODALOM 1. J. Brunnthaler: Das Phytoplancton des Donaustromes bei Wien. V. Z. B. G. Bd. 50. p. 308—311. 1900. 2. Entz G„ ifj.: Bemerkungen über das Protistenplankton der Umgebung von Budapest. Verh. Int. Ver. theor. angew. Limn. Bd. 5. p. 462—487. 1931. 3. Entz G., Sebestyén O.: A Balaton élete. Budapest, 1942. 4. Éber Z.: Diatomák Turóc vármegyéből. Fólia Crypt. Vol. 1. col. 989—1020. 1930. 5. V. Grimalschi: Das Plankton der Deltagewásser und seine Entwicklung unter dem Einfluss der Ameliorationsarbeiten. Grig. Antipa hommage a son oeuvre. Bucuresti. p. 221—237. 1938. 6. Halász M.: Adatok a soroksári Dunaág algavegetációjának ismeretéhez. Bot. Közi. 33. k. p. 139—181. 1936. 7. Halász M.: A soroksári Dunaág Bacillariái. Bot. Közi. 34. k. p. 204—222. 1937. 8. Istvánffi Gy.: A budapesti vízvezeték növényzete. Term. Tud. Közi. 1895. 9. Krepuska Gy.: Budapest véglényei. Állatt. KözL 16. k. p. 1—60. 1917. 10. J. Lepsi: Über das Oktoberplankton des Muras (Marosch). Verh. u. Mitt. Siebenb. Ver. Naturwiss. Hermannstadt. 1925—26. p. 31—38. 11. F. Schallgruber: Das Plankton des Donaustromes bei Wien in qualitativer und quantitativer Hinsicht. Arch. Hydr. Bd. 39. p. 665—689. 1944. 12. B. Schiöder: Über das Plancton der Oder. Ber. d. Bot. Ges. Bd. 15. p. 483—492, 1897. 13. Szalai I.: Adatok a Körösök phytopseudoplanktonja ismeretéhez. Acta Bot. 1. p. 113—154. 1942. 14. Szemes G.: A Zagyva folyó kovamoszatainak elterjedése a forrástól a torkolatig. Borbásia. 8. k. p. 89—113. 1948. 15. Tamás G.: Adatok a budapesti Duna-szakasz algavegetációjának ismeretéhez. Hidrológiai Közlöny 29. k. p. 206—211. 1949. 16. Unger E.: Adatok a Duna faunájának és oekológiájának ismeretéhez. Állattani Közi. 15. k. p. 262— 281. 1916. 17. Woynarovich E.: A Bellyei-tó, Kopácsi-tó, valamint a Duna és a Dráva limnológiai viszonyainak keresztmetszete. Albertina. 1. k. p. 34—64. 1944.