Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Sztankóczy Imre: Mintakutak kivitelezésének feltételei

5Jf8 Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Sztankóczy I.: Mintakutak kivitelezésének feltételei • Ilyen tájegységkutatást végeztünk 1952. évben az akkori Helyi Ipari, most Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megbízásából ivó- és ipari víztermelése céljából. Vizsgálataink eredményeiből részletet mutatunk be, melyen tájegység térképlapot szemléltetünk. (1. ábra.) Ilyen táj egységtérképek birtokában országos viszonylatban is áttekinthető és könnyen kezelhető adatok állnának rendelkezésünkre, melyek minden vízellátási kérdésben — egyelőre ha nem is részletes — választ adnának a vízszükséglet kielégítésének lehetőségére és módjára fúrott kutak telepítése révén. A jövő feladatainak megoldása véleményünk szerint szükségessé teszi az országos táj egységtérkép összeállítását, amelyben a hidrológiai tájegységeken kívül szerepelnie kellene még utalásnak arra, hogy az altalaj rétegei milyen szennyezettségi fokúak (vas, mangán stb.) milyen szennyezettek a felszíni vízfolyások és milyen üzemek szennyezik ezeket. Egy ilyen áttekintő térkép alapján lehet az országos terveket elkészíteni a helyikijelölésekkel együtt, melyeknek jósága egyedüli biztosítéka a helyes vízgazdálkodásnak. Kúttelepítések kiviteli formái Ebben a fejezetben csak olyan telepítési és kiképzési módokra és vizsgálatokra térünk ki, melyeket az országos szabvány nem ismertet részletesen, s amelyek jóságáról a legújabb vizsgálatok alapján lehetett meggyőződni. Bemerülő termelőcsöves kút

s Homokliszt (finomhomok) talajokban tárolt és vezetett vizeket a bemerülő termelőcsöves kútkiképzéssel lehet gazdaságosan és nagy mennyiségben kitermelni. Lényege az, hogy már az első csőrakatot beszorítjuk a nem nagy mélységben fekvő vízadóréteget fedő agyagrétegbe és erőszakos kompresszorozással a vizád óréteget a cső alatt kiüregeljük. Az üregbe kavicsszórás kerül, melybe bele kell helyezni a szűrőszerkezetet. Tovább kompresszorozva a még szükséges kavicsszórást elhelyezzük. A két lépcsőben való kompresszorozásnak az a célja, hogy a kavicsszórás elterüljön a cső alatt úgy, hogy a fedő agyagréteget is megtámassza beomlás ellen. Másik célja az, hogy a szűrő behelyezése után már a szűrőcső körül üregeijük ki a rétegeket és a kavicsszórás elhelyezkedjen a szűrőcső körül is. így olyan nagy szűrőfelületek állíthatók elő, hogy pl. a debreceni finom homokokból több, mint 400 liter/perc vizet sikerült kitermelni egészen kis leszívással. 3 Ennek a kútnak a rajzát Bélteky Lajos „Víztermelés kismélységű kutakból" című dolgozatához fűzött hozzászólások során ismertette Sztankóczy Imre. A rajz Közlönyünknek ugyanebben a számában az 544. oldalon található. A rövid, toldócső alkalmazása Helyes kútkiképzés esetén a szűrőszerkezet fölött — akár van vízzáró fedőréteg, akár nincsen, — egy csőrakat saruja áll. Régen úgy készítették a kutakat, hogy elhelyezték a vezércsövet, aminek célja nem a felső agresszív vizek, vagy szennyezett vizek kizárása volt, mert nem is hagyták benn a furatban, hanem csak azt a célt szolgálta, hogy az öblítőáram létrejöhessen. A bekapcsolásra szánt vízadóréteg feltárásáig ugyanaz a fúrócső több porózus réteget harántolt és amikor a vállalkozó a fúrást saját részére már gazdaságosnak gondolta, akkor elhelyezte a szűrőcsövet, ezt feltoldotta egészen a terepig és minden más csövet kihúzott. Későbben, amikor már benne kellett hagyni a vezércsövet is a furatban, akkor a szűrő toldócsövét tömszelencével zárták a vezércsőhöz és a szűrő toldócsöve összekötötte az öszszes réteget egészen a vízadórétegig. Ezeknek a megoldásoknak egyéb baja mellett meg volt az a hátránya is, hogy a vízadóréteg fölötti finomszemcsés és omlós rétegek a nagyra fúrt lyukszakaszon a rendszeres víztermelés hatására ráomlottak a szűrőre és azt eltömték. A helyes kútkiképzés az, hogy amennyiben a vízadórétegnek van vízzáró fedőrétege, akkor ebbe feltétlenül bele kell szorítani egy csőrakatot, amivel megakadályozható a felső rétegek leomlása. Előnye az, hogy a kút kizárólag a vízadóréteget termeli. Ha a vízadóréteg fölött omlós, finomszemcsés réteg volna közvetlenül, amiben a csősarut zárni nem lehet, akkor azt a csőrakatot, amelyikkel átfúrtuk a vízadóréteget, nem szabad teljesen kihúzni, csak a vízadóréteg tetejéig és a csövet a terepszinten kell (rendszerint cementezéssel) megfogni. Így megakadályozzuk a felső rétegek leomlását és megközelítjük az előbb leírt kiképzési mód jóságát. Reométer alkalmazása furatokban Ha mészkőben, vagy dolomitban fúrunk, akkor a rétegmintákból és a fúrás előrehaladásából nem lehet teljes bizonysággal megállapítani, hogy hol vannak a vízadó szintek és mit kell beszűrőzni. A hőmérsékletmérés lenne az egyik mód ennek megállapítására, ez azonban sokszor sikertelen és költsége is eléggé nagy. Másik, minden esetben jó eredménnyel alkalmazható eljárás a reométeres mérés. A reométer alkalmazását azonban nemcsak a karsztfúrásoknál kellene kötelezővé tenni, hanem minden fúrásnál, ahol több vízadóréteget kapcsol össze a feltárás. A gazdaságosság jellemzése mintakutakkal A tájegység fogalmának és kúttelepítési módoknak a tisztázása után szükséges még a gazdaságossági kérdések vizsgálata. A kút (mintakút) gazdaságos voltának eldöntésekor tekintetbe kell venni elsősorban a