Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések

432 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. Bélteky L.: Artézi kutak építése Az elriiúlt hat év kútfúrásai közül 503 darab kút szolgáltatott térszint fölé emelkedő vizet. A pozitív kutak átlagos mélysége 198 m volt, a negatív kutaké azonban csak 97 m. (1. táblázat). 1. táblázat A kutak telepítési .helye Átlagos kútmélység, méter Átl. vízhozam liter/p A kutak telepítési .helye s sí CG CG ••o pozitív negatív és meddő pozitív (» 9) s: CG 8 :0 Dunántúl 97,2 128 76,0 173 Tiszántúl, DunaTisza köz, ÉszakMagyarország . . . 128,0 234 99,5 262 Országos átlag .... 118,0 198 97,0 1 235 ! 176 Külön választva a dunántúli és az ország többi részén levő pozitív kutakat, a dunántúliak száma 154 darab s átlagos mélységük 128 m, a többi 349 darab pozitív kútnak, mely zömmel a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén készült,átlagos mélysége 234 m. A dunántúli pozitív artézi kutak átlag mélysége kb. 30%-kal haladja meg a negatív artézi kutak átlagos mélységét, a tiszántúli pozitív kutak átlag mélysége azonban több, mint kétszerese a negatív kutakra országos viszonylatban adódó átlag mélységnek. A legtöbb pozitív artézi kút az elmúlt hat év alatt az alábbi vízföldtani tájegységeken készült : 48. sz. (DK-i Tiszántúl) 128 db 43. sz. (Középalföldi hátság K-i része) 62 db 40. sz. (A Zagyva—Tisza süllyedek) 51 db 47. sz. (A tiszamenti mély terület) 34 db Százalékosan legtöbb volt a pozitív artézi kút a következő' tájegységeken : 47. sz. (A tiszaménti mély terület) . . 85% 43. sz. (Középalföldi hátság K-i része) 72% 15. sz. (A bicskei öböl) 45% 40. sz. (A Zagvva—Tisza süllyedék). . 39% 48. sz. (DK-i Tiszántúl) 38% (A tájegységek térképét, amelyre itt hivatkozás történik, Dr. Schmidt E. 11. állította össze s a Hidrológiai Közlöny 1954 évi 5—fi. számában közölte.) A mélységkategória százalékos gyakoriságát á 2. táblázat mutatja. A pozitív kutaknál a 201 -300 m-es mélységkategóriába tartozik a legtöbb (30,2%), míg a pozitív és negatív kutak együttes vizsgálatánál az 51—100 m-es kategóriába tartozó kutak százalékos gyakorisága a legnagyobb. A kismélységű pozitív kutak túlnyomóan dunántúliak, amennyiben a 0 -50 m-es mélységkategória kútjaínak 83%-a, az 50—100 m-eseknek pedig 70%-a a Dunántúlon készült. A 200 m-nél nagyobb mélységű dunántúli pozitív artézi kutak száma mindössze nyolc, vagyis az ilyen mélységű kutak kb. 10%-a. A pozitív kutak átlagos vízhozama 235 liter/ perc. Hat év összes pozitív és negatív artézi kútjának vízhozam átalaga 176 liter/perc. A dunántúli területre eső pozitív kutak átlagos vízhozama 173, az ország többi részén levőké pedig 262 liter/ perc. A dunántúli terület átlaga közel azonos az összes mélyfúrású kút országos átlagával, a többi részé 48%-kal nagyobb. Ez azonban nem jellemző a pozitív kutakra, mivel a tisztítószivattyúzás során az üzemi vízszintet legtöbbször több méterrel a terepszint alá süllyesztették. A térszint magasságában a pozitív artézi kutak vízhozama 136 liter/perc volt. Ez az érték kevesebb, mint a 176 liter/perc országos átlag és az építtetők által vízszükségletként megadott 154 liter/perc. Vízhozam szempontjából tehát nem jelent előnyt a pozitív aftézi kút. A fajlagos vízhozamot illetőleg érdekes, hogy csak a 0—50 m-es kategóriában mutatkozik lényegesebb eltérés. Pozitív kutaknál csak 37 liter/ perc, az összes artézi kút 127 liter/perces értékével szemben. A vasasság mérvére vonatkozólag mélységkategória szerint összeállítottam a 0,5 mg/liter még tűrhető értéknél vasasabb kutak százalékos gyakoriságát 815 darab pozitív és negatív artézi kút és 380 darab csak pozitív artézi kút adatai alapján. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a pozitív artézi kutaknál átlagban a 0,5 mg/litert meghaladó vasasság gyakorisága kisebb 8,5%-kal, mint a pozitív és negatív mélyfúrású kutaknál. A mélységkátegória szerinti összeállításból azonban azt állapíthatjuk meg, hogy a mélyebb pozitív kutaknál a nagyobb vastartalom gyakorisága 150 m-en túl a mélységgel növekszik, míg a negatív kutaknál csökken. A statisztika is igazolja tehát Papp Szilárd megállapítását, hogy elsősorban a lágy, sószegény vizek rendelkeznek erősen agresszív tulajdonságokkal. Azt is láthatjuk a táblázatból,, hogy a pozitív artézi kutaknál a lágy víz gyakorisága igen nagy. A 2. táblázat feltünteti a 0—8 nkf-ú, vagyis a lágy vizű kutak százalékos gyakoriságát is. Eszerint a pozitív kutaknál a lágy vi.ek gyakorisága 2,5-szer nagyobb, mint az artézi kutak országos átlaga. A mélységkategória szerinti összeállítás azt mutatja, hogy a pozitív kutaknál a lágy víz gyakorisága 100 m-en túli mélységeknél kezdődik. Végeredményben a statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a pozitív kutaknak a beruházási költsége a nagyobb átlagmélység folytán lényegesen nagyobb, az üzemeltetés, a víz kiemelés azonban gazdaságosabb, mivel az emelési magasság általában kisebb, mint a negatív kutaknál, és így kisebb a víztermelés üzemköltsége is. Negatív kutaknál is hasonló viszonyok vannak, ha a terepszint és — 5 m között van a nyugalmi vízszint, mivel a tárolómedencét is a legtöbbször a térszint alá kell süllyeszteni. A kutak 44,1%-ának, tehát nagy részének a nyugalmi szintje pedig ebbe a kategóriába étik. Egy évben készült 488 kútnál a nyugalmi szintek százalékos gyakorisága a következő volt :