Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések

lj.24 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. \ l /T-T I I ,\ 1 A S A. tanulmány, összefoglalva az artézi kutak építésével kapcsolatos * x ri kérdésekről az utóbbi években elhangzott észrevételeket, új szempontként kiemeli a nehezített fajsúlyú öblítővízzel történő fúrás előnyét és azokat a feltételeket, amelyek betartása mellett ez az új technológiai eljárás nem rontja a Jcutak vízadóképességét. Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések

1 II ÍLTEKY LAJOS 11a végigtekintünk az elmúlt 5—6 év ipari, népegészségügyi, mezőgazdasági és egyéb létesítményein, megállapíthatjuk, hogy hazánk ivó és ipari vízellátásában a mélységbeli vizeknek igen nagy szerepe van, ennek megfelelően nagyjelentőségű az a fejlődés is, melyet a kútfúró ipar ezekben az években elért. A hazai kútfúró ipar fejlődését az elmúlt évben e lap hasábjain több cikkben ismertettem. Részletesen bizonyítottam, hogy az elmúlt hat év ártézi kútfúrásainál legnagyobb jelentősége a helyes béléscsövezés és a kellő tisztítószívattyúzás egvre szélesebb » körben való elterjesztésének volt, A központi irányítás megvalósítása és a kivitelezés központosítása folytán példák hosszú sorával lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a minőségi munka nem 5—10, hanem több száz százalékkal növeli a kút vízhozamát anélkül, hogy a kút költsége lényegesen emelkednék. Annak is nagy jelentősége van, hogy a helyes béléscsövezéssel a véletlen szerepét majdnem teljesen ki lehet zárni a kútfúrásnál, a kellő tisztítószivattyúzással pedig meg lehet akadályozni a kút idő előtti elhomokolódásátA nagy vízhozami'i kutak építésével, mely a minőségi munka egyik eredménye volt, nagymennyiségű fúrócsőanyagot lehetett megtakarítani, mivel a korszerű ipar, mezőgazdasági és kulturális létesítmények napi 150 200 m

3 vízszükségletét egy kútból el lehetett látni. 1054-ben pl. az építtetők által megadott vízigény kutanként átlagosan 154 liter/perc volt, az elkészített kutak átlagos vízhozama pedig 220 liter perc. Komoly anyagtakarékosság érhető el a helyes béléscsövezéssel, illetve a minőségi munkával olyan helyeken, ahol kisebb mélységben is van megfelelő mennyiségű és minőségű vizet szolgáltató réteg. Itt nem fúrnak le az előirányzott mélységig, hanem a kisebb mélységű vízadó rétegre képezik ki a kutat. A kis mélységből való vízszerzés sikere azonban a helyes béléscsövezésen kívül a fúrómester jó, vagy rossz munkájától is függ, ezért a fúrótorony dolgozóit érdekeltté kellett tenni a megtakarítás elérésében. Ezt a célt 1 Részlet a Magyar Hidrológiai Társaság vízellátási szakosztályának 1955. február 16-án tartott ülésén jflhangzott vitaindító előadásból. (A vitaülés kitűzött célja az volt, hogy a kútfúrás körüli visszásságok megszüntetésére tárgyi alapot nyújtson és konkrét javaslatot tegyen az illetékes főhatóságok felé. Eredményeképp az Országos Vízügyi Főigazgató 1955. április havában megjelent 682/23-7/1955. számú utasításával szabályozta a pozitív artézi vízre való íurás, a túlfúrás, a furópontkitűzés, a tervezés és kivitelezés alapjául szolgáló vízföldtani szakvéleményezés kérdéseit. úgy mozdította elő a felügyeleti hatóság, hogy 1954 januárjától kezdve a fúrótorony dolgozói prémiumot kapnak, ha az előirányzottnál legalább 20 m-nél kisebb mélységből sikerül a kívánt mennyiségű és minőségű vizet biztosítani. Egy év elteltével megállapíthatjuk, hogy a premizálás célravezető volt, 1954-ben 248 db kútnál volt a megtakarítás 20 m-nél nagyobb. A megtakarítás a lefúrt összmélység 19,6%-ának felelt meg s összesen 13 200 fm-t tett ki. Ennek értéke pénzben meghaladja a 4 millió forintot, Mannesmann fúrócsőanyagban pedig ki). 300 tonnát jelent. A kifizetett prémium kb. 400 000 Ft volt. A nagyösszegű megtakarítást nem a vízszükséglet rovására érték eb amit bizonyít az, hogy a tényleges vízhozam átlagosan kb. 43%-kal haladta meg az építtetők által megadott vízigényt. Még mindig kemény harcot kell folytatnunk a minőségi munka és a kismélységű kutak építése érdekében, mert a kismélységből való vízszerzés mind . szélesebb körben való elterjesztésének van egy eddig még leküzdhetetlen akadálya, ez pedig az alföldi lakosság csökönyös ragaszkodása a pozitív artézi kúthoz. Ennek az oka elsősorban kényelmi, mivel a víz felemelése semmiféle erőkifejtést nem kíván. Valószínűleg azért szokták az önműködő elzárócsapot erőszakos beavatkozással állandóan nyitott helyzetben rögzíteni, hogy még azt a mozdulatot is meg lehessen takarítani, mellyel a csapot működés közben lenyomva kell tartani. A másik ok a falusi önérzetből táplálkozik. hogyha már a szomszéd községben van, náluk is legyen kifolyó vizű artézi kút. Az alföldi lakosság nem sajnálja a többletköltséget, amelybe a nagyobb mélységű kút kerül, s akkor is követeli azt. ha a mélyebb réteg vize vegyi sajátságainál vagy hőmérsékleténél fogva ivásra nem olyan alkalmas, mint a kisebb mélységből származó. Olyan eset még nem fordult elő agyakorlatomban, hogy egy térszint felett kifolyó víznek kifogásolták volna az ízét, vagy a magas hőmérsékletét , volt pedig a múlt év bei i olyan kút is, amely literenként 1180 mg kloridot tartalmazott és olyan kút is több létesült, amelynek vízhőmérséklete a 30 C°-ot- meghaladta. Pozitív kútnál nem kifogásolják a víz túlzott vasasságát sem, amely pedig negatív kút esetén a legtöbbször a továbbfúrás követelésének alapja, Az alföldi lakosságnak a kifolyó vízhez való érthetetlen ragaszkodásával, amely azonban mint látjuk, inkább szubjektív vonatkozású, igen komolyan számolnunk kell, mivel sok esetben lehetetlenné teszi a munka terv szerinti befejezését. Főleg a községi kutaknál és a termelőszövetkezetek