Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme

221f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Szabó P. Z.: Mecseki karsztvíz -B-terület összletében már leszálló vizek nincsenek, ezek kimerültek. A B-terület képződményei, erős töredezettségüknél fogva, a szélsőséges vízjárás egyik előidéző tényezőjének tekinthetők s amilyen gyorsan felveszik a vizet, oly gyorsan le is adják. A C-terület képződményei viszont a vizet lassan veszik fel, jelentékenye:, megszűrik és így adják tovább. Amíg tehát a 7?-terület szűrési értékét mindössze 3-ra, a C-terület értékét legalább 6-ra becsülhetjük, sőt a gerinc északi, fejlettebben erdős és vastagabb erdei talajjal borított területén legalább 8-nak kell minősítenünk. A C-terület délnyugati szomszédságában helyezkedik el a campili emelethez tartozó, lemezes mészkőből álló képződmény. Ennek azt a részét, amelyik Pécs jövő vízellátása szempontjából érdeklődési területünkhöz tartozhat, .Dj-gyel jelezzük a térképen. Ennek a -terűletnek a Tettyeforrással a legnagyobb valószínűség szerint nincs kapcsolata. A jövő karsztvíztermelési tervei miatt azonban ezt is meg kell vizsgálnunk. A területre a forrásokban való gazdagság jellemző. Majdnem minden szőlőben van kút vagy forrás. A D

Xterület lemezes mészköve nem táplálkozhat vízzel máshonnan, csak a C-terület felől. A C-terület mélyebb helyzetű rétegeiből jut át a víz a lemezes mészkő töredezett és gyűrt rétegei közé. A C-terület karsztvizét azonban a -Dj-teriilet képződményei figyelemreméltóan gátolják, felduzzasztják. Vele nagy felületen érintkezve, kis réseken át számos kis forrásra tagolód mikrotektonikus szerkezetnek megfelelően jut át és jelentkezik a D

Yben a víz. Az itt lévő források és kutak kissé emelt hőmérséklete (12—14 C°) is mutatja a felmagasodó C

x bensejéből való eredetet. A vizek a gyűrt és tört mészkőlemezek mikroréseiben bolyongva, a fertőzésre kevésbbé alkalmasak, sőt fokozatos tisztulásukra van mód. A szűrőképességet aC szomszédságában 6-ra becsülhetjük, ahol pedig a márgás, palás összlettel, a seisi-vel találkozik a campili mészkő, ott .a szűrés teljes értékű, tehát 10. A terület elég sűrűn lakott és rajta szőlőművelés folyik, helyi szennyezési gócok támadhatnak azáltal, hogy a lakóházak melletti illemhelyek nincsenek elszigetelve a szomszédos, vagy közeli fekvésű kutaktól. Ez a kérdés azonban esetről-esetre való megvizsgálás körébe tartozik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a campili lemezes mészkőnek jelentékeny mikro-réshálózata gyakorlatilag elég rövid úton megszűri azt a vizet, melyből a kutak és források táplálkoznak, de nem zárja ki az egészen közeli tevékenységből származó fertőzést. A _D

2-terület jellegzetességei olyanok, mint a D\-é, azzal a különbséggel, hogy itt a Szentkút község felső végében lévő Szentkút vize karsztos szökevényforrás és a mögötte emelkedő Rózsahegy, illetve Vöröshegy középső triász mészkőösszletéből táplálkozik. Az itt lehúzódó patak vizét és a felszínközeli nem karsztos forrásokat Szentkút község települése külszíni úton szenynyezheti. Azokból a rétegvizekből táplálkozó források, melyek a Z>

2-től dél felé az Ürögi völgyben a campili, illetve az alacsony szinten a seisi palából erednek, megbízható, jó ivóvizet szolgáltatnak. Értekezésünknek e pontjánál kell még megemlékeznünk azokról a karsztos szennyezési és fertőzési gócokról, melyek Pécs beépített területén feküsznek. A város nyugati felében a középső triász karsztos mészkő elvonszolt pikkelyei idegen kőzetek közé ágyazva jelennek meg (Pécs felíratnál H betűk). A Rókusdomb forrása és máiévszázadok óta foglalt kútja is ilyen. Hal József főorvos közlése, szerint ez már egy ízben tífuszjárvány elindító góca volt. De másutt is, errefelé vannak még ellenőrzésre váró források. E források a lakosságnak szükségesek. Megfelelő védettség és a foglalások átépítése a kívánatos. Tanulmányoznunk kell a sörgyár víztermelését is. II. A tárgyalt területek északi szomszédságában fejlett karsztformákkal rendelkező terület van (E

2, E

3, E,

U F). E területek közül először az /'"-vei jelzett részeket vizsgáljuk meg. A térképen jel (vonás-kör-vonás) mutatja azt a területet, amelyen belül a karsztosodás geomorfológiai értelemben eltérő sajátságokat mutat. Az E

x terület, mely a Vöröshegy, Rózsahegy, Lapis és Tubes környékét foglalja magában, még nem mutatja ezt a fejlett karsztosodást. Az .ÉVterület a C-területnél elmondott sajátságokkal rendelkezik, karsztvízrajzi szempontból ehhez áll a legközelebb. Az ií,-területen azonban a földalatti vizek már az E

2, illetve jf?

3-terület felé húzódnak. Az E

2, E

3 és E.

X terület karsztosodására fejlett dolinarendszer, víznyelők és általában a kialakult földalatti vízvezető járatok a jellemzők. E terület nagyobb részéről felszíni úton alig távozhat el a víz. A vizek útja főkép a dolinákon keresztül a mélybe irányul. Két fő forráscsoport tartozik ide, az orfűi Vízfő (F) és a Mély völgy-melegmányi forráscsoport (M). Ma még nem tudjuk eldönteni, hogy az egyes források földalatti vízgyűjtő területe milyen szövevényes módon fonódik össze. A vízfestési kísérleteket megnehezíti, hogy a kérdéses helyen búvó patakok nincsenek és csak nagyobb hóolvadások, hosszabb esőzések után válna lehetségessé az üregekbe csurgó víz helyenként való megfestése, illetőleg a szokásos kémiai eljárások útján a földalatti vízhálózat összefüggéseinek tisztázása. Jelenleg geofizikai módszer alkalmazását tervezzük. A közeljövőben Lakatos Sándor geofizikus elektromos úton kívánja tisztázni az egyes döntő fontosságú pontokon a földalatti vízválasztó elhelyezkedését. Az előkészítő kísérletek feljogosítanak bennünket arra, hogy munkájához komoly reményeket fűzzünk. A vizek járását meghatározza, hogy az Aterület vízzáró szegélye, az R-jelzésű rhaetiumi homokkő-pala pikkely, továbbá a D

2-terület vizet rekesztő lemezes mészköve közt emelt karsztvízszint helyezkedik el. Ennek az emelt karsztvízszintnek levezető útja, mint ahogy a nyilak jelzik, három felé lehetséges. Tehát az E

2-\E 1 jelzett térszín foglalja magába az emelt karsztvíz területét. Innen az egyik kapu a Mélyvölgy-melegmányi (M) völgyek felé irányul, a másik ága feltehetőleg a C-területre hajlik át, '