Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Sebestyén Olga: A szovjet hidrológia eredményei 1945-ig

100 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Sebestyén O.: A szovjet hidrobiológia eredményei 1945-ig mikrorétegzettséget tehát redukciós és oxidációs folyamatoknak megfelelő sötét és olajbarna rétegek váltakozása okozza. Perfiliev felfogása szerint kémiai vegyületek vertikális áramlása hozza létre a mikrozónát. Űjabb vizsgálatok kiderítették, hogy az iszap kolloidális sajátságai nyújtják azt az alapot, mely szabályozza és megliatározza az üledékben fellépő változások dinamikus erőit. E folyamatokban nagy szerepet játszik az üledék felületének filmszerű hártyája. Ez a film mind a baktériumok mennyiségében, mind az elektromos vezetőképesség és más fizikokémiad faktorok intenzitásában jelentősen eltér e réteg feletti mélyvíz tulajdonságaitól. Rendkívül magas a baktériumok száma: száraz anyag 1 g-jában 644 millió egyedet számláltak, s a baktériumtömeg az összes szerves anyagoknak kb. 8%-át teszi ki. Ebben a rétegben fontos kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le. A felületi hártya tehát nem akadályozza a diffúziót. Nem tekinthető oly akadálynak sem, melyet az iszaplakóknak át kell törniök oxigénellátásuk biztosítására. Megdőlt az a felfogás is, hogy az iszap vas- és ammónia-vegyületei egyszerű áramlással jutnak tovább. A baktériumtevékenység intenzitása csökken a mélység felé, s bizonyos mélységben — noha baktériumok még kimutathatók — nyugalom van az iszapban. A mélyebb rétegekiben elraktározott szervesanyag-készlet tehát már ki van zárva a tavi anyagforgalomból. Hogy mi ennek a nyugalomnak az oka, erre különböző magyarázatok vannak: egyesek bomlási anyagok felhalmozódásának, mások — legalább részben — a könnyen felhasználható nitrogénvegyületek kimerülésének tulajdonítják. Egyes kísérletek arra is mutatnak, hogy a mélyben is van átalakulás, baktériumtermelte enzimek folytatják az őket megelőző szervezetek működését. Felmerült az iszapfalás mibenlétének kérdése is, vajon detritusz- vagy baktériumfogyasztásról van-e szó a pelofágiában. Annak kiderítésére, hogy milyen szerepe van benthikus szervezeteknek az iszap átalakításában, megvizsgálták oly iszapminta cellulóze-, nirogén- és zsírtartalmát, melyben árvaszúnyogok éltek. Igen érdekesek a friss iszap összetételére vonatkozó eredmények is. Megállapították, hogy bár a hamu mennyisége nagy változásoknak van alávetve (9—94%) százalékos összetétele, meglehetősen állandó (bitumen-, hemicellulóze, cellulóze, faanyag, humusz, össznitrogén). A zoobenthos különböző problémáit haltáplálék szempontjából vizsgálták. Kétségtelenül kimutatták a hal és tápláléka közötti kapcsolat biológiai specifitását. Általános asszimilációra, nitrogén asszimilációra és az energiának kalóriában felvett mennyiségére vonatkozóan tükörpontyon végzett fiziológiai kísérletek során megállapították, hogy a különböző felvett táplálékok asszimilációja milyen fokú. Itt merült fel egy oly táblázat összeállításának szükségessége, mely a táplálékstandardra vonatkozik. Chironomus plumosust véve alapul, az asszimilált anyag mennyiségét 100 g C. p.-ra vagy 1 C. egyedre vonatkoztatják. Ilyen úton állapították meg pl., hogy a Gammarus pulex táplálék egysége 0,5, egy Diaptomusé kb. 600. Utóbbi esetben a táplálék szétszórtsága és kis mérete miatt nagy az energiakiadás. Hangsúlyozzák, hogy a benthos jelenléte még nem jelent haltáplálék-készletet. A fenékről táplálkozó halak vegyi, mechanikai és térbeli akadállyal találják szembe magukat. Nem hozzáférhető pl. a benthos, ha oxigénszegény közegben fordul elő, ha vertikális elterjedése nem felel meg a hal keresőképességeinek, vagy ha az üledék tömör. Az iszap, bizonyos körülmények között, mintegy megőrzi, konzerválja faunáját, s inkább ezek refugiumának tekinthető, mint táplálékforrásnak. Szovjet névhez fűződik több olyan megállapítás, mely a benthos termelésnek komoly megítélését szolgálja. Meghatározták a P/B koefficiens értékét tavakon, foglalkoztak a ragadozó táplálkozás és bomlás mennyiségi viszonyaival. Az ivadékhal planktontáplálkozására megállapították, hogy fiatal csuka életének csak pár hétig tartó szakaszán (20—60 nap) hasznosíthatja kellően a planktontáplálékot, később a nagy energiaveszteség miatt növekedése megáll, ezután pedig már nem is táplálkozik. A kiválogatás érdekes kérdésével kapcsolatban kiderítették, hogy fiatal sügér 3 Bosmina faj közül sötétben is csak az egyiket falta fel, Copepodákhoz nem nyúlt. A táplálkozó és a táplálék kölcsönös viszonyában szerepet játszik a tömörülés, mozgásképesség és az aktivitás foka. További részletvizsgálatok szükségességét hangoztatják ezen a vonalon. Még kezdeti stádiumban levőnek minősítik azokat a kísérleteket, melyek a halak táplálkozás közben tanúsított magatartását vizsgálják. Ez a kérdés a konkurrenciával kapcsolatos, és gyakorlatilag a benépesítés fokozásával van összefüggésben. Szövet- és sejtlélegzés intenzitására vonatkozó fiziológiai vizsgálatokkal derítették ki, hogy a haltermelést hogyan befolyásolhatják külső körülmények. Meglepő eredményt hoztak oly különböző módon táplálkozó víziállatok táplálkozási koefficiensének és növekedési energiájának meghatározására vonatkozó tanulmányok, mint a Tubifex, a ponty és a csuka. E három állat növekedési koefficiense a vegetatív periódusban 31,4% körül van. Ennek az eredménynek alapján matematikai összefüggést kerestek egy pontyos tó végső hozama és az elsődleges termelés között. Számításaik akkoriban még nem hozták meg a kívánt eredményt. Evvel kapcsolatban emeli ki Lasztocskin Juday-nak azt a célravezető elgondolását, hogy a termelés elméleti megállapításában a nap energiájából kell