Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Borbély Sándor: Barlang- és zsombolykutatás a Bükkben

360 Hid.o'.ógiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Borbély S.: Barlang- és zsomboly kutatás a Bükkben Metszet Merték: 0 10 20 30 40 50 Északi ág megkezdése előtt csak szivárgással eresztette le a vizet, mióta a 20 m-t kibontottuk, szinte akadálytalanul folyik el. A D-i ágnak is vannak víznyelői, de ezek nem aktívak, hanem csak nagy esőzések esetén vezet60 7

0m nek le vizet. Ez a levezetett víz is az É-i főágban gyűlik össze. A víznyelő szájától az É-i főág szifonjáig a megduzzasztott víz 7 perc alatt ér le. A megkerülő járatban enyhe légáramlás érezhető. A víznyelő legmélyebb pontjának tengerszint feletti magassága 584 m. 7. Bolhást víznyelő barlangrendszer (7. ábra.) A víznyelő Jávorkúttól ÉK-re 1100 m-re, közvetlenül a műút D-i oldalán van. A Bolhás patak vizét nyeli el. 1953. május 9-én sikerült — az út padkájától 4 m-re — egy 9 m hosszú, majdnem függőleges járatot kibontanunk. Innen öt különböző mélységű (10 és 18 m közötti) kürtőn lejutva, mintegy 70 m mélyen egy 60 m hosszú — átlag 2 m széles 10—15 m magas vízszintes folyosóra, az É-i ágra akadtunk. Ennek a vége agyagszifonnal zárul, melybe 8 m mélyen leásva még nem találtuk meg a barlang folytatását. A szifonnak van egy megkerülő járata is, melyben a víz jelenleg is elfolyik. A benne felhalmozódott finomszemcséjű szürke színű agyagos homoktól a járat annyira eltömődött, hogy csak hasoncsúszva járható kb. 20 m-ig. Kibontása folyamatban van, azonban a szűk hely miatt csak lassan halad. A D-i ág összhosszúsága 130 m és beletorkolik az eddigi főágba, kissé emelkedik és több helyen eléggé szűk. Ebből az ágból több nagyobb terem nyílik, törmelékkel erősen feltöltve. A termekből felfelé haladó kürtők látszanak. Megállapítottuk, hogy a „Bolhás patak" vize a bolhási víznyelőben az öt kerülő járaton tűnik el. Ez a megkerülő járatrendszer bontásunk 8. Jávorlcúti víznyelő barlangrendszer A bolhási víznyelőtől Ny-ra 420 m-re az út D-i oldalán lévő, kb. 5 m mély töbör a jávorkúti kis tó túlfolyójának vizét nyeli el. Munkabizottságunk néhány tagja 1953 őszén bontotta ki a töbör alját és a mészkőtömbök és törmelék között utat nyitott a tömör kőzetig. Itt először egy 4 m mély aknából egy 8 m mély 3 m átmérőjű teljesen köralakú kürtőn mászunk le, majd ennek az aljából egy 20 m mély, 15 m hosszú, átlag 1 m széles repedés vezet tovább. Innen már igen változatos folyosókon, repedéseken, letöréseken keresztül haladhatunk a barlangrendszer további részébe. Magas, de keskeny, kacskaringós, szürke színű mészkőbe vájt járaton átvergődve, krémszínű mészkőpadot találtunk. Tovább ismét szűk folyosó vezet, amelynek alján patakocska csobog. Ezután egy szűk szakasz, majd egy omladékos rész, végül egy 12 m-es sziklafal következik. Utána széles, tágas folyosóban haladhatunk tovább. A folyosó több helyen kis teremmé szélesedik. Az egyiknek a mennyezete — becslés szerint— 25 m körüli magasságban lehet. A tágas folyosó hirtelen elszűkül, de néhány szép cseppkőoszlop között átcsúszva, kényelmes, igen magas, kacskaringós folyosóban folytatódik. Ezzel kb. elértük a zsomboly alját. Innen szinte teljesen vízmentes a járat. Útközben mind több és több különböző színű cseppkőképződményt találtunk. Nemsokára tompa morajlás hallatszik, s egy cseppkőbekérgeződésen lemászva, előttünk zubog egy patak gyönyörű földalatti medrében, egyelőre még ismeretlen helyről, hogy a Garadna forrásban lásson napvüágot. A medret alkotó hasadék szélessége 2—3 m, magassága 10 m körüli, iránya É—D. A patak vízmennyisége — becslés alapján — megegyezik az ómassai Garadna forrás hozamával. Ez a főág eddig mintegy 150 m hosszban járható be. Alul és fölül is egy-egy szifon zárja le a további utat. Az alsó szifonnak van egy megkerülő járata, mely finomszemcséjű szürke homokos agyaggal tömődött el. Az eddig feltárt részek összhosszúsága 1,5 km, a legmélyebb pontja a jávorkúti út padkájától mintegy 115 m, s e legmélyebb pont tengerszíntfeletti magassága 545 m. A barlangrendszert pontosan felmérni és térképezni még nem tudtuk, csak megközelítő méréseket végeztünk. 1954. őszén a VITUKI-val megtartott sózási Lillafüred-tele —»• 7. ábra. A Bolhási víznyelő barlang-rendszer. Alaprajz