Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Járai Jenő: A földalatti vasút vérmezői munkahelyének mérnök-geológiai adatai

-Járai J.: A Vérmező mérnökgeológiai adatai Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 59 Ezen a téren azonban igen sok nehézséget kell leküzdenünk, hogy a tényleges erőhatásokat pon­tosan megismerjük. Elegendő arra gondolnunk, hogy az általunk vizsgálandó kőzettömböt nem egy, hanem esetleg több tektonikai hatás is érte, amelyek során annak szabdaltsága változó is lehet. v Példával világítva meg a kérdést, úgy gon­doljuk, hogy elegendő az 5. ábrán közölt kőzetrög billenő süllyedésére gondolunk. Ez a kőzetrög a billenése során ismételten fennakadt, így mindkét oldalról oldalirányú nyomást, önsúlyánál fogva hajlítást szenvedett. Csak ezzel magyarázható az utólag észlelt ellentétes irányú mellékvető képző­dése. A kőzetek a tektonikai hatások során, tehát igen összetett igénybevételeket szenvedhetnek, amelyek a vetők, litoklázisok stb. irányaiban jelentkeznek. A továbbiakban tehát minden eset­ben meg kell vizsgálnunk a mérési adatokat ebből a szempontból is. Amennyiben az összetett igénybevételek megállapíthatók, azokat egysze­rűen alapesetekre célszerű szétbontani és az egyes alapeseteket külön-külön megvizsgálva, az erő­hatásokat utólagosan csoportosíthatjuk. Termé­szetes, hogy a fentiekben rögzítettek miatt a vá­zolt eljárás pontossága sok kívánnivalót hagy maga után. Vizsgálatainkhoz sem képletek, sem mérete­zési módszerek nem állnak rendelkezésünkre, így a feszültségi állapotokat a mérnöki gyakorlatban használt szerkezetekkel való összehasonlítással vizsgáljuk. Ezeknél a vizsgálatoknál természete­sen figyelembe kell vennünk a) a test alakjának befolyását, b) a méretkülönbséget, c) az anyagi és felépítettségi különbséget. ad a) A mérnöki gyakorlatban általában egy­szerű, szabályos alakzatokkal dolgozunk, ezzel szemben a geológiai testek általában szabály­talanok. ad b) A mérnöki gyakorlatban előforduló tar­tók méretéhez képest a geológiai testek mérete sokezerszeres is lehet. Tekintettel azonban arra, hogy a geológiai testek nagyobb méreteihez egy­ben nagyobb erők is tartoznak, az alakváltozásban, ill. a fellépő feszültségek nagyságában a különb­ség esetleg nem is számottevő. Ez a felismerés adja a modell-kísérletek jogosságát. Ha a geológiai alakzatra oly nagy erőhatások lépnek fel, amelyek a fenti arányosságot már túlhaladják, a kőzetben oly alakváltozás keletkezik, amely szembetűnő­sége miatt könnyen észlelhető, így az összehason­lító eljárásból eleve ki lehet küszöbölni. A geológiai alakzatok vizsgálatánál a szimmetria sokszor nagy segítséget jelent, így a megengedhető feltételek bevezetésével az eredetileg térbeli problémát esetleg sík, vagy lineáris problémává egyszerű­síthetjük. ad c) A mérnöki gyakorlatban alkalmazott szer­kezetek általában homogén anyagból, meghatá­rozott terhelés viselésére méretezve és előre kivá­lasztott alakzattal épülnek. Ezzel szemben a geo­lógiai alakzatok tektonikai hatásnak kitett, mondhatjuk már összerombolt szerkezetek. Az ép kőzetben fellelhető, azok településének megfele­lően változó szilárdságú rétegek, különösen nyíró­erő szempontjából gyenge Jieresztmetszetet adnak. Az a), b), c) pont alattiakban foglaltakat figyelembevéve megállapíthatjuk, hogy az össze­hasonlító eljárás pontossága sok kívánnivalót hagy maga után, amely miatt az előzőkben vázolt el­járás helyessége kétséges. Azonban ezidőszerint jobb, megfelelőbb eljárást még nem ismerünk, ill. remélhető, hogy ismételt vizsgálatok és feldol­gozott példák alapján az eljárás részletkérdései finomíthatok lesznek, így annak pontossága növel­hető vé válik. A tektonikai igénybevételek vizsgálatánál ez­időszerint csak a legegyszerűbb síkbeli igénybe­vétel eseteire terjeszkedünk ki, nevezetesen a tiszta hajlítás, húzás, ill. nyomás esetére. A) Hajlítás A tektonikai mozgások és igénybevételek so­rán leggyakoribb alapeset a hajlítás, ami zárt vető képződésekor általában rendszeresen előáll. Két­féle hajlítást különböztethetünk meg aszerint, hogy az függőleges,-vagy vízszintes erők hatására, lép fel. A 7. ábrán a függőleges hajlítás legegysze­rűbb alapesetét tüntettük fel. c,) 1, merev 2, képlékeny kőzetben 7. ábra. Geológiai testek függőleges hajlítása. Az ábra a) rajzán, alulról felfelé ható, vagy a rétegre centrikusán ható oldalirányú nyomóerő hatására fellépő alakváltoztatást szemléltetjük (lásd az ábra jobboldalán lévő sematikus rajzot); A hajlítás hatására a tartó két végén a húzó fő­feszültségre merőleges, általában ferde irányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom