Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Megyeri János: Plankton vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán

Megyeri J.: Planktonvizsgálatok a Tisza szegedi szakaszgin Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 283 VII. 22 KEREKESJEREG^ , 30 7 14 21 28 7 14 2128 4 II 18 25 2 9 IS 2330 6 13 2 027 4 11 19531 II III IV ~ V V! 25 I 8 15 22 29 5 12 19 25 3 10 17 2431 7 14 2128 5 12 19 27 3 10 1724 VII l 4. ábra IX X XI XII 19541 Ez az ingadozás egészen június végéig tart. Június 13-án éri el a + 442 cm-es magasságot, s ettől az időtől kezdve egészen augusztus végéig apad. Kisebb áradás mutatkozott szeptember elején ( + 80). Ettől az időtől kezdődően a víz­állás meglehetősen egyenlő, többnyire a 0 alatt áll a víz szintje. Ebben az évben tehát az alacsony vízállás az őszi és a téli időre esik, szemben az 1952. évi nyári alacsony vízállással (4. ábra). A Tiszán az árhullámok lefutási ideje 5—10 nap. A víz sebessége alacsony vízálláskor 0,30 —0,40 m/sec (1952. aug. 27. 0,31 m/sec). Magas vízállás­kor eléri a 1,0—1,20 m/sec sebességet (1953.* jan. 15-én 1,07 m/sec, 1952. ápr. 16-án 1,20 m/sec). A víz szelvényterülete 300—2000 m 2 között inga­dozik. Szegednél alacsony vízállás esetén (1—200) a Tisza szelvényén 95—100 m 3/sec, magas víz­állás esetén 1500—2000 m 3/sec víz áramlik tova. Alacsony vízálláskor' közelítőleg 50 g/m 3, magas vízállás esetén 3—5 kg/m 3 lebegő hordalékot sodor tova a víz. Ez a hordalékmennyiség főleg ásványi anyagok tömegéből áll. Alacsony víz­álláskor a lebegtetett hordalék aránylag több szerves anyagot tartalmaz. A víz hőmérséklete 1953 január hótól kezdő­dően egyenletesen emelkedett, maximumát július­ban és augusztusban érte el, ettől kezdve fokozato­san hűlt november végéig, azután aránylag állandóan alacsony volt a hőmérséklet. A Tisza vizének az évi hőmérséklete igen nagy ingadozást mutat (4. ábra). Télen erősen lehűl, nyáron az alacsony vízállás a lassú folyás következtében fel­melegszik. A víz hőmérsékletének ez a jelentős ingadozása befolyásolja a plankton mennyiségi és minőségi alakulását (4. ábra és 3. táblázat). 1953. januárjában nem fagyott be a Tisza. A felül­ről jött jég február elejétől február végéig úszott le. 1953. december 19-én nagy jégtáblák úsztak le a Tiszán, majd 27-re már beállt a jégtakaró, s a gyűjtés ettől az időtől kezdve a jégtakarón vájt nyíláson keresztül történt. A tiszavíz hidrogénionkoncentrációja (pH) 7,2 és 7,6 között ingadozik. Az 1953. nov. 21-én vett vízminta teljes analízisének eredményét a túloldali táblázat mutatja. A Tisza átlátszósága (25 cm-es Secchi-korong­gal mérve) alacsony vízálláskor 20 —25 cm, míg magas vízálláskor, amikor erősen zavaros, sok benne a lebegtetett hordalék, alig 10—15 cm. I A plankton A Tiszában, valamint a vele összefüggésben lévő folyóknak (Maros, Körös, Zagyva), ártéri vizeknek, holtágaknak, kubikgödröknek a vizé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom