Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Lipták Ferenc: A hőmérséklet és a vízhozamváltozás hatása hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlási viszonyaira

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 2Jfl HIDRAULIKA Az ülepítő medencék méretezésére szolgáló képletek legtöbbje tapasztalati adatok alapján született meg. Helyesebb hidraulikai kialakítás, a medence jobb kihasználása az eddig alkalmazott méreteket esetleg csökkentheti. Ezért jelentős a különböző medencékkel kapcsolatosan megindult kismintakísérlet sorozat. Ezeknek a vizsgálatoknak egy részletét ismerteti a cikk. A hőmérséklet és a vízhozamváltozás hatása i hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlási viszonyaira* IIPTÁK FERENC (A cikkhez tartozó fényképek a 236. és 237. oldalak közötti mellékleten taláhatók.) Az Építőipari Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékének laboratóriumában a Mélyépítési Tervező Vállalat megbízásából kismintakísérleteket végeztünk hosszanti átfolyású ülepítőmedencében az érkező víz helyes bevezetése, elosztása és a távozó víz elvezetése érdekében. A kísérlet eredményeiről a Hidrológiai Közlöny 1954. 2. Négy db 4,2 cm belső átmérőjű T csővel ellátott vízbevezető fal. Egyenlő hőmérsékletű víz áramoltatása mellett mindkét változatnál kedvező volt az áramkép. A medencébe beáramló víz jól szétoszlott. A vízfelszín a 2. ábrán feltüntetett merülőfal hatására az egész medencében mozdulatlan volt. A legnagyobb sebesség a medence 1/3—1/2 mélysége között alakult ki, onnan a fenék felé ismét Tolózár Mérőbukó l i • Hiserleti uvegcsatorna 1. ábra X -X " medence kezdete L = iszopgyűjtő tér v = vizbevezetö fal 2. ábra szeptember—októberi számában megjelent tanulmányban számoltunk be. Ugyancsak a Mélyépítési Tervező Vállalat megbízásából folytattuk a kísérletezést a meglévő kismintában. A kísérlet elvégzésére alkalmas laboratóriumi berendezés vázlatát az 1. ábra, a kisminta méreteit a 2. ábra tünteti fel. Feladatunk az volt, hogy a két legkedvezőbb vízosztó berendezés alkalmazása mellett megfigyeljük a medence áramképének alakulását a medencében levő és az abba beömlő víz hőmérsékletkülönbségének, továbbá a vízhozamnak a változtatása esetében. A hőmérsékleti vizsgálatokat q — 0,24 l/sec vízhozammal végeztük el. A két legkedvezőbb vízosz.tó berendezés az alábbi: 1. Három lyuksoros (lyukátmérő 2,6 cm) vízbevezető fal, a lyuksorok előtt végigmenő, lyukakkal ellátott (0 0,5 cm) hengeralakú ütközőkkel. * Készült a Mélyépítési Tervező Vállalat megbízásából az Építőipari Műszaki Egyetem I sz.. Vízépítéstani Tanszékén. Tanszakvezető : Dr. Németh Endre műegyetemi tanár. csökkent. Az iszapgyűjtőtérben holttér keletkezett. Az áramképet és a sebességeloszlást a 3. és 4. ábra, továbbá az 1. és 3. fénykép tünteti fel. A különböző változatok áramképeinek megfigyelésére hipermangánt használtunk. A medencébe érkező vízbe adagolt hipermangán a medencének a legnagyobb sebességű rétegében haladt a leggyorsabban előre. Az áramkép vizsgálata a medencében lévő és a beömlő víz hőinérsékletkiilönbsége esetén Az áramkép vizsgálatokat megelőzően megfigyeltük a laboratórium levegőhőmérsékletének hatását a víz hőmérsékletére. A kísérleteket június—augusztus hónapban végeztük. A vízvezetékben a víz hőmérséklete 16—17 C° között, a laboratórium levegőjének hőmérséklete 21—24 C° között ingadozott. A víztartályban álló és a kísérlet közben forgatott víz 3—4 nap alatt csaknem