Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Magyarország vízkészlete. I. Mennyiségi számbavétele

A szennyvízkérdés tíz év tükrében Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 97 dekű tudományos vonatkozású szennyvízproblémák megoldásával, szakmunkák ellenőrzésével és a kutató munka irányításával. Szakirodalom és ismeretterjesztés: aimíg a felszabadulás előtt csak néhány kutató tollából látott egy-egy szakcikk napvilágot, addig a felszabadulás óta számos, komoly szakkönyv és az értékes szakcikkek sorozata jelent meg sok szerző, kutató, tervező, mérnök és vízügyi szakember közreműködésével a legkülönbözőbb szaklapjainkban. A Mérnöki Továbbképző Intézetben a hidrológus és tervező mérnök, a vízügyi szakember és a tudományos kutató káderek továbbképzése rendszeresen folyik a legkülönbözőbb és a szennyvízkérdéssel szorosan kapcsolódó tárgykörökben. A különböző könyvtárak szakmai dokumentációja, a Mérnöki Továbbképző Intézet kőnyomatos kiadványai is az ismeretterjesztés célját szolgálják. Társadalmi munka: a Magyar Hidrológiai Társaság keretében megalakult és számos tudományos kutató, tervező mérnök, biológus és bakMagvarorszáar vízkészlete. I. Mennyiségi szambaTétel. összeállította a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1954. — Alumínium nyomat. 112 oldal, 25 melléklettel. A felszíni vízkészlet számbavétele az ország egész vízihálózatának 150 jellemző szelvényére készült, hogy a kiadvány 3 gyakorlati feladatok megoldásához kellő tájékozódást nyújtson. A vízrajzilag tanulmányozott vízfolyások 34 állomására vonatkozóan ez 1941—53. évek jellemző adatairól részletes kimutatás készült. Megkapjuk a részletes adatait a vizsgált időszak havi és évi középhozamának, a legkisebb és legnagyobb vízhozamokat, továbbá a várható legnagyobb és legkisebb értékeket: a Dunára és Tiszára a 100 éves, a többi vízfolyásra a 33 éves előfordulási valószínűségű nagyvízi értékeket. Így a tervező mérnökök készen kapnak olyan adatokat, amelyeket eddig csak hosszas és fáradságos munkával tudtak megszerezni. Teljesen új adat a Duna, Rába, Tisza, Sárvíz (Nádor-csatorna) Tisza, Sajó, Zagyva, Körösök hidrológiai hosszelvénye, amely az elméleti vízkészlet feltárásálhoz szolgálhat segítségül. A vízrajzilag ikellően nem tanulmányozott kisebb vízfolyásokról 116 állomásra évi átlagos vízhozamok állanak rendelkezésre és a szélsőségek 33 éves előfordulási valószínűséggel. Különleges értéke a kiadványnak a fajlagos lefolyás sok évi átlagát ábrázoló térkép (11. melléklet), amely a Duna magyarországi. mellékfolyóinak egész vízgyűjtőterületét feltünteti. A térkép alapján területi átlagolással bánmely vízgyűjtőterületre megállapítható a középvízhozam fajlagos értéke, illetve középvízihozam, amelyből a vízikészlet ingadozásait jellemző viszonyszámok segítségével lehet következtetni a legnagyobb és a legkisebb vízhozamra, vagy az egyes hónapok havi közép vízihozamára. Az adatok megbízhatósága a részletesen tanulmányozott vízfolyásoknál középértékeknél ± 25%, a részletesen nem tanulmányozott vízfolyásoknál és viszonyszámok használatánál — 30%. A talajvízikészlettel foglalkozó részben a víz-kitermelésre alkalmas felszíraközeli talajvíztartó rétegeket tartalmazó területeket és a vízkészletek helyett az ezzel arányos, összehasonlító alapot nyújtó vízforgalmat ismerjük meg. A vízadó rétegek helyszínrajzi megihateriológus, vegyész és orvos stb. tagot számláló SZENNYVÍZ szakosztály a legkülönbözőbb tudományos és gyakorlati jelentőségű kérdést veti fel, vitatja meg, s hoz érdemleges javaslatot, döntést a különböző hatósági szervek, kutató intézetek, tervező intézmények problémáinak megoldására. E társadalmi munka egyik jelentékeny állomása volt a szennyvíztisztító telepek kezelőszemélyzete részére megrendezett első kezelői tanfolyam (VGKM) is. * összefoglalásul megállapítható, hogy az elmúlt tíz évben hatalmas munka folyt, nagy előrehaladás történt. Még bőséges megoldatlan kérdés maradt hátra és úgyszólván napról napra új feladatok jelentkeznek megoldásra. Ehhez idő, beruházási és kutatási költségen kívül tudományos és tervező, egészségügyi és műszaki kádereink, valamint hatóságaink és irányító szerveink jelentékeny erőfeszítést kívánó további odaadó munkájára van szükség. tározása az ország egész területén igen komoly eredmény a vízgazdálkodás részére. A karsztvízkészlet feltárása 1950 óta rendszeresen folytatott megfigyelésekre támaszkodik. A feltárás 8 fontosabb karsztterületen (Mecsek, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes—Gerecse—Pilis—Budai hegység, Bükk, Aggteleki vidék, Cserhát, Villányi hegység) állapította meg a vízgyűjtőterületeket és a tartósan kihasználható vízmennyiséget. Az eredmények hibahatára ± 20— 30%-ra tehető. A mélységbeli vízkészlet meghatározása nem volt az Intézet feladata. Azonban tájékozódás végett szakértő bevonásával meghatározta a bizonyos vízföldtani szempontból egységesnek tekinthető területeket, és az ezen a területen létesült, mintegy 1900 mélyfúrású kút jellemző adatait, amelyeket ezideig esetenként kellett szakvélemény formájában megszerezni a Földtani Intézettől. A közölt eredmények a teljes cél eléréséhez szükséges kutatómunkának csak egy részét képviselik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a számbavétel igen rövid idő alatt készült, hogy feltételezéssel és becsléssel kellett pótolni a hiányzó adatokat. Azonban ezek az általános eredmények is alkalmasak arra, hogy országos viszonylatban, de egyes vidékeken is, első közelítő képet adjanak a vízkészlet mennyiségéről. A kiadvány, mint maga a bevezetés említi, — csak „kezdő lépését adja a vízkészlet számbavételének és a vízkészlet feltárását, különösen a talajvíz és mélységbeli rétegvizek feltárásánál, mind elméleti, mind gyakorlati adatgyűjtési és feldolgozási vonalon fejleszteni, teljessé kell tenni". A tervező és gyakorló mérnök a kiadvánnyal olyan eredményekhez jutott, amelyeikhez az alapadatokat azelőtt magának kellett fáradságos munkával összeszednie, különböző vizsgálati módszerekkel feltárnia, ma pedig ezeket az ország egész területére készen kapja az Intézet tudományos felkészültségével fémjelezve. A határainkon túltekintve Európa egyes kisebbnagyobb vízgyűjtőterületeire vonatkozóan találunk ugyan hasonló összeállításofcat, de egy egész ország területére kiterjedő, ilyen széleskörű tudományosan feldolgozott adatösszeállításról nem tudunk. Ezen a téren is úttörő munkát végeztek a Kutató Intézet dolgozói különösen a munka szellemi irányítója, akit egy hidrológia i kongresszusi beszámolójában Pardé professzor nem ok nélkül említett meg a világviszonylatban első helyen állók között. Mantuano József