Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. jyjQj^jpQJ OCI^ Egy régeDtaen megindult tanulmánysorozatot befejező dolgozat ez a cikk. Az első részben a magyarországi folyók vízgyűjtőterületének felszínét ismertette a szerző. Ezt követte hazai folyóink alpesi vízgyűjtőinek leírása. Most a Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszínéről szóló dolgozat közlésével teljes morfológiai képet kapunk hazai folyóink vízgyűjtőterületéről. Ezt a munkát mind geológusaink, mind pedig a vízügyekkel foglalkozó mérnökeink jel felhasználhatják. A Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszíne LÁNG SÁNDOR Ez a munka tulajdonképpen „A Duna alpesi vízgyűjtőterületének felszíne" című, Közlönyünkben már korábban megjelent tanulmányom folytatása. Mindkettőnek összeállítása ugyanazon célból történt. A vízgyűjtőterületeknek itt is csak az országhatáron túli részét vettem figyelembe és csakis a hazánkba belépő folyók vízgyűjtőterületét tárgyalom. Az anyag tárgyalásának sorrendje itt a következő. 1. A Morva vízgyűjtőterülete, 2. a Vág, és a többi nyugatszlovákiai folyó, 3. a MarosKörös, 4. a Szamos, 5. a Felső-Tisza, 6. a Bodrog, 7. a Sajó-Hernád vízgyűjtőterülete. I. A Morva és vízrendszere A Morva a Dunának első igazán nagy balparti mellékfolyója, amennyiben a kb. 26 000 km

2-nyi, DK-i lejtősödésű Morva medence vizeit gyűjti össze. A terület majdnem teljesen Csehszlovákiához tartozik. Számos elég hosszú mellékfolyójával igen kiterjedt a vízhálózata. A Morva a medencének leginkább süllyedt K-i részén folyik végig. Ez a süllyedék az Északnyugati Kárpátok külső előterében alakult ki. A folvó forr ásásai a Keleti Szudéták déli lejtőjén, a főként csillámpalából álló Králické Snezniken (1424 m) erednek. Ez és a szomszédos Jesenik (1490 m) magasra kiemelt hosszú, keskeny tönkje Szilézia felé a határ. E hegységeket a pleisztocénkori eljegesedések is formálták. Ezután hamarosan elhagyja a folyó a hegységet és a 60—70 km hosszú, de keskeny Olomouci medencébe lép. A medence az alsókarbon palás homokköves üledékből álló Hanna platóba mélyített tektonikus árok. D-i kijárata Kromeriznél van. Kromeriz és Uh. Hradis között a Morva a Kárpátok Ny-i előhegységeit (Chhby hegység, 587 m) töri át, ezek alacsony oligocénkori homokkőláncok. Uh. Hradis alatt szélesebb tektonikus árokká alakul a völgye és eddigi DK-i általános irányából DNy-ira fordul. Balpartján a Morva Kárpátok krétakori homokkőláncai közelítik meg, jobbfelől pedig a Bécs és Mikulov közptti dombok, melyeknek lösz és a zistersdorfi kőolajmezőt tartalmazó mediterrán rétegei alól a juramészkő is kibukkan néhol. Breclav alatt felveszi legnagyobb mellékfolyóját, a Dyjet (Thaya), egyben D-nek fordul és a Morvamezőre lép, majd Dévénynél torkollik a Dunába. * Csak egyetlen jelentős balparti mellékfolyója van, a Morva-Kárpátokban az 1017 m-es Javornikon eredő Becva, ennek a völgyében vezetne a Morva felől a tervezett Duna-Odera csatorna, mely Hranicenél vágná át a Hanno plató karbon rétegsorába mélyülő 310 m magas völgyi vízválasztót. A Becva vízgyűjtője egyébként az elég impermeabilis oligocén, eocén és felső krétakori kárpáti homokkövön alakult ki, a hegység felemelt tönkje 800—1250 m magas. A Morva többi balparti mellékvizei az Olsavát és Myjavát kivéve jelentéktelen kis patakok. Legnagyobb jobbparti mellékfolyója a Greiner Wald gránittönkje ÉK-i lejtőjén eredő Thaya (Dyje), amely kanyargós völgyét mélyebben be is vágta a Cseh-masszívum DK felé lankásodó kristályospalás-gránitos térszínébe, mely itt 400—800 m-es hullámos dombvidék. Ugyanezen a lankásan lejtősödő dombvidéken gyűjti még össze vizeit a Morvába ömlő Jihlava is, amelynek vízgyűjtője a Morva medence ÉNy-i részén van. A Jihlavába ömlik ennek torkolata közelében a Svratka, amely Brno város területén egyesül a Svitavával. Az említett folyók Brünn és Znojmo közt lépnek ki arra a külön kis süllyedékterületre a gránitos-palás térszínű dombvidékről, amely a Chrby és a Mikulovi kis hegység külső, ÉNy-i oldalán húzódik s amelyet a pannon-pontusi beltenger még elöntött. Ez a kis medence párhuzamos csapású az Alpokat-Kárpátokat összekötő Chriby hegységgel. Felső szakaszukon a Svratka és Svitava is elég jól bevágódtak a Cseh masszívum tönkjébe. A Morva és nagyobb mellékfolyói egyébként szép, terraszos völgyekben folynak s a lankásabb lejtőkön igen gyakran fedi be a jégkori lösz a régibb képződményeket. Brno tói északra nem messze a devon mészkő vön, mely hosszú keskeny pásztában ékelődik a Hanna plató és a Cseh masszívum őstönkje közé, érdekes kis karsztos formák alakultak ki, számos barlanggal (a legszebb a Macocha barlang). A Morva medencében a csapadékviszonyok jóval egyhangúbbak, mint a Felső Duna völgyében. A medence közepén a Bécs-Marchegg-Uh. Hradis - Pferov-Olmouc-Brno-Jihlava-ZnojmoKrems-Bécs határolta vonalon belül, a Chriby hegység tágabb környékét kivéve az évi csapadékösszeg mindenütt 600 mm-en alul van, sőt,