Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A szennyvízkérdés tíz év tükrében

.A magyar limnológiai kutatás tÍ7 éve Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 95 mind pedig a limnológiai szakosztály igen nagy lendületet adott a hazai belvízkutatásnak. A Hidrológiai Közlöny adott először lehetőséget a felszabadulás után a limnológiai tanulmányok közlésére. Az első ötéves terv a vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálatára irányí­totta a limnológusok figyelmét. Vízgazdálkodá­sunk tervszerű fejlődése, a nagy öntözési ter­vek, halgazdaságunk fejlesztése egyre jobban a folyóvizek, halastavak, rizsföldek limnológiai kutatására ösztönözte kutatóinkat.- Ennek ha­marosan mind tudományos, mind gyakorlati té­ren megmutatkoztak eredményei. Elméleti té­ren a legjelentősebb a produkciósbiológia kidol­.gozása és az elmélet gyakorlati eredménye­képpen megjelenik az első korszerű magyar tógazdasági haltenyésztéstan. Az első halkeltető­•állomás a Balaton meggyérült halállománya pótlásának munkáját a mesterséges halkeltetés­.sel segíti; egymás után létesülnek a keltető ál­lomások. Űj haltáplálékszervezettel a „pontuszi tanurakkal" népesül be a Balaton. A limnológusök tudományos felkészültség­gel fognak hozzá a legpusztítóbb halbetegség, a pontyhasvízkór elleni védekezés módszereinek kidolgozásához. A halnemesítési kísérletek új, ellenállóbb nemesponty-törzsek előállítására irá­nyulnak. A süllő félmesterséges keltetése után a csuka, harcsa, ponty, kecsege keltetése is si­kerrel jár. A ponty nagyüzemi keltetése világ­viszonylatban először hazánkban sikerült. A Balaton tervszerű limnológiai kutatása kiterjed már a Balaton-környéki patakokra is. A Balaton biológiai termelőképességének és a tényleges termelés meghatározásának első kísér­lete is megtörtént. A rizsföldeken a limnológiai kutatás 1951­ben megindult és a végzett kutatómunka ered­ményei a szakirodalomban is megjelennek. A felszíni vizek limnológiai kutatása a múlthoz képest igen nagy fejlődésnek indult a folyóvízkutatás terén. Mind az ipar, mind a me­zőgazdaság (öntözés és haltenyésztés) fejlődése egyre sürgetőbben követeli a folyóvizek álla­potának vizsgálatát. Több intézmény foglalko­zik már folyóvizeink kémiai és biológiai vizs­gálatával s ma már csaknem minden fontosabb vízfolyásunk minőségi adatai rendelkezésünkre állnak. A Velencei-tó és az alföldi szikes tavak ku­tatása terén is jelentős a fejlődés. Megindult ta­vaink monografikus feldolgozása. A halastavak élőközössége és a tavak haltermőképessége kö­zötti kapcsolat kutatása terén jelentős munkát végeztünk. Az elmúlt tíz év alatt limnológusaink közül kormánykitüntetésben részesült dr. Maucha Rezső (Kossuth-díj); a Hidrológiai Társaság pe­dig dr. Maucha Rezsőt és dr. Sebestyén Olgát tüntette ki Schafarzik emlékéremmel. A limnológusok munkája egyre szorosab­ban kapcsolódik a vízgazdálkodási tervekhez és a magyar hidrológusok munkájához. A limnoló­giai szakosztálynak jelenleg 42 tagja átfogó kér­dések megoldására törekszik és a hiányzó lim­nológiai szakirodalom pótlását igyekszik meg­valósítani. A szenny vízkérdés tíz év tükrében Ahhoz, hogy a felszabadulás óta eltelt tíz -évet a szennyvízkérdés szemszögéből fel tud­juk mérni, kis visszapillantást kell tennünk. Hazánkban a vízjogi törvény megszületésé­vel, 1885-ben, vette kezdetét a vízhasználatok rendezése. Az 1906-ban alapított Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kutató Intézet, — a mai Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) közvetlen jogelődje — lett a hatósági szakértő az elsőfokú vízjogi hatóságok szennyvízügyeinél, engedélye­zéseknél stb. Ebben az intézetben foglalkoztak hazánkban először a vízszennyezések hatásával, norma kérdésekkel, szennyvíztisztítási problé­mákkal tudományos és a tervezés számára mű­szakilag is hasznosítható adatok összeállításával. Ez az intézet az 1920-as években azután fokoza­tosan a kutatómunkája előterébe a limnológiai vizsgálatokat iktatta be, ami történelmileg is indokolható azzal, hogy az első világháború után hazánkban az ipar legyengült. Bizonyos értelmű ipari fellendülés a 30-as évek végén volt újra észlelhető, amely akkor olyan szenny­víztisztítási problémákat vetett fel, amelyekre másutt sem találtak megoldást (mint pl. fenolos, savas, magas szervesanyagtartalmú szennyvi­zek stb.). Érdemes még arra is rámutatnunk, hogy számos ipartelep tulajdonosa bérlője volt annak az élővíznek, amit befogadóként használt fel, s ennek folytán azt, birtokon belül lévén, el is szennyezhette. Ha a hatóságok a szennyezés kö­vetkezményei alapján a törvény szellemében el­járást is indítottak a vízhasználó ellen, ez sokszor vagy eredménytelen maradt, vagy hosszú évek pereskedése után hozott a természetes vizek vé­delmére hasznosítható, érdemleges javulást. Egy csapásra megváltozott azonban a hely­zet a felszabadulás pillanatálban. A föld és a víz a nép tulajdona lett. Az újjáépítés, majd a hároméves terv során az ipartelepek is népi tu­lajdonná váltak. Azonban máról holnapra nem­csak a mult hibáit nem lehetett felszámolni, hanem nem lehetett a háborús pusztítások ha­tását sem megszüntetni. Ennek folytán élővi­zeink elszennyeződése nem csökkent, hanem nőtt. Annak a kutatónak, hatóságnak, szervnek vagy intézménynek, mely a természetes víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom