Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei Hidrológiai Közlöny 3.5. évf. 1955. 5—6. sz. 169 Die wasserspeichernden Sedimente des Donaatales in der Grossen Ungarischen Tiefebene tfon M. Erdélyi Auf den Ergebnissen rnehrerer hundert Bohrungen íussend grenzt der Verfasser das mit Kiesablagerungen aufgefüllte neupleistozáne Donautal einerseits von den álteren Schuttkegeln des Stromes (vom Sandrücken zwischen Donau und Theiss), andererseits vom Gebiet Transdanuviens ab. Innerhalb des Stromtales unterscheidet er in den südlich und südöstlich von Budapest liegenden Landstrichen die von der Erosion geschonten, schwer erkennbaren Reste der Schuttkegelspitze; weiteis findét er unterhalb der Kiesauffüllung auch die aus dem álteren Pleistozán stammenden Ablagerungen des Donauscíhuttkegels und der trainsdanuvischen Flüsse auf; im Süden des Landstriches zwischen Dcmau und Theiss (in der Umgebun£ von Baja) weist er einen weit gegen Osten ausgedehnten Schuttgekel transdanuvischen Ursprungs aus dem oberen Pliozán bzw. aus dem frühen Pleistozán nach. Nach seinen Feststellungen kann man die grösstenteils erodierten álteren pleistozánen Schichten unitér der Kiesauffüllung de? Stromtales als die Fortsetzung der transdanuvischen Sediimentreihe aus dem früheren Pleistczán betrachten, die am unterspülten linken Donauufer an mehreren Stellen zutage'ritrt. Bei der Identifizierung der Schichtenreihen hat der kalksteinhaltige rote Alaunton aus dem altereA Pleistozán. die grösste Hilfe geleistet. Dieses Gebilde — ein fossiler Waldboden — ist oberhalb des Niveaus der Flussablagerungen, in der ersten Halfte des Pleistozáns, bei wármeren klimatischen Verháltnissen als heute. entstanden. Es ist im östlichen Teil Transdanuviens hufig anzutreffen, z. B. an mehreren Orten des Steilufers der Dona,u, an zwei Horsten des Donautales, sowie in den im Donautal abgeteuften Bohrlöchern. Dagegen fehlt dieses Gebilde im Gebiet des Schuttkegels östlich vom Donautal. Die Auffassung, dass als die geologische Grenze Transdanuviens der östliche Rand des Donautales zu betrachten ist, wird audh dadurch bekráftigt, dass hier die Schichten aus dem oberen Pannon plötzlieh von 40—60 m auf 250—300 m Tiefe unter die Sedimentreihe der Schutthalde herabsinken! ' Die Raumausdehnung der Kiesauffüllung ist durch die Karten für das Liegende bzw. für die Schichtenstárken dargestellt, die aus den Höhenangaben der Kiesscftichten über Meeresspiegel erstellt worden find. Die Stárke der Kiesablagerung ist proportional zur Tiefenlage der Alauntonschicht bzw. ' der Schicht aus dem oberen Pannon unterhalb der Oberfláche. Im allgemeinen entfallen die dünnen Kiesauffüllungen, die hochliegenden Alauntossclhichtein und die beiden transdanuvischen Horste in den Bereich der Gravitationsmaxima. Das heutige Strombett der Donau wurde nicht durch eine Störungslinie, sondern durch mehrere Absenkungen kleinerer Ausdehnung bqptimmt. Die etwa auf 81 km.

8 geschátzte Gesamtmasse der Kiesauffüllung ist von grosser praktischer Bedeutung. da sie im ganzen Donautal eine sozusagen unerschöpfliche Menge gesundes. in industrieller Hinsicht hochwertiges Grundwassers aus geringer Tiefe ergibt. Hírek a szakosztályok életéből Limnológiai szakosztály A limnológiai szakosztály első klubestjén, .ian. 14-én a limnológia botanikai problémáiról tartottak a tagok beszámolókat. Dr. Hortobágyi Tibor „A fitocönológia a limnológiában" c. beszámolójában bemutatta ábrázolási módszerét, mellyel a fitoplankton-biocönózus jól jellemezhető. Az ábrázolási módszer azonos a hidrokémikusok által használt Maucha-féle csillagdiagrammal és a 8 szektorba az összes rendszertani r.soport beosztható. A különböző tavak biocönózisei egymással jól összehasonlíthatók. — Dr. Palik Piroska „A produkciósbiológia hidrobotanikai kérdéseiről" számolt be. Claus György beszámolójában már ilyen irányban végzett kutatásairól tájékoztatott. Mindkét tanulmányt lapunkban közöljük. — Dr. Kiss István (Szeged) beszámolójában egészen új utakon jár. Kimutatja, hogy az algák igen kicsiny töredékei (hiperfragmentumok) az algák tömeges elszaporodásának kiinduló anyagát képezhetik. Részletesen vizsgálta azokat a formákat, melyek a hiperfragrnentumokból létrejönnek. Megállapította, hogy a hiperfragmentumok sejtekké fejlődnek. A vizsgált algák szétesési folyamatát is ellenőrizte. Elektronmikroszkópikus és mikroszkopikus felvételek bizonyítják a nem sejtes élőanyag sejtekké alakulását. Cáfolja a klorobaktériuimok létezését vagy legalább is ezek .léte kétségbe vonható. A jan. 28-i második klubesten dr. Megyeri János (Szeged) tartott beszámolót a Tisza kétéves zooplankton vizsgálatáról. Az első ilyen irányú részletes tanulmány a Tiszáról. A Tiszában kialakul a folyóvízi plankton, melyre elsősorban a rákfajok jellemzők. Megállapította az egész évben jelénlevő rákfajokat. Hangsúlyozza a kollektív munka jelentőségét a folyóvízkutatásban, mert a folyóvízkutatás sokirányú feladat, melyet egy kutató nem oldhat meg egyedül. A folyóvízi plankton kialakulását befolyásoló tényezők szerepéről élénk vita volt a klubesten. Tanulmányát lapunkban közöljük. A febr. 11-i harmadik klubesten a produkciósbiológia zoológiai problémáit vitatták meg. Dr. Varga Lajos (Sopron) ismertette a feladatokat. A vitaesten kialakult az a vélemény, hogy elérkezett az idő hazai vizeink produkciósbiológiai vizsgálatára. A vizsgálatokat munkaközösségben végezzük. Célunk, hogy a gazdaságilag hasznosított vizek élőlénytársulásait megismerjük, az élőközösség tagjainak produkciósbiológiai jelentőségét megállapítsuk. El kell jutnunk oda. hogv mesterségesen is beavatkozhassunk a vizek élőlény társulásainak összetételébe és olyan fajokat iktassunk be, melyek gazdasági szempontból jelentősek. A meteorológusok és limnológusok együttesen vitatták meg a produkciósbiológia meteorológiai kérdéseit a febr. 25-i negyedik klubesten. Dr. Kéri Menyhért (Orsz. Meteor. Int.) a területi csapadékátlagok megállapításának módszeréről számolt be; az új halastavak építésénél figyelembe kell vennünk a területi csapadékátlagokat. Dr. Jászfalusi Lajos a gödöllői halastavakon végzett vizsgálatai alapján rámutatott az időjárás és a halak ívása, valamint a haltáplálékszervezetek elszaporodása közötti összefüggésre. Qr. Kiss István (Szeged) a nem sejtes élőanyag és a növényi mikroszervezetek időérzékenységének vizsgálata során az időjárás front-áttörései és az élőszervezetek tömeges elszaporodása között talált összefüggést. Számos alga-tömegszaparodási jelenséget elemzett és igazolta a frontáttörés befolyását a tömegprodukcióra. Megállapításainak helyességét a klubesten résztvevő meteorológusok és orvosbiometeorológusok alátámasztották. Március 25-én a klubestet a Haltenyésztési Kutató Intézet újjáépített könyvtárában tartotta meg a szakosztály. A klubesten a mesterséges halkeltetés terén elért eredményekről számolt be dr. Woynárovich Elek, dr. Jaczó Imre és dr. Jászfalusi Lajos. A beszámolók után két filmet mutattak be az előadók a kecsege és a csuka mesterséges keltetéséről. Dr. Donászy Ernő