Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Bánk István: Ipari vízfogyasztási normák

Bánk I.: Ipari vízfogyasztási normák Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 279 adnak, elsősorban az évi átlagos fogyasztásból kell kialakítani az irányértékeket. Az eddig elhangzottakban igyekeztem rámutatni arra, hogy miért van szükség ipari vízfogyasztási normákra és irányértékekre, ezeket hol és milyen területen lehet alkalmazni és a kialakításukhoz milyen szempontok lehetnek irányadók. A továbbiakban egy-két példával szeretném alátámasztani az elhangzottakat. Új iparvállalatok (ipartelepek és üzemek) telepítése és fejlesztése keretében vízigények lépnek fel. A jelentkező vízigényeket első közelítésben az irányértékek (normatívák) alapján bíráljuk el. Számos esetben azonban a megadott vízigények túlzottak és kielégítésük különösen vízszegény helyeken — komoly nehézségeket okoz. Egy vegyigyár telepítésénél — ahol a rendelkezésre álló vízmennyiség a telepítésre kijelölt helyen igen kevés volt — 30 000 m

3/nap vízigényt jelentettek be. Miután a megadott vízigényt túlzottnak találtuk, részletes vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy azt- vízfoigatás útján 21 500 m

3/nap mennyiségre lehet csökkenteni. A technológiai eljárás menetét ismerve, az önköltségtöbbletet jelentő fölösleges vízfogyasztást el lehet kerülni és az irányértékeket helyesebb vízgazdálkodás útján tovább lehet csökkenteni. Az eltávozó 35—40 C° hőmérsékletű hűtővizeket célszerű a) újra felhasználni a hő hasznosítása szempontjából, így tápvízre, stb. ; vagy b) technológiai célra : mosásra stb.-re továbbadni. A szocialista gazdálkodás nemcsak az üzemen belüli vízforgatásokat teszi lehtővé, hanem különböző profilú üzemek (ipartelepek) közti vízkooperáció létrehozását is. Példakép említhető, hogy Budapesten az ivóvízhiánnyal küzködő kőbányai részen egyik gyár 2000 m

3/napi vízigényt jelentett be, amit a Vízművek kielégíteni nem tudtak. A kérdés részletesebb megvizsgálása eredményeként lehetővé vált, hogy egy másik gyár hűtővizeit — 1200 m

3/nap nem szennyezett hűtővizet enged le a közcsatornába — átadják az előbb említett gyárnak. A még hiányzó 800 m

3/nap vízigényt pedig a Vízmű már kielégíthette. Ilyen módon a friss vízre vonatkoztatott fajlagos fogyasztás értéke jelentősen csökkenthető és ezen felül a hűtővizek kalóriatartalma hasznosítható lesz. Egyik aszfaltgyár vízszükségletének ellenőrzésekor kétféleképpen számoltunk és a kétféle eljárás (technológia és normatíva alapján) ugyanerre az eredményre vezetett. Más alkalommal egyik porcellángyárnál az irányértékek megállapítása céljából vízgazdálkodási ellenőrzést végeztünk. A gyár vízfogyasztása 250 m

3/nap volt, melyet a hűtővizek és a masszavizek forgatásával részletes vizsgálat eredményeképen 150 m

3/nap-ra lehetett csökkenteni. A víztermelőtelepek kapacitását az irányértékek alapján ellenőrizve, egyik alkalommal — a Dunántúli Bőrgyárnál — megállapítottuk, hogy víztoronyba H = 20 m mellett 3000 l/p teljesítményű szivattyúk dolgoztak és ténylegesen csak 2000 l/p teljesítményűre volt szükség. Egyik bányatelepnél vízhiányra panaszkodtak. Az irányértékek alapján megállapítottuk, hogy a fogyasztás igen magas. A helyszíni bejárás eredményeként kiderült, hogy a magas vízfogyasztást csőtörések, illetőleg a hálózati karbantartás hiánya okozta. Kijavítás után a vízfogysztás 400ról 230 1/fő/nap-ra csökkent. Az irányértékek felvilágosítást adnak arra vonatkozólag is, hogy valamely üzem korszerű és gazdaságos-e. Példa erre a korszerű hőerőmű, melynek vízfogyasztása hűtőtornyos megoldás esetén a már említett 5—6 1/kWó. A régebbi elavult gépekkel dolgozó er'őművek vízfogyasztása eléri a 9—10 1/kWó-t is. Előfordult azonban olyan eset is, ahol a kisebb fajlagos vízfogyasztás nem a gazdaságosabb vízfelhasználást, hanem a vízhiányt mutatta. Ez pedig a gyártmány, illetőleg a végső termék minőségének romlását okozta, vagy erőműveknél á hatásfok csökkenését idézte elő. E rövid ismertetésben példákkal alátámasztva igyekeztem bemutatni az ipari vízfogyasztási normák, illetve irányértékek bevezetésének és finomításának szükségességét. E munkaelvégzését az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányítja, tudományos vonalon pedig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet végzi. A későbbi fejlődés folyamán okvetlenül arra kell törekednünk, hogy a vállalatok termelési tervében — az energia vonalon — beépített vízfogyasztási normák is szerepeljenek, melyet megkövetel a tervgazdálkodás/illetőleg a szocialista építés. Különösen aktuálissá teszi ezt a követelményt az a körülmény is, hogy az iparosodás, a mezőgazdaság és az öntözés hatalmas arányú fejlődése folytán a vízigények megsokszorozódnak és vízkészletünk korlátozott volta miatt a vízellátás terén egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdeni. Ahogy mondani szokták: vízkincsünk egy és oszthatatlan, már pedig, ha ezzel takarékoskodni akarunk, akkor a vízfogyasztási irányértékeket és a víznormákat ki kell alakítani, tovább kell fejleszteni és azokat a termelési tervek elkészítésénél kötelező hatálylyal be kell vezetni. HOPMbI BOJHOnOTPEBJIEHHH nPOMbHHJIEHHblX nPEflnPMflTMfl M. BaHK OnpeAeJieHiie HOPM BOAonoTpeSJiemifl HBJIHCTCH OCHOQOH paunoHaJibHoro iicn0Jib30BamiH BOA. JIO HacToamero BPEMEMI B o6Jiaern onpeflenemifl HopM BoaonoTpeSnemiH cfleJiaHbi Jiiiuib nepBbie inam, HO Heii36e>KHO HeoöxoanMo flonojiHiiTb II pa3Birrb iiMewmiiecH vwe aaHHbie. ABTOP YKA3BIBAEI Ha BAHCNOCTB HOPM BOAONOTPEÖJiemifl npoMbiuiJieHHbix npeflnpiiHTHH, AaJiee Ha HX HapoAHOxosHüCTBeHHbie npeiiMyuuecTBa — no«TBep>Kflaa 3TO npaKTimecKiiMii npmviepaMii. Industriewasserverbrauchsnormen Von I. Bánk Die Aufstellung von Normen bzw. von Richtwerten für den Wasserverbrauch bildet eine der Grundbedingungen der vernunftmássigen Wasserbewirtschaftung. Auf diesem Gebiet wurden bis heute bloss Anfangsschritte getan, die Erganzung und Weiterentwicklung der bereits verfügbaren Angaben ist daher unerlásslich. Der Beitrag weist mit praktischen Beispielen auf die Wiehtigkeit und auf die volkswirtschaftliche Vorteile der Industriewasserverbrauchsnormen hin.