Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben (ismertetés)

Kovács Gy.: A geomechanikai szemlélet szerepe A körösszegapáti, biharnagybajomi, nádudvari, debreceni, szolnoki, jászberényi, Budapest-környéki, Bükk-aljai, mezőkeresztesi stb. mélyfúrások szerkezeti képe, a víz-, gáz- és olaj-szintek kifejlődése, felszabdaltsága, mai elrendeződése, az olajcsapdák helyzete stb. mind azt igazolják, hogy Schmidt Eligius geomechanikai magyarázatai az Alföldre is érvényesek. Sok fáradtsággal végzett többéves rétegazonosítási munkáim alapján mondhatom, hogy dr. Schmidt elméleti megoldásai az olajkutatás munkáját nemcsak megkönnyíti, hanem annak irányt is szabhatnak. Ezeket az elméleti megállapításokat a gyakorlat már eddig is igazolta. Biztos vagyok benne, hogy a geológus hamarosan nem nélkülözheti nemcsak a mélyfúrásoknak a szerkezeti képbe történő állításánál, hanem a szeizmikus mérések helyes értékelésénél sem. Ezért a geofizikusok is hamarosan használni fogják. Téves az a nézet, hogy Schmidt magyarázata sematizmus. A szerkezeti formák gazdag változatait csak egységes rendszerbe foglalva ismerhetjük meg. A rendszerezés kétségtelenül az általánosítás veszélyét rejtheti magában, azonban az eddig megismert szerkezeti formák gazdagsága és változatossága biztosíték arra, hogy ebből a rendszerezésből nem sematizmus, hanem helyes megismerés születik. Facsinai László: Dr. Schmidt Eligius Róbert geomechanikai vizsgálatának eredményeiről megjelent igen érdekes és értékes tanulmányai már eddig is és minden egyes alkalommal nagy figyelmet váltottak ki a geofizikusok körében. Amikor a geofizikus mérései alapján értelmezni akar és következtetni próbál a mélyszerkezeti viszonyok alakulására, kétoldalról igyekszik ellenőrizni elgondolásait: először fizikai alapon, azután a földtani adatok egyeztetésével. Az ok és okozati összefüggések keresésénél nagy segítséget jelent a geofizikusnak a geomechanikai szemlélet. Különösen regionális jellegű méréseinknél tűnik fel, hogy a fő szerkezeti, tektonikai irányok általában a Schmidt dr. által megadott geomechanikai szabályok szerint rendeződnek. Elsősorban a Dunántúlon találhatunk számos egyezést. Az általános szerkezeti csapásirány például a gravitációs és regionális mágneses izoanomál térképeken ÉK— DNy, de a harántirányú tektonikai vonalak is mindenütt feltalálhatók. Nagyon érdekes az, ahogy a Mecsek-hegység keleti, Alföld alatti folytatásának geomechanikai magyarázatát adja Schmidt E. R. dr. A geofizikusok már korábban gyanították, hogy a Mecsek-hegység keleti folytatásában jelentkező gravitációs maximumzóna hegyszerkezetileg összefügg a Mecsekkel. A kiskőrösi fúrás igazolta ezt a gondolatot s a geomechanikai magyarázat világossá teszi a geofizikai kép alakulását. A karsztvízkutatás geomechanikai szempontjai szintén sok vonatkozásban újabb gondolatokat adnak a geofizikusoknak. Kísérletek folynak a karsztvízprobléma geofizikai úton való megoldására különböző módszerekkel. Fel kell használnunk a geomechanikai eredményeket ezen a téren is. Figyelembe kell vennünk méréseink feldoglozásánál a kőzetfizikai tulajdonságok várható változásait is a két főirányban: a térrövidülés és tágulás irányában. A szeizmikus mérések tapasztalatai például azt mutatják, hogy valóban léteznek horizontális sebességváltozások, ezeket a jelenségeket a geomechanikai szempontok és megállapítások figyelembevételével érdemes tüzetes vizsgálat alá venni. A geofizikai kutatások hosszú időn át elsősorban a kőolajkutatást szolgálták. Ma már a kutatások kiterjednek azokra a területekre is, amelyek eddig az olajkutatás szempontjából nem voltak nagyobb jelentőségűek. Az utóbbi időben élénk kutató tevékenység indult meg a szénmedencék szerkezeti viszonyainak geofizikai feltárására. Eddigi ismereteink hazánk hegyszerkezeti viszonyainak alakulásáról jelentősen bővülnek. A párhuzamosan folyó földtani, bánvászati Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Á.J és geomechanikai vizsgálatok bizonyára igen sok új adatot szolgáltatnak majd a gyakorlat számára. A gyakorlat és tudomány szoros egymáshoz kapcsolódása pedig lehetővé teszi, hogy hazánk mélyföldtani felépítését az eddiginél jobban megismerjük. Elismeréssel adózunk Schmidt E. R. dr. munkásságának, aki geomechanikai tanulmányaival sok új gondolatot adott és reméljük, hogy a geofizikai kutatások további menetében ezeket a gondolatokat eredményesen tudjuk majd felhasználni. Dr. Vidacs Aladár: A hidrotermális hatásra keletkezett gyöngyösoroszi ércelőfordulás részletes bányageológiai felvételei is híven visszatükrözik azt a mozgásmechanizmust és hegységszerkezetet, arhelyet dr. Schmidt Eligius Róbert, a Magyar Középhegységre, ill. a magyar közbenső tömegre nézve — az alp-kárpáti hegyképződés során elszenvedett igénybevétel alapján — levezetett. Dr. Schmidt tanulmányaiban (pl. A magyarországi magmaprovincia kérdése geomechanikai megvilágításban címá tanulmány Bányászati Lapok. 1953. évi 11. sz.) többször is rámutatott arra a szoros, ok és okozati összefüggésre, amely a közbenső tömegben az alp-kárpáti hegyképződéssel kapcsolatos kréta- és harmadkori magmaerupciók túlnyomó többsége és a haránttörések között fennáll. Gyöngyösoroszi műrevaló aranyos-ezüst tartalmú ólom- és cinkérc telérei közül a legfontosabbak — mint pl. a Péter-Pál, a Károly-telér stb. — ÉÉNy—DDK, tehát harántirányban haladnak. Ezek szalagos kifejlődésűek, aránylag vastagok és épek. Ezzel szemben az erre közel merőleges, tehát csapásirányban haladók vékonyak, erősen összetörtek és mind horizontális, mind vertikális irányban szétszakítottak. Mindez harántirányú nyomásra, valamint csapásirányú tágulásra utal Az egykori ércképző termák tehát itt is elsősorban a harántirányú, nyitott és táguló törésrendszerekhez kötött járatokat használták fel közlekedési utakként. Ugyanerre mutat a vidék mai vízrajza, a kisebbnagyobb patakok iránya is. Erdélyi Mihály: „A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei" című hamarosan megjelenő tanulmányom eredményei meglepően támogatják Schmidt Eligius Róbert felfogását, amint azt a „Baranyai hegycsoport nagyszerkezete . . ." című tanulmányának térképmellékletén ábrázolja. Tanulmányom melléklete, az újpleisztocén kavicsos völgykitöltés fekütérképe a legfiatalabb (felső pleisztocén, óholocén) hegységszerkezeti mozgások következményeit mutatja be. E térkép szerint a Mecseki- és Villányi-hegység csapásának irányában a Duna völgyében két sávban a kavicskitöltés vékony, az ópleisztocén és felsőpannoniai rétegek közel vannak a felszínhez. A két magas kavicsú sávot, Harta és Baja között mélyresüllyedt terület választja el vastag kaviccsal, mélyen lévő idősebb pleisztocén és pannon rétegekkel. A kavicsrétegből és feküjéből való sok őslénytani adat még határozottabbá teszi ezt a képet, amit a fekütérkép nyújt. A legfiatalabb földtörténeti adatok megerősítik azt a hegységszerkezetet, amelyet Schmidt Eligius Róbert a baranyai hegységek folytatásában geomechanikai alapon feltételez. Dr. Simon Béla: Az 1810. I. 14-i, móri földrengés erősségeloszlásának levéltári kutatásokkal kiegészített adatok alapján való vizsgálata arra mutat, hogy e rengésnél az energia északnyugat-délkeleti irányban akadálytalanabb ul terjedt, mint az arra merőleges irányban. Schmidt Eligius Róbert dr. geomechanikai tanulmányaiból folyó ama következtetéssel, hogy a Magyar Középhegységet feldaraboló északnyugat-délkeleti irányú haránt törésvonalrendszer mentén széthúzás, az erre merőle-