Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Rácz Iván: Rábai vízerőmű. Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán

VÍZÉPÍTÉS Ipari fejlődésünk egyre nagyobb feladatok elé állítja energiatermelésünket. Ez az igény teszi indokolttá a hőerőművek mellett a vízerőművek minél fokozottabb mértékben történő kiépítését. A Bába folyó, melynek vízerőhasznosítási lehetőségeiről a tanulmány sok éves helyi tapasztalat felhasználásával beszámol, vízerőhasznosítás szempontjából egyik legkedvezőbb vízfolyásunk. TI / I • / /•' // nabai vízerőmű Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán BÁCZIVÁN I. 1. A Bába szerepe az ország vízerőkészletében Magyarország folyóvizei közül energiatartalomra nézve a Rába a hatodik sorrendben a Duna, a Tisza, a Hernád, Sajó és a Dráva után. Energiáját a legrégibb történelmi idők óta hasznosítják. Majdnem kizárólag vízikerekeket hajtattak vele, amelyek fűrészeket és malmokat hoztak mozgásba. Ezek a művek részben közvetlenül a folyóra, részben pedig oldalcsatornákra épültek. Legtöbb esetben kezdetleges rőzsegátakkal koncentrálták a vízszin esését. Jelentősebb, ma is üzemben lévő ősi, rábai vízkivétel a Nicknél kiágazó Kis-Rába, amelyről ma már nem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy természetes eredetű-e, avagy emberkéz alkotása. A legutóbbi időben néhány, turbinával felszerelt erőmű is épült már a Rábán, amelyek áramfejlesztőgépeket hajtanak. A jelenlegi jelentősebb rábai vízerőművek főbb adatait dr. Mosonyi nyomán az 1. táblázat tünteti fel. A fenti művek azonban legfeljebb előfutárai lehetnek a Rába tervszerű és teljes vízerőhasznosításának, amelynek az energiaszükséglet növekedésének hatására előbb vagy utóbb feltétlenül be kell következnie. 2. A Bába hasznosítása A Rába magyarországi szakasza vízerőhasznosítás szempontjából két részre osztható. A torkolattól Sárvárig terjedő szakaszt kisesésű vízerőművekkel lehetne kihasználni. Ezzel azonban most nem foglalkozunk. A Sárvártól Szentgotthárdig terjedő második szakasz esését a folyó mentének különleges domborzati alakulása folytán Sárvárnál, egy pontra koncentrálva lehetne hasznosítani. Ez a koncentráció mintegy 50—55 m hasznos esésmagasságot jelentene. Ennek az esésmagasságnak a létrehozásával és hasznosításával kíván foglalkozni a tanulmány. Az elgondolás az lenne — melyet később fogok részletesen kifejteni és megindokolni — hogy a Lapincs-torok alatt mintegy 7 km távolságra egy duzzasztógát és vízkivételi mű segítségével a folyó vizének bizonyos részét jobbfelé egy üzemvízcsatornába vezetnénk (lásd 1. ábrát). Ennek nyomvonala közel párhuzamosan futna a Rába völgyével, a medertől mintegy 2—5 km távolságban a Vasi hegyhát nevű dombvonulatnak eleinte az északi oldalán, majd a dombvonulat magasságának csökkenésével, a csatorna ráfutna annak tetejére. Közvetlenül Sárvár felett, ahol a domb oldala elég meredek, nyomócsöveken jutna a víz a domb lábánál elhelyezhető erőtelep turbináira. Az elhasznált vizet kb. 1 km hosszú alvízcsatorna vezetné vissza a Rábába, a Herpenyő torkolata alá. A Sárvártól délre fekvő széJelentősebb, meglévő rábai vízerőművek (Dr. Mosonyi nyomán) 1. táblázat Sorszám A vízerőmű helye A turbinák száma és típusa Beépített teljesítmény kW Engedélyezett vízhozam m

3/mp Maximális hasznos esés m Átlagos energiatermelés millió kWó 1. Szentgotthárd 2 darab Francis 270 6,7 4,5 0,5 2. Csörötnek 2 darab Francis 170 5,3 2,5 0,3 3. Ikervár 5 darab Francis 1470 22,0 8,0 6,0