Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei Hidrológiai Közlöny 3.5. évf. 1955. 5—6. sz. 163 oka lehet még az is, hogy a pleisztocén első felében talán volt még egy, a vörösagyag képződésére alkalmas időszak. Kretzói Miklós közlése szerint esetleg még egy ópleisztocén vörösagyagszinttel is lehetne számolni. A kiskunlacházi fúrásban mélyen lévő vörösagyag felett a kavicsréteg nem vastagabb, mint ott, ahol a vörösagyag magasan van. Ez arra mutathat, hogy a kavicsréteg leülepedése előtt történt a süllyedés. Mar Sümeg'hy József is utalt több helyen arra, hogy a dunai erózió a völgy kialakításakor már különböző fenékmélységű pleisztocén rétegsort dolgozott fel (23, 24, 25). A dunántúli típusú szelvények, főleg melyek vörösagyagot is tartalmaznak, jelzik azt, hogy a Dunántúl szerkezetileg a Dunavölgy területére is átnyúlik. A vörösagyagnak a fúrásokban észlelt elterjedési határa nagyjából a Dunavölgy keleti szegélye mentén halad. Élesen mutatkozik ott, ahol a határ is szembeszökő. Kár, hogy a völgy ezen keleti szegélyterületén van a legkevesebb fúrás. A Dunántúl dunavölgyi folytatásának bizonyítéka még a két tanuhegy is, a Solti-halom és a Téte!-halom. A neve helyesen Titél. Így hívja az ottani magyar nép, nem pedig Tétel, amint a térképen van. A magyar ember „titel-titél" néven nevezi az árvizes síkból kiemelhető, lapos tetejű halmot, mezát, amilyen ez és a Tisza torkolata mellett lévő domb is. A Titél a Duna mai főmedrétől 6 km-re van. A Solti-halom tetején futóhomok és valódi lösz van, amint szemben a Dunántúlon is látható. A lösz alatt folyami homok, ez alatt pedig feltárásban és fúrásban egyaránt mészköves vörösagyag következik. A Tátélen a vékony homokos lösz alatt vastag, sok mészkőpaddal megosztott vörösagyag van. A tetőn lévő 1950-ben készült kutatófúrás szelvényében a vörösagyag 3,1 m-től 10,4 m-ig homokos, világosabb színű, áttelepített jellegű, 10,4 m-től 15,2 m-ig zsírostapintatú, vasborsós, homokmentes, sötétvörös színű, eredeti helyén lévő. Aljában kemény, borsóköves mészftőréteg van. A 13,5 m vörösagyag vastagsága érthetővé válik akkor, ha csak az alsó, jellegzetes kifejlődésű részét tekintjük eredeti helyzetben lévőnek. A soltkörnyéki tanúhegyekhez hasonló több is sejthető még. Még nem tűnnek fel, mert vékony holocén fedi őket. Különösen Apostag és Dunavecse környékén lehetségesek. Az apostagi sziget vékony kavicsrétege alatt vörösagyag van. A szigettel szemben ott hajlamos rogyásra a sztálinvárosi partfal, ahol a Duna medrének szintjében vörösagyag van. Sok fúrásban a feltűnő magasan lévő kavicsfekü is ilyen természetű roncsfelszínre utalhat. A mindent eltakaró kavics alatt különböző mértékben erodált, illetőleg megsüllyedt részletek váltak ismeretessé. A kavics feküje legnagyobbrészt ópleisztocén üledéksor. Ismerünk azonban több olyan fúrást a völgy legészakibb részén kívül is, ahol a kavics közvetlenül jX felső-pannoniai üledéksor felszínén van. Ilyen magas helyzetben lévő pannóniai alapú sáv húzódik a Dunavecse—Solt vonaltól délkeletre, párhuzamosan a két tanúheggyel. A Titél északkeleti meredek sarkán Pávai—Vajna Ferenc 1951-ben kutatóaknával kövületes felső-pannoniai rétegeket tárt fel. Mőzs egyik artézi kútjából felső-levantei fauna került elő. Schwáb Mária meghatározása alapján közvetlenül a dunakavics alatti rétegből (35,9—37,5 m) kikerült fauna a következő fajokból áll: Unió sp. töredék (vastaghéjú), Pisidium amnicum Müll. (sok), Pisidium cf. clessini Neum., Sphaerium sp.. Theodoxus danubialis Pfr.. Vivipara böckhi Hal. (sok töredék), Valvata piscinalis Müll. (tömeges), Valvata naticina Mke.. Lithoglyphus naticioides Fér. (tömeges). Fagotia acicularis Fér. (sok). Hydrobia slavonica Brus.. Planorbis corneus L. (1 példány). Planorbis^ spirorbis L. (1 példány), Planorbis sp. (kis töredéke). Az ebből kapott összkép szerint lassan folyó, de tisztavizű folyó faunája. Kora: alsó-pleisztocén vagy felső-levantei. Szükséges, hogy e faunát majd összehasonlítsuk azzal a legújabban előkerült faunával, melyet ópleisztocén gerincesekkel együtt találtak Kislángon, mely összetételben a fentihez nagyon hasonló (Kretzoi Miklós szóbeli közlése). A vörösagyag alkalmas arra is, hogy segítségével a Dunavölgy kevésbé süllyedt területeit a mélyre süllyédtektől elkülöníthessük. A vörösagyag felszíne tengerszintfeletti magassági adatainak és a kavics feküjét ábrázoló térképnek összehasonlítása a következőket mutatja: 1. Ott a legvastagabb a kavics, ahol legmélyebben van a vörösagyag (Kalocsa). 2. A vörösagyag mélysége arányos a kavicsfekü mélységével (Fülöpszállás). 3. A nyugatabbra lévő bátyai fúrásban a vörös agyag felszíne 15 m-rel magasabban van, mint az ettől 600 m-re keletre lévő fúrásban. A vörösagyag tehát ínég élesebbé teszi a kalocsai süllyedés meredek nyugati peremét, mint ahogy az a kavicsfekü alapján látható. Jellegzetes és bővebb tárgyalást érdemlő részlet a fekütérképen Bajánál mutatkozó küszöb. A dunavölgyi részen itt ugyanis öt fúrás pontos helye és tengerszintfeletti magassága ismert, rétegsoruk megbízható. Ezek mellett további két fúrás van, melyek helye pontosan nem ismert, de a szelvényük megbízható, s magasságukat szintezéssel állapították meg. Északról dél felé a kavics feküje 1,5 km-es vonal mentén 28 m-t emelkedik. Ehhez hasonlót a Duna völgyében nem ismerünk. A bajai küszöb beleesik az ÉK—DNy-i csapás irányába. Tőle délnyugatra vannak a várpusztai (Mohácsisziget északi csúcsán) és bátai triász rögök. (Bővebben 10.)