Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Schulhof Ödön: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről

Dr. Schulhof ö.: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 2Jf3 járásai is kialakultak, ilyen a súlyfürdő, a kénes pakkolás és az iszapprésnedvvel végzett elektrophorezis, melyek szintén az indikációs terület kiszélesítéshez vezettek. A vérkeringési szervek betegségeinek kezelésében talán a vegetatív idegműködés befolyásolását emelném ki, ami az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak minden balneotsherapia lényeges hatótényezője. A vegetatív idegműködés az a terület, amelyiken a betegeknek éppen a balneotherapiával használhatunk a legtöbbet. Igen kiváló orvosoktól is hallhatjuk, hogy minek a szénsavas, vagy más fürdőkezelés a szívbetegeknek, amikor digitális és strophantin léteznek. Természetesen ma azoknak a betegeknek, akiknek ezek a gyógyszerek kellenek, nem adunk gyógyfürdőt, de ezek a gyógyszerek csak bizonyos szívbetegségek bizonyos stádiumaiban alkalmazhatók és ezeken kívül van még sok más, a szív és az erek működésével összefüggő vérkeringési zavar és panasz, melyek nemcsak szénsavas fürdőkkel, hanem megfelelő adagolásban nyújtott thermalis vizekkel is kitűnően befolyásolhatók. Kétségtelen, hogy egyes betegek szíve a helytelenül használt thermális fürdőkúra alatt, vagy után romlott és ezért az orvosok nagy részében az a nézet alakult ki, hogy a szív legkisebb betegsége esetén sem szabad thermális fürdőkúrát alkalmazni. Ennek következtében sok olyan betegtől tagadják meg ma is a fürdőkúrát, akinek arra pl. ízületi betegségek miatt nagy szüksége lenne. Azok akik így gondolkoznak a balneotherápiát a forró iszapgöngyöléssel azonosítják és nem gondolnak arra, hogy a gyógyfürdőkezelés rendszeres orvosi ellenőrzéssel és megfelelő gondossággal finom fokozatokban adagolható. Ügy tesznek, mintha az orvos arra rászoruló betegnek nem adna arzént, azért mert nagy adag arzénnel meg lehet valakit mérgezni. Magam, a fürdőorvosi gyakorlat akkor megadott lehetőségeinek megfelelően, kb. 20 év előtt, nagyszámú beteg megfigyelése alapján ezt már megírtam. A vérkeringést modern eszközökkel vizsgálva, most ezzel a kérdéssel intézetünkben Pártos, Garta, Csík foglalkoznak és a közel jövőben eredményeiket nyilvánosságra hozzák. Ezeknek lényege, hogy megfelelő ellenőrzéssel végzett thermális fürdőkúra nemcsak rosszabbodást nem okozott a betegek vérkeringésében, hanem a betegek egy részénél kifejezett javuláshoz vezetett. A legfeltűnőbb javulást az ún. vegetatív dystoniás szívpanaszokkal rendelkező betegeknél érték el. Ebben az esetben tehát az indikáció kiterjesztése abból áll, hogy egy eddig tévesen fenntartott kontraindikációt szüntetünk meg. Néhány szót a gyermekbetegségekről is 6zólni kell. Nálunk a beteg gyermek gyógyfürdő kezelésével, az egy Heine—Medin-féle gyermekbénulástól eltekintve egyáltalán nem foglalkoznak. Pedig logikus, hogy olyan gyógymód, mely az egész szervezet működésére, ellenálló képességére, hormonális és idegműködésére kihat, éppen a fejlődő gyermek korában érhet el az egész életre kiható eredményeket. A klimatikus kúrák, az üdülés fontosságát a gyermekkorban természetesen nálunk is felismerték és azelőtt soha nem tapasztalt módon kiterjesztették. A gyermekkor kóros állapotai esetén azonban nincs lehetőségünk arra, hogy azokat gyógyfürdőben részesítsük. A Szovjetunióban éppen úgy, mint Nyugat-Európában kiterjedten alkalmazzák a gyermekek gyógyfürdőztetését, erre a célra létesített, megfelelően felszerelt gyógyintézetekben. Elsősorban a reumás láz által okozott szív és ízületi beteg gyermekeket kezelik ezeken a helyeken. A fejlődésben visszamaradó, a pubertás zavaraival küzdő gyermekek kezelésében is komoly eredményeket érnek el a sós-vizek felhasználásával. Az élénken reagáló gyermekkorban nincs szükség durva beavatkozásokra, hanem már a kis töménységű gyógyvizekkel teljes eredményeket érhetünk el, úgy, hogy erre a célra igen jól felhasználhatók lennének az alföldi sziksós tavak. Ezen a téren a megfelelő gyógyintézet éppen úgy hiányzik, mint a gyermekgyógyász szakorvosok ilyen irányú igénye és érdeklődése. A gyermekkor betegségeivel együtt megemlékezhetünk az idősebb korral járó állapotról is. Ennek kezelésében a thermális és gyengén rádióaktív fürdőket nálunk is bőven, ha nem is mindig kellő tudatosan felhasználják. A vesék és húgyutak betegségeinek kórtana és diagnosztikája az utóbbi években nagy lépésekben haladt. Ebből nem az következik, hogy a gyógyvizek alkalmazását teljesen mellőzzük, hanem az, hogy pontosabban tudjuk kiválasztani a fürdő és főként ivókúrára alkalmas betegeket. Ugyanígy főként az ivókúrák területét képezik az emésqtőszervek, gyoanor-, bél-, máj- és epeutak, megbetegedései is. Azonban a fürdőkezelés általános hatásai a gyulladáscsökkentés, deszenzibillzálás, az idegrendszeri hatások itt is nagyon jól felhasználhatók. Nálunk ezen a téren régebben főként a keserűvizek durva hashajtó hatását használták fel. A glaubersós vizek alkalmazása az epeutak betegségeiben már sokkal kevésbé terjedt el, mint megérdemelte volna. Legújabban pedig a bükkszéki víz ad lehetőségeket nálunk teljesen új indikációs terület kiépítésére. A végbél betegségek kezelésében a Szovjetunióban az aranyeres bántalmak iszapkezelését alkalmazzák, de nálunk ezt még nem vezették be. A légzőszervek klimatikus gyógyhelyi kezelése mellett nálunk nagymértékben háttérbe szorult a gyógyvízzel végzett kezelés, pedig erre ugyancsak Bükkszék vizével komoly lehetőségünk van. Vérképzőszervek betegségeiben is sokat használták régen a vasas és arzénes vizeket. Ma ez a gyógyszeres kezelés különböző igen eredményes módjai mellett teljesen háttérbe szorult és legfeljebb az általános hatást fokozó, kísérő kezelésként jöhet számításba. Az anyagcsere betegségek közül a cukorbaj . az Insulin kezelés felfedezése óta, az elhízás pe-