Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben (ismertetés)

Kovács Gy.: A geomechanikai szemlélet szerepe Az előadó a karsztvízből történő vízszolgáltatás­nak a bányászattal kapcsolatosan vízaknákkal való megoldására tett javaslatot. Elgondolása az, hogy az aknák a haránttörésekre telepíttessenek olyan mély­séggel és vízvétellel, hogy ez aknák segítségével a ki­alakult süllyedési tölcsér a bánya területét teljesen vagy részben átfedje s így a vízszolgáltatáson kívül egyben a bányászat vízveszélyét is csökkentse, komoly megfontolást érdemel. A nagyipar minden bizonnyal megbírhatna egy-két ilyen kísérletet. Schmidt Eligius Róbert eredményeit a magunk ré­széről igen értékeseknek ítéljük, s kívánjuk, hogy további munkássága a karsztvízvédelem és a karszt­vízből történő vízszolgáltatás terén az eddigiekhez ha­sonló szép eredményeket adjon. Sztankóczy Imre: Dr. Schmidt Eligius Róbert geomechanikai elmé­letével az 1940-es évek elején ismerkedtem meg. Az ezzel kapcsolatos jelenségeket azután személyesen volt alkalmam tanulmányozni Aknaszlatinán a sóbánya egyik térszínhez legközelebb fekvő vágatában, a szerző útmutatásai alapján. Később a vízbeszerzési gyakor­latban újra a kezünkbe kerültek a szerző geomecha­nikai magyarázatai és gyakran tapasztaltuk, hogy az, amit ő nagy vonalakban megállapított, a kis részle­tekre is érvényes. Az alábbiakban néhány vízfeltárási eredményt kí­vánunk ismertetni, amelyek karszthidrológiai vonat­kozásúak, azonban megjegyezzük, hogy több kísérletet folytatunk olyan területeken is, ahol a tömegesen összeálló kőzetek (paleozoós-mezozoós alaphegység) húzott öveire települő törmelékes pleisztocén, vagy pannon rétegek találhatók. Ez utóbbi területeken a fel­tárásokat még nem fejeztük be és értékelésük a kö­zeli jövő feladata. Az eddigi eredmények azonban azt bizonyítják, hogy a geomechanikai elmélet alkalma­zása a vízfeltárási gyakorlatban feltételezhetően nem­csak a karszthidrológia területén jogosult, hanem ál­talában is, azonban alkalmazása szakképzett geológus munkáját kívánja meg. A Sárrét medencéjének ÉNy-i részén, az ott talál­ható szén és bauxit előfordulás, valamint egyéb adott­ságok már a múltban is lehetőséget nyújtottak szá­mos bánya- és ipartelep építésére. A bányászati kuta­tások eredményei és bizonyos perspektívák a már meglévő ipartelepek továbbfejlesztése mellett újabbak telepítését is indokolták. A meglévő üzemek megna­gyobbodott vízszükségletének, továbbá az új létesít­mények tekintélyes vízigényének kielégítése újabb fel­adatokat jelentett és nagyméretű feltárási munkákat tett szükségessé. Az ilyen hatalmas méretű feltárások sok pénzt emésztenek fel és rendkívül gazdaságtalanok, sőt néha eredménytelenek, ha a megindulásnál az eddig ismert feltárási adatokon kívül nem támaszkodhatnak helye­sen felállított, tudományos földtani alapelvekre. Tehát minden kutatásnak előzetesen elgondolt tudományos dialektikája van. A Sárrét peremi területein lefolytatott kutatások megtervezése alkalmával az a geomechainkai felisme­rés volt az irányadó, hogy a Balaton-felvidéktől Szé­kesfehérvár felé a hegység csapásirányában fekvő Litér-i törés ÉNy—DK felé irányuló áttolódással kap­csolatos, tehát zárt. Ennek következtében az erre me­rőlegesen található ÉNy—DK-i irányú haránt törés­vonalaknak nyitottaknak kell lenniök. Ezeknek a szerkezeteknek szemléltetőbb tanulmá­nyozása céljából elkészítettük a terület 1:25000 méret­arányú domborzati modelljét, amelynek sok egyéb használhatósága mellett legnagyobb előnye az volt, hogy a nyitott és zárt törésvonalak rajta igen jól szemlélhetők voltak. A helyszíni szemlék, a domborzati modell és a szerkezet tanulmányozása után kitűnt, hogy az inotai, az Inota és Várpalota közötti, a szélhelyi (Várpalota mellett, attól K-re) és bántapusztai törésvonalak azok, amelyeknek diszjunkt'V volta kedvező lehetőségeket nyújt nagyobb mennyiségű víz tartós termelésére. A hidegvölgyi törésvonal közel párhuzamos a litéri tö­réssel és csak az eleje fordul a völgy torkolatánál, erre merőleges irányba. A megadott és feltárásra előirányzott helyek kö­zül Inotánál a feltárási és tartós szivattyúzási mun­kákat 4 db véglegesen telepített kúton már elvégez­tük. A három és fél hónapig tartó szivattyúzás ideje alatt naponként 10 000 m 3 vizet termeltünk ki. A víz­termelés hatása a dr. Ferencz Károly által kitűzött várpalotai karsztaknára 1,53 m volt. Ennyit süllyedt le az aknában a vízszint. Az említett 4 kutat jelenleg teljesítőképességük 50%-ára veszik igénybe. A várpalotai karsztakna zsompjába a térszíntől számított 95 m mély fúratot készítettünk és ezt teljes hosszában beszűrőztük, mert a harántolt raibli dolo­mit szövezete erre alkalmasnak látszott. Az aknába mélyített furat szivattyúzása ötödik hónapja van folyamatban. Az 1500 m 3-es napi vízki­vétel mellett mutatkozó 3,4 m vízszintsüllyedés fel­jogosít arra, hogy a teljesítményt 3000 m 3 napi víz­kivételre fokozzuk és a próbaszivattyúzást ezzel a tel­jesítménnyel folytassuk. A szélhelyi haránttörésbe általunk létesített 15 m mély kutatóakna 12 m körül érte el a nyugalmi víz­szintet. A próbaszivattyúzás eddigi eredményei azt mutatják, hogy a termelhető vízmennyiség a kutató­aknából naponként 1500 m 3 mennyiségre tehető, ami az akna végleges kiképzése esetén még növekedni fog. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy feltárá­saink során azt a tapasztalatot szereztük, hogy a ha­rántvevőket kitöltő anyag az esetek nagyobb részében nem mindenütt durvaszemű. A harántvetőkben végzett feltárások alkalmával tehát nem lehet az aknamélyí­tés sikere mindig biztos. A vetőpászmán belül rész­letes feltárásra van még szükség. A karsztosodott vidékeken a vízkutatásra javasolt szabványt úgy kell alkalmazni, hogy az első lépés a „tanulmány", a szerkezet megállapítására is vonatkoz­zék, mégpedig a geomechanikai szempontok figye­lembevételével. A „tájékoztató feltárás" a vető pontos helyének megállapításán kívül annak dynamikus ré­szeit tárja fel és vegye figyelembe. (A vető eliszaposo­dott részeit sztatikus részeknek nevezzük.) A „rész­letes feltárás" a vetőn belül talált dynamikus részekbe (pászmákba) telepített feltárások tartós víztermelő­képességének megállapítására kell, hogy vonatkozzék. Az ismertetett geomechanikai elveknek tovább­fejlesztési lehetősége a tömegesen összeálló kőzetek húzott öveinél jelentkező törésvonalak meghosszabbí­tásában a kőzetekre rátelepült törmelékes kőzetek vizsgálatánál mutatkozik, melyekre vonatkozólag a kí­sérleti anyagunk még nem teljes. Kétségtelen az, hogy a dr. Schmidt által bevezetett geomechanikai szemlé­let hatalmas segítőtársa a gyakran nehéz helyzetben lévő kutatóknak. A geomechanikai elmélet az eddig igen gyakran ösztönös kutatómunkát tudatos irányba terelte. Megfigyelhető volt, hogy olyan kutatók is, akik e szemléletet elvben még nem fogadták el, a gya­korlatban — tudatosan, vagy tudat alatt — erre az elméletre támaszkodva tették meg javaslataikat. Kovács György: Rr. Schmidt Eligiusz Róbert tanulmánya két önálló fejezetre bontható. Az első részben össze­gezi a régebbi geomechanikával foglalkozó dolgozatai­nak a Magyar Középhegység területére vonatkozó megállapításait és kiegészíti ezeket legújabb meg­figyeléseivel. A bányaműveléssel kapcsolatos feltárá­sokból merített példákkal igazolja elméleti levezeté­seit. A dolgozat második részében a mechanika alap­törvényeinek segítségével felállított és a feltárások által szolgáltatott példákkal igazolt elméleti tudomá­nyos megállapításait gyakorlati feladattal kapcsolat­ban akalmazza. Ilyen módon az elméleti kutatást és a gyakorlati követelményeket egységbefoglalva rámu­tat a karsztos területeken jelentkező ipari vízigény kielégítésének és az itt történő bányaművelés szem­pontjából igen nagy jelentőségű vízbetörések elleni

Next

/
Oldalképek
Tartalom