Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben (ismertetés)

Kovács Gy.: A geomechanikai szemlélet szerepe ges, hossz- vagy csapásirány mentén összenyomás uralkodik, ez a jelenség teljes összhangban van. További vizsgálatok feladata annak eldöntése, hogy más magyar rengéseknél is jelentkezik-e ez az összefüggés? Ehhez mindenesetre a rendelkezésre álló megfigyelési anyag jelentős kiegészítése feltétlenül szükséges. Viszont e réven a geomechanika a földrengéskutatást a földrengéskutatások erőssége elterjedésének magyarázatában új szempontokhoz fogja segíteni. Hasonlóképpen teljes összhangban lévő Schmidt Eligius Róbert dr. elméletével az a körülmény, hogy a magyar rengésfészkek északkelet-délnyugat irányú vonalak mentén látszanak sorakozni. Az ilyen irányú törések mentén ugyanis, az elmélet szerint, összenyomás-felpikkelyeződés van, ami viszonylag nagy energiát igénylő, tehát a feszültségek tetemes felhalmozódását elősegítő és így rengések kipattanását maga után vonó tényező. Dr. Kretzói Miklós: Adatok a Magyar-medence negyedkori tektonikájához Karsztos területeink terrarosszával többé-kevésbé kitöltött tektonikus Ihasadékai sok helyen szolgáltattak oly gazdag gerinces-faunát, hogy ezek segítségével igen pontos korhatározást végezhetünk, legalábbis a hasadékkitöltés felhalmozódási idejére vonatkozólag. így megállapíthattuk, hogy — akár csak Franciaország, Délnémetország, Északolaszország, Dalmácia, Morvaország, Erdély, Keletkína hasonló körülmények közt keletkezett fauinaegyüttesei — általában valamenynyi fauna egységesen szicíliai (günz-mindel és mindéi T—II) korú, tehát az alsó pleisztocén második feléből való. (A terrarossza összes hitelesített korú előfordulásának a mérsékelt öv északibb részében kimutatható egykorisági kérdésére még máshol visszatérünk.) Az egyes faunák összehasonlító vizsgálata azt mutatta, hogy a szicíliai emeletben a szárazföldi gerinces-fauna fejlődése két élesen elválasztható szakaszra bomlik, melyek főleg mikrofaunájuk alapján tagolhatok. Mindkét szakasz terrarossza-faunákkal kezdődik és fakóagyag-, vagy vályogos-löszös üledékkel zárul. Megfigyelhető volt, hogy az első szakasz alsó szicíliai alemelet, villányi alemelet) faunái kivétel .nélkül nagyjából K—Ny-i irányú hasadékok kitöltéseiből származnak. Ezzel szemben a második faunaszakasz faunái mindenütt az erre merőleges, nagyjából É—D irányú hasadékok kitöltésére szorítkoznak. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy a Kárpátmedencén belül a karsztos területek tektonikus hasadékai a sziciliai emelet első felében K—Ny irányú nyomás hatása alatt nyitva állottak, míg az emelet felső szakaszában É—D irányú nyomás hatása alatt az É—D irányú hasadékok dilatációja következhetett be (a nyugati részeken természetesen inkább KÉK— NyDNy, illetve erre merőleges, a keletieken KDK— NyÉNy, illetve rá merőleges irányokban). Ez másszóval azt jelenti, hogy az első szakaszban elhanyagolható a kontinentális tömegek egyenlítő felé torlódó „alpi" tömegmozgása, míg a második részben ez erősen működött, ami az É—D-i irányú hasadékszétnyílást eredményezte a nyomás alól felszabadult irányban. Tekintettel azonban arra, hogy a sziciliai emelet első fele a günz-mindel interglaciáLissal esik egybe, második szakasza pedig a glaciális dublettel, tehetetlen a glaciális szakasz és alpi szakasz (újrotmán mozgások) fent megfigyelt germán típusú megnyilvánulását egymással összefüggésbe nem hozni. A Föld rotációs intenzitás változásaiból adódó ilyen pulzáció tényének megállapításánál nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy — Hörbiger hasonló elgondolású, de következtetéseiben irreális területekre tévedt régebbi elméletét (1.) itt mellőzve — Schmidt E. R. rotációs változás okozta pulzációs tektonikai eljegesedés elméletére (2.) ne emlékeztessünk. Ezzel kapcsolatban azonban még egy tényre fel kell a figyelmet hívnunk: ugyancsak Schmidt E. R. gyakorlati megfigyelések alapján legújabban leszögezte (3.), hogy az É—D irányú igénybevétel következtében KÉK—NyDNy irányú dilatáció észlelhető merev középhegységi tömegeink hasadékrendszereiben, aminek a karsztvíz mozgása szempontjából messzemenő gyakorlati jelentősége van. Schmidt dilatációs hasadékai napjainkban a Magyar Középhegységben jól egybeesnek az alpi nyomás hatása alatt álló fázis követelményeivel, tehát — az alsó pleisztocénre vonatkoztatva igen jól igazolható — pulzációs elméletének követelményei szerint ennek alapján ma „glaciális" szakaszban vagyunk. Ezzel szemben Bacsálk csillagászati számításai a Milankovics elmélet kiterjesztésében az elkövetkező néhány tízezer évre nem „irányoz elő" glaciálist, — bár ebben a tekintetben távolról sem egységes a kérdéssel foglalkozó szakemberek állásfoglalása. A két szempont látszólagos egybe nem esése mindenesetre azt mutatja, hogy a földkéreg szerkezeti formái történeti változásainak megállapításában olyan nagyságrendi finomságig jutottunk, melyek a csillagászati számítások legkisebb időegységein jóval belüli változásokat regisztrálják. így elképzelhető, hogy egy-egy, csillagászati számítások alapján megállapított fázis az egymásután következő tektonikai kisebb történések egymást váltó egész láncolatát foglalja magában. E téren nagyobb bányászattörténeti anyag birtokában esetleg a történeti időkben beállott nyomásirányváltozásokat is megállapíthatnánk. Ezen a ponton már csak az aktuogeológia másik igen nagy pontossággal dolgozó módszere kapcsolódik, mely a vertikális és horizontális kéregmozgások legkisebb, a szintezési adatok néhány évtizeden belüli változásaiból kielemezhető adataival a földkéregimozgás nem szünetelő folyamatának legkisebb időegységeivel dolgozik, mint azt Bendefy L. legújabb ezirányú munkáiból láthatjuk. IRODALOM: 1. Hörbiger—Fauth: Glazial—Kosmogonie. 1913. — 2. Dr. Schmidt E. R.: A Föld belsejének geomechaeikája és hatása a földkéregre (Földt. Int. Évi Jel. Beszámoló 1948. X. köt.) — 3. Dr. Schmidt E. R.: A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban <és a karsztvíz elleni védekezésben. (Bány. Lapok 1954. 9. sz.)