Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben
Láng S.: A Bükk morfológiája Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 81 közölt vízhozamadatokat idővel a YITUKI által nyilvánosságra hozott állandóbb adatokkal helyettesíthetjük. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot ezek között a Kesslertől bevezetett ingadozási számok ismerete, valamint a legnagyobb és a legkisebb vízhozam értéke. c) A Bükk vízfolyásai A Bükk patakjainak vízjárásán már jól érezhető az, hogy bővebb csapadékot élvező magasabb hegységből erednek. Nagyobb ugyanis a vízszállításuk és nem annyira apadnak el, mint kisebb kiterjedésű és alacsonyabb középhegységeink patakjai. A Bükk felszínének kb. 1/3 része karsztos. Ennek az a következménye, hogy a mészköves terület kb. a csapadék fele részét nyeli el (csurgókarszt) és azt csaknem hiánytalanul vissza is adja a karsztos forrásokon át. Ezáltal növekszik kissé a bükki területek fajlagos vízszállítása és a lefolyási tényező is. Bár részletes adatok nem állnak rendelkezésre, a fontosabb bükki patakok vízgyűjtőjének legfőbb hidrológiai adatait (így a vízszállítást és a lefolyási tényezőt becslések alapján) a 3. táblázatban állítottam össze. A becsült tényleges vízszállítás adatait m 3-ben közlöm ugyanúgy, mint a forrásoknál, hogy ezek alapján könnyebb legyen az esetleges vízigények kiszámítása. d) A vízellátás és vízgazdálkodás kérdései Az I. és III. táblázat adatai szerint a Bükk egyes forrásai és patakjai bizonyos körülmények között vízellátás és egyéb vízgazdálkodás céljára elég jól felhasználhatók. Bizonyos szűkebb kereteken belül egyes források vagy forráscsoportok további foglalása még sok ipari és ivó vízigényt elégíthet ki a hegységperemi, rohamosan fejlődő nagyvárosok és ipartelepek környékén. A közölt patakok sokmilliós évi vízhozama pedig kisebb völgyi víztárolókban várhatja meg majd az aszályos időszakokban való felhasználását. Itt a szelvényeket is mindjárt úgy választottam meg a legtöbb helyen, hogy a felsorolt pontok földgátak építésére is alkalmasak és a duzzasztott víz akár gravitációs úton is levezethető az aszályos, kis csapadékú északalföldi területekre. Ami a bükk mélységi vizeit illeti, ezek felhasználása még csak a jövő feladata. Mennyiségük ismeretlen, de jelenlétük az alföldperemi mélyfúrások (Mezőkövesd, Tard stb.) adatai alapján nem kétséges. Ami a közölt forrás- és patak vízhozamadatok felhasználhatóságát illeti, erre nézve a következő megjegyzéseim vannak. A forrásadatok, amint az a táblázatban látható, egyszeri mérés eredményei. Ebből az egyes források évi és évszakos vízhozamának nagyságára nézve következtetéseket még nem lehet levonni. Kivételek csak a Kessler-tői közölt hozamadatok (1. táblázat jegyzetrovata) a VITUKI 1950—52. évi mérései alapján (1. bővebben a 2. a. sz. irod.) Csak többéves' megfigyelési adat birtokában, a maximális és a minimális vízhozamok, valamint az ingadozási számok ismeretében lehetne az egyes források évi vízhozamára vonatkozólag komolyabb adatok birtokába jutni. Ami a patakok évi és napi vízhozamainak táblázatbeli adatait illeti, ezek az adatok csakis egy átlag csapadékértékhez- kötött és' átlag lefolyási koefficienshez viszonyított értékek. Ezekhez képest a valóság teljesen elütő lehet. Nagy csapadékú évben, (lásd a 2. táblázat I. oszlopának csapadékadatait) az átlaghoz képest 50—70%-kal több lehet a lefolyás. Ellenben, ha pl. a csapadéktáblázatban is szereplő 1948/49. év csapadékban igen szegény 8 > hónapjára alapozzuk számításainkat, a tárolható vízmennyiség csak töredéke lehet a táblázatban közölt vízmennyiségnek az említett bükki patakok lerületón. Végeredményben tehát igen fontos a patakvizek és forrásvizek hozamának vizsgálata alkalmával a csapadékviszonyok és általában a vízgyűjtő területek vízháztartásának részletes ismerete. Ez azonban még hiányzik. Összefoglalás Az elmondottakból csak egyszerű bepillantást tudunk nyerni a Bükk és környékének egymásba kapaszkodó, egymással szépen összefüggő geomorfológiai és hidrogeológiai kérdéshalmazába. Az egyes kérdések megoldása, amellett, hogy elsősorban a gyakorlati élet számára fog sok értékes eredményt szolgáltatni, még a Bükk minden oldalú tudományos megismerése felé is jóval közelebb fog bennünket vinni. A Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Osztálya 1953. március 27.-én Diósgyőrben tartott klubestjón elhangzott előadás. IRODALOM 1. Balogh Kálmán : A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása. Hidrológiai közlöny 1949. 124. o. 2. Kessler Hubert : A lillafüredi Anna-barlang forrásai. Hidrológiai közlöny 1953. 50. o. 2. a. Kessler Hubert: A karsztvíz feltárása. Vízügyi közi. 1952. II. 3. Láng Sándor : Karsztforrásokra vonatkozó mérések eredményei. 1940—42-ből. Hidrológiai közi. 1942. 197. o. 4. Láng Sándor : Geomorfológiai tanulmányok . a Miskolci kapuban. Földrajzi közlemények 1944— 1947. 81. o. 5. Láng Sándor : Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben. Hidrológiai közlöny 1949. 2. és 141. o. 6. Schréter Zoltán : A Bükk-hegység geológiája. Beszámoló a Földtani Intézet vitaülóseinek munkálatairól. V. évf. 7. fűz. 1943. 7. Schréter Zoltán : A borsod-hevesi szón- ós lignitterületek bányaföldtani leírása. Földtani Int. kiadv. Budapest,' 1929. 8. Schréter 'Zoltán : A Borsod-Heves vármegyei miocén barnakőszénmedencók hidrogeológiai viszonyai. Hidrológiai közlöny. 1950. 355. o. 9. Vadász Klem,ér : A borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyai : Földtani Int. kiadv. Budapest, 1929. 10. Vitális Sándor : Vízszerzési lehetőségek a Bükkben. Hidrológiai közlöny. 1952. 11. Wein György : Hidrológiai adatok a Bükk hegység keleti részéből. Hidr. közi. 1952. 12. o.