Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Rácz Iván: Rábai vízerőmű. Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán

Rácz I.: Rábai vízerőmű Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 307 torkoltatták, Repce néven szereplő felső folyását pedig Répcelaknál 8 km hosszú árapasztócsatorna segítségével a Rábával kötötték össze. Az árapasztócsatorna felső végén elhelyezett zsiliprendszerrel legfeljebb 15 m

3/mp vízmennyiség bocsátható a régi répcemederbe. Azonban ezt a mennyiséget is gyakran kell csökkenteni, ha a Rábca mentén belvizek jelentkeznek. Az ennél nagyobb vízhozamot az árapasztócsatorna vezeti át a Rába medrébe. Tehát a Répce Répcelak feletti vízgyűjtőterülete kisvizek szempontjából a Rábcához, nagyvizek szempontjából pedig a Rába vízgyüjtő-területéhez tartozik. A megmaradt 6771 km

2 vízgyűjtőterület, -amelynek kb. 65%-a Ausztria területére esik — eltekintve az ismeretlen mennyiségű és áramlási irányú, elszökő földalatti vízmennyiségtől —, felszíni vizeivel teljes egészében a Rába vízrendszerét táplálja (lásd 2. ábrát). A vízgyűjtőterület a Sopron és Graz között elterülő Stájer-hegyek délkeleti lejtőit, a Vasmegyei-dombokat és a Kis-Alföld egy keskeny, folyómenti sávját foglalja magában. A folyó a vízgyűjtőterület alsó szélén halad nagy ívben, jelentősebb jobboldali mellékfolyó nélkül. Valamennyi jelentősebb mellékfolyóját balról veszi fel. A vízkiviteli mű 3125 km

2 vízgyűjtőterületének legmagasabb pontja 1783 m A. f. Ennek a területnek 10%-a 1000 m és 39%-a 500 m felett van. Geológiai szempontból a vízgyűjtőterület mai alakját a levantei korszakban vette fel, amikor a Kis-Alföld helyén elterülő Pannon-tenger a visegrádi szorosban lefolyásra talált és az Alpokról lefolyó vizek által alkotott hordalékkúpok napvilágra kerültek. Ilyen hordalékkúpba vágta be magát a Rába is és így képződött az a kavicspad, amely most lehetőséget nyújt e tanulmány tárgyát képező vízerőkihasználásra. A magas hegységeket vízrekesztő kristályos palák, a dombvidéket az említett kavicstakarók alkotják, amelyek részben teljesen, részben pedig félig vízátbocsátók és azért bőven nyelik el az Alpokból lefolyásra kerülő vizek egy részét. Ez a körülmény bizonyos kiegyenlítést okoz a folyó vízjárásában. A folyó medre Bogdánfy szerint vízáthatlan alluviális rétegbe van ágyazva. A vízgyűjtőterület éghajlata a kontinentális és a tengeri közötti átmeneti jellegű. Csapadékviszonyaira jellemző, hogy az évi átlagos csapadékmennyiség a térszín emelkedésével együtt növekszik. Győrben 560 mm, a határmentén pedig 860 mm körül van az évi átlagos csapadékmennyiség és ez az érték a nyugati hegyek felé még tovább növekszik. Az évi csapadékmennyiség 60—70%-a a nyári félévben hullik le s maximumát 30 év átlagában majdnem mindenütt július hónapban éri el. Ez bizonyos kiegyenlítődést eredményez az évi vízjárásban, ami viszont a vízerőművek üzeme részére jelent előnyt. A vízgyűjtőterület növénytakaróját a hegyvidéken tűlevelű és lombos erdők alkotják. A dombvidéken szántóföldek és lombos erdők váltakoznak kb. fele-fele arányban. 3. A Rába magyar, szakaszának hosszelvénve