Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
11-12. szám - Sztankóczy Imre: Mintakutak kivitelezésének feltételei
JfTJf Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Ne feledjük el ugyanis, hogy a mélységbeli kútmunkák a szemelől elrejtve folynak és arra, ami a fúrólyukban történik, csak a felszínre hozott anyagokból és a felszínen észlelhető jelenségekből következtethetünk, ami sokszor igen nehéz helyzet elé állítja a művezetőt. Ezért mindenképpen ajánlatosnak látszik, hogy mélyfúrású kutak készítésénél biztosan kézbentartható munkafolyamatokat alkalmazzunk. A kutak gazdaságosságát két számértékkel látnám célszerűen kifejezhetőnek. Az első a létesítési költség mérőszáma, amit a kút építési költségének és a kút egy napi m 3-ben mért üzemi vízhozamának a hányadosával vélnék kifejezhetőnek. A második a termelési munkaszükséglet költségének a mérőszáma, ami alatt 1 m : l víznek a nyugalmi vízszint és az üzemi depresszió összege által megszabott mélységből a térszintre való emeléséhez szükséges munka költségét értem. Lehetséges ugyanis olyan kút, amelynek a létesítési költsége drága és a termelési, vagyis az üzemeltetési költsége olcsó és fordítva. Ezzel a két mérőszámmal fejezhető ki a kút gazdaságossága a kút élettartamának a figyelembevételével. Varga Jenő: Az előadás során láttuk, hogy fúrásokkal és az így kapott hálózatot besűrítő geoelektromos kutatással meg lehet határozni az azonos víztermelési lehetőségeket nyújtó területeket. Ilyen térképek előkészítése nagy segítséget nyújtana az ipari gócokat telepítő intézeteknek és megvédene olyan nehézségektől, amelyeket utólag csak nagy költségekkel lehet megoldani. Ezeket a térképeket nézve felmerül bennem az a gondolat, hogy egy területről nem rajzolható-e fel több víztermelési tájegység, vagypedig más fogalmazásban, a feltüntetett terület, vájjon s leggazdaságosabb vízkivételi lehetőséget nyújtó vízvezető réteg fölvetített területét ábrázolja-e? Jól tudjuk, hogy a föld mélyében éppen úgy találhatók patakok, folyók és tavak, mint a föld felszínén és ezek a vízvezetőrétegek több emeletben helyezkednek el egymás fölött. A kótaji vízmű építésénél az ikerkút fogalmának bevezetésével igen közel egymás mellett két kút két különböző réteg vizét csapolja meg. Szeretném tehát megkérdezni az előadótól, hogy tájegységi térképen ez a kettős, esetleg többszörös réteg ábrázolható-e és különválasztható-e ? A mintakutak ajánlott kiviteli módja nagy haladás az előbbiekkel szemben és ezzel a megoldással megfelelő szem nagyságú szűrőkavicsolás esetén a pannon rétegekbe telepített kutak vízhozama is jelentősen növelhető. A kúttípus és a gazdaságossági mérőszám bevezetésével az előadó célja az volt, hogy közel azonos rétegekbe telepített kutak összehasonlíthatók legyenek. A gazdaságosan kivehető vízmennyiség két tényezőtől függ.' Egyik a vízvezető réteg, ami a Thiem képletben található egységekkel jellemezhető, a másik a kút kiképzése valamint kivitelezése. Ha valóban a rétegek vízadóképességére kívánunk összehasonlító mérőszámot találni, akkor törekednünk kell a kutak kiviteli hibáinak megszüntetésére és be kellene vezetni az egységnyi ellenállású kútnak, mint mintakútnak a fogalmát. Pl. egységnyi annak a kútnak az ellenállása, amelynek kivitele megegyezik a Sztankóczy által ismertetett kúttal, továbbá a szűrőcső külső átmérője 121 mm, a hossza 4 m, perforálása 15%, a rések szélessége 3 mm. hosszúsága 75 mm és a béléscsőben mozgó víz ellenállása, nyomásesése 0,40 m 1,00 m-enként. Ezeket az értékeket nem javaslatnak, hanem csupán példának szántam. Ugyancsak szabályozni kellene a kiviteli körülményeket, a fúrási munkabéreket és a rétegzárás ellenőrzését, amint azt az előadó is említette. A tökéletes és egységes kivitelű kútból kitermelt vízmennyiség már jellemző mértéke lenne a vízvezető rétegből kitermelhető vízmennyiségnek. Meg kell még említeni a mérőszám időbeni változását is. A mérőszám valószínűleg csak addig érvényes, amíg a vízkivétel nem éri el a szemszerkezetre káros belépősebességet és nem lépi túl a rétegben utánpótlódó mennyiséget. Az előadó által ismertetett gazdaságossági egyenletek közül nem tartom időállónak azokat, amelyek nevezőjében forint-érték van. A pénzérték nemcsak a harántolt rétegjzelvényre, de a kalkulátorra és még inkább a kivitelezőre jellemző, tehát nem állandó. Mosonyi Emil: Ha a gazdaságosságot jellemezni akarjuk, különböző fogalmakra lehet gondolni. Lehet az a réteg jóságát, vízadóképességét kifejező jellemző. Azt hogy a tényezők hogyan viszonvlanak gazdaságilag egymáshoz, Ft-ban kell számolni. Ügy vélem, hogy az abszolút gazdaságosságot a termelési egységköltséggel kell kifejezni. Feltételezve az azonos minőséget, egv kútnak n év ki, alatt (n = a kút élettartama) az evi beruházási költsége. Egy rosszabb kútnak, ha kisebb is a beruházási költsége, de kisebb az értéke is. Hozzá kell tehát adni k f évi fenntartási költség értéket is. Meg kell adni továbbá a kü üzemköltséget. Ezeket öszszeadva és elosztva az egy év alatt termelt vizmenynyíséggel az évi költség/m 5 dimenziójú termelési egységköltséget kapjuk. Ha nem egyenlő minőségű vizetadó kutak összehasonlításáról van szó, a víztisztítóberendezés beruházási, fenntartási és üzemi költségeit is számításba kell venni. Horusitzky Ferenc: Az előadás geológiai részéhez szólok hozzá. Az előadás címe a mintakutak telepítésének feltételeiről szólt. Ezeknél legfontosabb a geológiai viszonyok ismerete. A kutak telepítését esetleg elősegítené, ha bevezetnénk a mintafúrások fogalmát, mint ahogyan alapfúrások, szénfúrások stb. vannak. Ha tájegységenként egy-egy fúrást mintafúrássá minősíthetnénk, amelyben minden szintet rétegről-rétegre hidrológiailag is végigvizsgálnánk, ez a tájegységek jellemzésének és a mintakutak telepítésének alapjául szolgálhatna.
