Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben

76 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. ként lezajló igen heves eróziós tevékenység és a súvadások fellépése is. Ezután az épülő lejtők talajviszonyairól is meg kell emlékezni. Az épülő lejtőszakaszokon állandó ugyan a talaj fejlődés, de ha az említett épülő szakasz felett pusztuló lejtőrész van, onnan mind a lösz, mind a galaciális vályog, mind pedig a szál­ban álló kőzet törmeléke lemosódik a mélyebb szintekre és ott fel is halmozódik. Ezért a mélyebb 8. ábra. Súvadás vázlata a) metszet b) távlati rajz x lesuvadt koporsók lejtőszakaszokon igen sok vályog és lösz látható lej tő törmelékkel keverve. Ezzel a folyamattal az jár,- hogyha keletkezik is az épülő lejtőszaka­szon humuszos talaj, az esetleg a nagy hóolva­dás vagy, 'pusztító felhőszakadások előidézte lemosások helyein betemetődik magasabb szin­tekről lekerülő hordalékkal. A talaj pusztulása nagyon sok helyen figyel­hető meg a Biikknek és környékének azokon a dombos területein, ahol még elég nagy a relief­energia, viszont párszáz éve, vagy csak néhány évtizede fokozatosan kiirtották az erdőt és szántó­földi művelésre fogták a területet. Ahol erdő volt,, egyideig még megmaradt ugyan az ú. n. barna erdei talaj, azonban nem sokáig áll meg épsegben, mert a domború lejtőrészekről gyorsan lemosódik. Néhol már ki is látszik a fekü kőzet másféle színű foltja. A homorú, épülő lejtő részeken szintén eltűnik lassacskán az eredeti barna erdei lalaj, mert ide a kopaszon álló domború részekről a fekű alapkőzet törmeléke (és hozzákeveredve a denudálódó barna talaj) mosóilik le. A lepusztulás miatt az altalaj kibukkanó másféle színű foltjai az idők folyamán egyre nagyobbodnak. Ilyen helyen a normális ütemű talajképződés, a humusz keletkezése nem tud lépést tartani a lepusztulással és az ilyen alig átformált kőzetű talajfolt (pl. a felsőoligoeén apóka homokkő) rendkívül sovány, majdnem terméketlen. A talajerózió most ismertetett menetét és előrehaladását nagyszerűen lehet rögzíteni a különböző időkben (5—10 évenként) ugyanarról a területről történő fényképezéssel. Pl. a 4égi fel­vételeken gyönyörűen látszanak ezek a mező­gazdasági termelésre szomorú következményekkel járó talajeróziós foltok. 9. A Sajóvölgy hegységperemi része A Sajóvölgy a Bükk északi és középső részén kifejlődött hidrográfiai hálózatnak közvetlen eró­zióbázisa, ezért röviden ezzel is kell foglalkoznunk. A folyó völgysíkján és 2—2,5 m-re emelkedő óalluviális terraszai mentén a jelenleg is lerakódó öntésiszap feküjében elég vastag kvarckavics­Láng S.: A Bükk morfológiája takaró fekszik a völgy teljes hosszában és egész keresztszelvényében. Ez az alluviális kavicstakaró Sajószenpéternél a Bodva, Alsózsolcától kezdve pedig a Hernád hasonló kifejlődésű alluviális kavicsüledékével egyesül. Ezenkívül a Sajó völgyét végigkísérik a már Szlovákiában elkezdődő pleisztocén és pliocén­végi kavicsterraszok, ezek a folyó régi völgyfenék­szintjei. Minél idősebb a kavicsterrasz, annál hosszabb ideje vágodott be a Sajó és annál mé­lyebb a völgye a kérdéses terrasz felszínéhez képest. Ennek megfelelően Sajóecseg felett a Sajó II. sz. (újpleisztocén) terrasza kb. 5 m magas a jelenlegi ártér szintje felett, míg a III. sz. (közép­pleisztocén) terrasz 20 m, a IV. sz. (ópleisztocén) tferrasz 35—40 m, az V. (pleisztocéneleji) terrasz 60—80 m és a VI. sz. (pliocén) terrasz 100 m magasságú. A Sajó és a Hernád völgyében már régebben végzett terrasztanulmányaim eredményei szerint a két folyó terraszrendszere a Miskolc melletti alföldi öblözet felé közeledve fokozatosan leala­csonyodik és Miskolc mellett mindegyik terrasz belesimul az alföldi jellegű törmelékkúp felszínbe. A terraszok anyaga itt már a felszín alatt folyta­tódik, persze fordított sorrendben, amennyiben normális feltöltődésbe megy át. Ezt a feltevése­met igazolták a közelmúltban az Alsózsolca és Ónód között készített vízkutató fúrással, ahol a fiatal törmelékkúpkavicsot, melyet a Sajó és Her­nád együttesen raktak le, több, mint 100 m vas­tagságban fúrták át. Itt már a legidősebb (az.V— VI. sz.) terraszok anyaga van legalul, míg a jelen­kori kavics alatt közvetlenül a.legfiatalabb (II. sz.) pleisztocén terrasz anyaga rejtőzik. Láthatjuk ebből is, hogy a geomorfológiából megállapított elméleti feltevést a gyakorlat milyen szépen iga­zolta. A Sajó alluviális kavicsanyaga, mely az egész völgy ret kibéleli, valamint törmelékkúpjának ha­talmas kavicsrétegei jó víztartók. 10. Hidrológiai összefoglalás a) Felszín alatti vizek Talajvízről csak a hegység peremterületein, ott is csak a nem nagy magasságú felszíni része­ken lehet beszélni, pl. a völgytalpakon, a völgy­mederreék fenekén és oldalain. A magasra kiemel­kedő előhegységek vastag riolit tufából, vagy andezittufából felépített gerincein, ormain a tufák vizet jól áteresztő tulajdonsága miatt mélyen lehet az első vízszint és így az már nem számít­ható a talajvizek körébe, hanem rétegvíz. Sok a talaj víz a Sajó és a Bodva alluviumában, vala­mint a Sajó-Hernád Miskolc alatti törmelékkúp­jában. Előfordul a többi kis — Bükkből kilépő — patak törmelékkúpjában is. A rétegvíz csak a hegységperem szénbányá­szati feltárásaiban és a különféle mélyfúrásokban ismeretes. Helyenként elég bő rétegvízelőfordu­lások vannak (1. Schréter Zoltán idézett cikkét). A karsztvíz legnagyobb részben a Bükk magasra kiemelt mészkőplatóin keresztülszivárgó

Next

/
Oldalképek
Tartalom