Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Cziráky József: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei

13Jf Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Cziráky J.: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei a Pamir hegységig nyúlik. A Jenyiszej, Ljéna és Aldan folyók, valamint a Jablonovij és Szá­ján hegység között terül el a „Szibériai tábla". A Bajkál tó körül húzódik a bajkáli gyűrődéses öv. Távol-Keleten egészen a Ochotszki tenger partjáig ér el a még kevéssé ismert Ver­hojanszk—Chingan rendszer. A Szovjetunió legkeletibb részén van a keletázsiai geoszinkli­nális a Kamcsatka féisziget, Kurili szigetek és Szachalin szigetek területén, továbbá a Szov­pekkel illusztrált könyv köztársaságonként is­merteti az- illető terület balneológiai-, klimati­kus- és iszapgyógyhelyeit. Közli minden gyógy­hely földrajzi, meteorológiai és hidrogeológiai vi­szonyait, ismerteti a betegek részére épült sza­natóriumokat és gyógyító berendezéseket. A bevezető részben egy fejezet az ásvány­vizes források és gyógyvizek osztályozásával foglalkozik. E szerint a Szovjetunióban a forrá­sok gyógyvizei a IV. Hidrogeológus Értekezle­2. ábra jetunió határain kívül ide tartoznak a japáni szigetek, a Behring tenger, Ochotszki tenger és a Japán tenger geoszinklinális öblei. A Szovjetunió hatalmas kiterjedésű terüle­tének szerkezete — amint azt Vendl Aladár (6) megállapítja — földrajzi térkép szemlélése alapján két részre osztható. Némely területek magasra felemelkedő, hosszan elnyúló hegylán­cok, mások laposabb, csak kisebb magasságig emelkedő vidékek. Az előzők a fiatalabb hegy­ségek, az utóbbiak az idősebb területek. A Szovjetunió hidrogeológiai beosztását A. G. Nyevrajev (7) ismertette a Magyar Tudomá­nyos Akadémián elhangzott előadásában. Still­mann a Szovjetunió területét hidrogeokémiai mezőkre osztotta fel. Hegyvidéki mezőkön az ásványos vizű források a hegymozgások követ­keztében keletkezett törésvonalak mentén jut­nak a felszínre. Ezek a területek gazdagok ^a különféle ásvány- és gyógyvizekben. A síkvi­déki mezőkön főleg rétegvizekből, talajvizek­ből fakadó ásványos vizű források találhatók. A Szovjetunió gyógyhelyeiről. 1951-ben dí­szes kiállítású könyv (8) jelent meg. A szép ké­ten elfogadott és a Narkamzdrav (1930) Orvosi Tudományos Tanácstól jóváhagyott osztályozás alapján 6 főosztályba csoportosíthatók: 1. Osztály. Hidrokarbonátos vizek azok, amelyekben az anionoknál a HC0 3 dominál 25 millival %-ot meghaladó mennyiségben, a többi anionok pedig 25 millival %-nál kevesebb mennyiségűek. Ezen osztály vizei leggyakrab­ban HC0 3 aniont és Na kationt tartalmaznak, ezért hidrokarbonátos-nátriumos vizeknek ne­vezzük őket, de tartalmazhatnak Ca vagy Mg kationokat is. 2. Osztály. Kloridos vizek azok, amelyek­ben a Cl ion tartalom 25 millival %-nál na­gyobb, a többi anionok pedig 25 millival %-nál kisebb mennyiségben vannak. Ezen osztály vizei leggyakrabban Cl aniont és Na kationt tartal­maznak, de tartalmazhatnak Ca vagy Mg ka­tionokat is. 3. Osztály. Szulfátos vizek azok, amelyek­ben az S0 4 anion 25 millival %-nál nagyobb mennyiségben fordul elő, a többi anionok pedig 25 millival %-nál kevesebb mennyiségűek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom