Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Vági György: A Német Demokratikus Köztársaság szennyvíztisztítási gyakorlatának összevetése a hazai tapasztalatokkal

Vági Gy.: A NDK szennyvíztisztítási gyakorlata Hidrológiai Közlöny 35. évi. 1955. 11—12. sz. Jf63 gozóinak bevallása szerint) hónapszám nem ürítettek. A kisvárosi vágóhídnak tisztítóberendezése egyáltalán nem volt, szennyvizeit, természetes, nyers állapotban vezette be a városi csatornába. A sertéshizlaldák szennyvíz-kérdése az N. D. K.-ban sokkal kisebb jelentőségű, mint nálunk. Olyan nagyméretű ipari hizlaldákf mint amilyeneket mi létesítünk, az N. D. K.-ban nincsenek. A legnagyobb hizlalda — mely egy nagyváros határában fekszik — 6000 sertés befogadására alkalmas. A szokásos nagyságrendű hizlaldák azonban csak 1000—2500 hízóra vannak kiépítve. Alapvetően különbözik a hizlalási technológia a nálunk meghonosítottól abban, hogy a sertésszállások teljesen fedettek, nyitott kifutójuk nincs, tehát csapadékvíz, a szennyvízcsatornába nem kerülhet. A fentebb említett 6000 férőhelyes hizlaldában a sertések alom-nélküli betonpadlós rekeszekben vannak, a padlót vízsugárral tisztítják, a legkedvezőbb klímaviszonyokat szellőző és kondicionáló berendezéssel biztosítják. Vízfelhasználás itt 25—30 liter naponként és sertésenként. A szenny vízeket megfelelő esésű csatornákkal egy szivattyú gyűjtőaknájába vezetik, innen nyomóvezetéken továbbítják a városi csatornába. Az aknában meglehetős nagymenynyiségű úszóiszapot figyeltünk meg (1. 5. ábra). Egy állami gazdaság 1500 férőhelyes

vhizlaldájában ugyancsak fedett szállások vannak, almozásra fűrészport használnak, vízzel fel nem mossák. Napi vízfogyasztás hízónként 8 liter. A trágyát az alommal együtt komposztálják, a húgylevet gyűjtik és felhígítva elönt(V/.ik. Ugyanezen a telepen fiaztató szállások is vannak, ezek 1—1 koca részére épített kis ólakból és hozzátartozó gyepes kifutókból állnak : itt szennyvízkezelés kérdése fel sem merül. Nyilvánvaló, hogy a sertéshizlalás technológiájánál a szennyvízkezelés másodrendű kérdés. Mindamellett érdemes gondolkodni azon, hogy a német technológia mennyire leegyszerűsíti a szennyvíz-problémát. Ezzel magyarázható, hogy német szaktársaink az ülepítés kérdését nem nagyon vizsgálják, a biológiai (isztítás vonatkozásában pedig megelégszenek azzal, hogy — ha erre szükség van — a vágóhidakhoz hasonló megoldást javasolják, annak figyelembevételével, hogy BOI- tekintetében egy hízó öt lakossal egyenértékű. Összegezve tapasztalatainkat megállapíthatjuk. hpgy az eltérő eljárások, elvek, következmények es körülmények megismerése feltétlen gyümölcsöző és termékenyítő. Ezért a baráti országok tudományos és gyakorlati eredményeinek irodalom, levelezési kapcsolat és közvetlen tapasztalatcsere útján történő átvétele a szennyvíztechnológia vonalán is hasznos, gyümölcsöző és tovább kell fejleszteni. LÁBJEGYZETEK : 1 A tanulmányút résztvevői Illés György főmérnök (OVF) és Vági György főmérnökhelyettes (É.M. Mélyépterv) voltak. 2 A fenolos szennyvizek tisztításáról külön cikk keretében fogok beszámolni. :

i A szenny vizöntöy.és kérdéséről a Hidrológiai Társaság szennyvízszakosztályának 1955. ápr. 28-i ülésén Bánk István főmérnök szaktársunk számolt be. A vita anyagának közreadása során az NDK-ban szerzett tapasztalataimat részletesen ismertetni fogom. 1 A Kessener eljárást a kefék beszerzési nehézségei miatt hagyják figyelmen kívül. r' Természetesen szenny víztechnológia szempontjából a nálunk bevezetés alatt álló betongyűrűkből kialakított torony is kifogástalanul megfelel. 0 Az épülő tatabányai és nvirogyházi toronycsepegtet ő< esteknél a szükséges vizsgálatok elvégezhetők lesznek. 7 Ezekben az üzemekben műanyagokat nem gyártanák. 8 A tengerek (óceánok) vizének tisztaságát nemzetközi egyezmény védi. OPABHEHME 11PAK.TMKM OHMOT KM CTOMHblX BO/1 B rflP 0 OT EH EOT B E1111 bl M OílblTOM J\. BArM ABTOP jieTOM 1954 ro/ta B Teienwe iiecKOAbKiix He.ae

.iib HaXO/iH.NCFL B PAP B CBH3H C HayMHOÍI KOMaHAHpOBKOH. Eiwy jtoBe.iocb HSYMHTB no.iojxeHiie B oö.nacTH OMHCTKH CTOHiibix BOA B T/1P H cpaBHHTb c BenrepcKoft npaKTlIKOII. B OTHOUieilHH yCT3H0B0K no OHHCTKe CTOMHblX BOA ropoACKoro xapaKTepa B F/IP noJio>Keiine nB.nneTCSi óojiee pa3BMTbiM, Tan Kai< BO Bcex Kpynubix H cpeAHiix ropoAax HMeioTCíi xoponto AeiicTByiomne ycTanoBKii no OHHCTKe CTOMHblX BOA, ŐOJiee TOTO A3JKC ŐO.'lbUlllHCTBO MEJIKHX ropoAOB pacno.iaraeT YAOBAETBO p H Te JI MI bi M H YCTANOBKAMH AAH OMHCTKH CTOMHHX BOA- llecMOTpf] HA TO, MTO MaCTb OMHCTHblX CTaHUHH BCAeACTBHe pa3BHTHH 3a nocvieAHee BpeMH He HBJIHIOTCH AOCTATONIIBIMN BcéTAKH OH H Bee em,e YAOBJIETBOPNIOT nocTaBAeimbisi saAaMaM, T. e. 3am,HmaioT npHÖMHHKH OT 3arpH3nennH CTOHHbIMH BOAaMH. HeCMOTpjI H3 3TO 3HaMHTe.1bHaH taCTb peK B r^P HBJlHeTCH HaCTOJIbKO 3arpfl3HeHHOH, MTO B HI1X BCHKOrO pOAa ÓOAGC BblCOKOOpraiI H30B aHHbie opraHH3Mbi ywe AABHO nornő.iH. 3TO HBJieHiie Ha6

.noAaeTCH B panoHax tteHTpoB T5i>Ke;ioH HHAycTpHH H XHMimeCKOH npOMblLHJieHHOCTH, >ITO SICHO nOKcl3blBaeT, MTO 3arpH3HeHne HMeeT npoMbiin.neHHbiH xapaKTep. TaKoe CHJibnoe 3arpsi3HeHHe B o'ieHb 3HaMHTe.ibiibix pa3Mepax noBbimaeT CTOHMOCTB 3aí>opa BOÁM ri3 peK. B BeHrpHii HaAJie/Kamne opraiibi AOJIJKHM óbi.'iii 6bi yqecTb STOT onbiT, MTOöbi npiiHHTb cooTBeTCTByiomne npeABapHTeAbHbie iwepbi, TpeGyroiune MeHbuiHX paexoAOB, MeM BOCCTaHOBACHHe yXyAUlHBIIlHXCH HO.TO>KeHHH. 3naMHTeAbHaH MaCTb rOpOflCKlIX CTOMHblX BOA, OMHuteHHbix MexaHHMeckn, B TZ1P y THAH3HpyeTCíi AAH uejieft opouieHHSi. FAE A-IJI STOTO ne HMeercíi cooTBerCTByiOmefl B03M0>KH0CTH, HCnOJl b3y IOT CaMbie pa3HOoöpa3Hbie ÓHo.norimecKHe OM HCTHbie ycTanoBKH. npwOŐpeTeH OÖHaAOKHBaiOLUHH OnblT npn HCn0JIb30BaHHH ycraifOBOK c HHmieii BeiiTHJiHuneH H C unpKyAHUiieii aKTHBHoro n.ia, B KOTOPTIX B NOCAEAHEE BPEMM ncno.nb3yeTCH H3r0T0BAemibie H3 n.iacTMacc nepijjopnpoBaHbie Tpyöbi. CiiAbno O6HaAC>KHBaeT Hcn0Ab30Ban HC öaweHHbix ŐHOtj)HAbTpOB, KOTOpbie HCnOAb3yÍOTCH KaK A'!" ÓblTÖBblX CTOMHblX BOA, TaK II II pOMblUI.ieHHblX CTOMHblX BOA C coAep>KanHeM 4>eHO.ia. ra3bi. oópa3yioinHecfi B npouecce pa3Jio>KeHHH n.ia, OÖMMHO Hcno.ib3yioTcn AAA CSMIÍX OMHCTHblX CTaHUHH. McriO.1 b3yeTCH pHA HOBblX KOHCTpyKIXHOHHbix pemeHiiii, HanpiiMep, npw ocjjopM.'ienHH HAOBHX n.TOmaAOK, HAH npil OŐteAHHeHHH B OŐUieM 3A3HHH pa3AHWHbIX no Ha3HaqeHHIO yCTpoi'LCTB Ma.lOMOUÍHblX CTaHUHH. 51 OÓpaŐOTKII CTOMHblX BO.T YlHIUeBOH HpOMblUlAeHHOCTII H CTOMHblX BOA anaAOriIMIIOrO npOHCXO>KAeHIlH xapaKTepHO, MTO STH CTOMIIHC BOAU no BO3M.O>KHOCTH cnycKaioTcsi B ropoACKyio KaiiaAnaaunonnyio cerb 6e3 npeABapuTe.'ibHoii OMHCTKH. Booóiue ropoACKne OMHCTHTe.nbHbie ycraHOBKii MOTVT oőecneMHTb STH Aono.innTe

.ibHbie Harpy3KH. B c.nyManx, KorAa NP0H3B0ACTBA AOAJKHU C03AaBaTb cneuna.nbHbie OMHCTH Te.ibHbie ycTaHOBKii, CTpeMHTCíi Bbi6paTb B03MC/K1I0 iiauőo.'iee npocToii MCTOA OMHCTKH. B CJiyMae ÖHOJlOrHMeCKOH OMHCTKH TOABKO B KpaÜHeM CAyMae ncno.ib3yioT iicKyccTBeHiioe OMHCTHre.'ibiioe ycTpoflcTBO.