Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - A gibárti vízlépcső modellkísérlete (Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszék Közleménye)

366 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. \ Csallány S.: Nagy-Budapest forrásai IV. malisnak, (mert nyáron nagy szárazság idején ennél kisebb vízhozam valószínű), addig a tavaszi mérések általában maximális vízhozamnak fogadhatók el. Megfigyelhető, hogy azon a területen, ahol a budai márga a vízadó réteg, a vízhozamkülönbség az őszi—tavaszi mérések között sokkal nagyobb, mint a kiscelli agyaglösz területen. Különösen szembetűnő ez a Béla-király kútjánál, ahol a tavaszi vízhozam az őszinek több mint ötszöröse. A pesti oldalon a Soroksári Dunaágnál a források vízhozama lényeges ingadozást nem mutatott. A pesti forrásoknál szintén fenn áll a szétszórtság, azonban a Milenneum-telepi forráscsoport külön vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Mint ismeretes a 62 forrás (illetve 100) aránylag igen kis távolságon belül fakad. A vízhozam is elég nagy, tehát itt nemcsak későbbi (tartalék) felhasználásról lehet szó, hanem a környék jelenlegi vízellátását is megoldhatná. Egy szakszerűen és "gondosan megépített galériás vízmű valószínűleg biztosítani tudná Dunaharaszti és környékének vízszükségletét. Ezért e forráscsoport vízadó képességének pontosabb megállapítására próbaszivattyúzást kellene végrehajtani, illetve próbagalériát építeni s néhány talajkutató fúrást elvégezni a források vonalában. IRODALOM 1. Horusitzky Henrik : Budapest dunajobbparti részének (Budának) hidrológiája. (Hidrológiai Közlöny 1938. évi XVIII. szám.) 2. Horusitzky Henrik: Budapest dunaparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata. (Hidrológiai Közlöny 1935. évi XV. szám.) 3. Horusitzky Henrik : Budapest Székesfőváros hidrológiai viszonyai. (Hidrológiai Közlöny 1932.) 4. Dr. Vendl Aladár : A talajvíz az óbudai suvadásos területen. (Hidrológiai Közlöny IX. 1929.) 5. Dr. Papp Ferenc : Budapest meleg gyógyforrásai Bp. 1942. 6. Dr. Vendl Aladár: A budapesti meleg források Bp. 1944. 7. Dr. Vendl Aladár:'Geológia I—II. Bp. 1951, 1952. 8. Dr. Kessler Hubert : A karszt-víz feltárása 1952. A gibárti vízlépcső modellkísérlete Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszék közleménye Tanszékvezető : Dr. M O S 0 N" Y I EMIL műszaki egyetemi tanár (A cikkhez tartozó fénykép a 352. és 353. oldalak közötti mellékleten található.) 1953-ban volt 50 éves a gibárti vízlépcső. Felújítását 1952-ben vették tervbe. A felújítás szükségességét a duzzasztómű szabad nyílásának elégtelensége és a mű rossz állapota indokolja., A szűk nyílásméretek ugyanis állandó és drága biztosítási és javítási munkákat okoztak a múltban (injektálás, új árapasztó készítése stb.), és esetleg a mű teljes pusztulását okozhatnák a jövőben. A vizsgálatok szerint a meglévő duzzasztómű bővítése nem jöhet szóba, így duzzasztómű építésére kellett gondolni biztonsági okokból. A felújítási javaslat szerint valóban egy új duzzasztómű készül, de az — hogy a termelt energia egységköltségét gazdaságtalanul meg ne emelje —- egy bővített erőtelepet szolgálna ki. Üzemben maradna az üzemvízcsatornás régi erőtelep is és egy új erőtelep kerülne a duzzasztómű középső pillérébe (szigeterőmű). A felújítással kapcsolatos tervek a Vízügyi Tervező Irodában készülnek. A tervezés során három tervváltozat is született, amelyek — a tervezés pillanatnyi állása szerint — közel egyenlő súllyal jöhetnek szóba kivitelezés szempontjából. A változatok közüli választás és a tervezésnél felmerült problémák kivizsgálása modellkísérlet elvégzését teszik szükségessé. A kísérlet elsőrendű célja a nagyvizek (350 m

3/s felett) legkedvezőbb levonulási viszonyainak megállapítása három alternati vában. A három változat a következő : 1. A vízlépcső a jelenlegi duzzasztómű alatt van és a felvizi oldalon mederkorrekeió készül. 2. A vízlépcső af jelenlegi duzzasztómű alatt van, a felvizi oldalon átmetszés készül. 3. A vízlépcső a jelenlegi duzzasztómű felett átvágásban épül. A vízlépcső legkedvezőbb elhelyezésének eldöntése után a kővetkező kérdésekre kell választ adni : 1. az LNV (530 m

3/s) szintjének vonala az új duzzasztómű üzemelésekor, 2. a vízlépcsőhöz csatlakozó legmegfelelőbb partvonalozás. 3. a vízlépcső alatti és feletti szakaszon a felszíni áramlási kép. A kísérlet további feladatát képezik még, hogy kisebb vízhozamoknál (120, 60, 42 m

3/s), 136 mA. f. duzzasztási szint mellett rögzítsük az általános rááramlási viszonyokat a vízlépcső erőtelepére. Megvizsgálandó egyidejűleg az is, hogy nagyobb vízhozamok esetén a 18 m

3/s-os vízkivétel, melyet a régi erőtelep hasznosít, hogyan befolyásolja a felszíni* áramlási képet. A folyamatban lévő modellkísérletet a II: sz. Vízépítéstani Tanszék végzi. Érdekessége, hogy Magyarországon először épült általános áramlástani vizsgálatokhoz torzítatlan folyómodell. A modell igen nagyméretű. hossza kb. 15 m, átlagos szélessége kb. 5, m, méretaránya 1 : 75. Ilyen nagyméretű torzítatlan modell építése indokolt és szükséges volt a következő okok miatt: Torzítatlan modellt kellett építenünk, mert a Hernád hidrológiailag nem kellőképpen tanulmányozott vízfolyás, igen kevés adat áll rendelkezésünkre a modell ellenőrzésére, tehát még részlegesen sem adhattuk fel a modell geometriai hasonlóságát. A modell méreteit a kísérletezés hidraulikai feltételei szabták meg, hogy a modellfolyóban is turbulens, áramló vízmozgást kapjunk. Az így kapott méretek egyébként a megépíthetőség határán vannak a laboratórium méretei miatt és nagyobb folyónál már nem tudnánk általános áramlástani kísérlethez torzítatlan modellt építeni. A kísérlet gazdaságosságát növeli az a körülmény, hogy olyan modellmértéket kaptunk ilyen módon, hogy esetleg a műtárgykialakítási kísérletek is elvégezhetők a most megépített modellben. 50 évig dolgozc tt eddig a gibárti régi duzzasztómű és az erőtelep, rége n visszatérült befeketetett beruházási összeg népünknek. Bizonyos az, hogy a felújított gibárti vízlépcső méltó utód lesz. Ezt a célt szolgálják a laboratóriumi kísérleteink is. Kalmár Gyula tanársegéd