Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból

Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz.. 1/583 nőségi munkának a népgazdaságra származó előnyeiről. Szükség van azonban a kútszabvány olyan módosítására, hogy a műszakilag helyes béléscsövezés elve az eddiginél szigorúbban elő legyen írva. Még csak arra szeretnék rámutatni, hogy újabban a NIM. felügyelete alá tartozó Mélyfúró Ipari Trösztön kívül több más tárca, néhány megyei tanács, vízmű stb. alakított olyan vállalatot, mely kútfúrásokat végez. Bár vitatható, hogy ez helyes-e, létjogosultságot ad azonban ezeknek a vállalatoknak az, hogy az új kormányprogram célkitűzéseivel kapcsolatban felmerült kútigények előreláthatólag meghaladják a Mélyfúró Ipari Tröszt kapacitását. Az elmúlt években csak 2—3 vidéki vízmű végzett a saját szükségletén kívüli kútfúrásokat. Az egyik vízmű kútfúró részlege készítette a megyebeli falusi közkutakat. Három év munkájából 48 kút adata ismeretes. A túlnyomóan 3"-os kezdőcsővel bíró és 5/4—2"-os szűrővel ellátott kutak átlagos vízhozama 52 liter percenként. A kutaknál egyrészt a béléscső és szűrő szűk mérete kifogásolható, mésrészt nem gazdaságos 52 liter/perc átlagos vízhozamú kutakat készíteni akkor, amikor aránytalanul kis többlet költséggel 262 liter/perc-es kutak is készíthetők. Igaz, hogy falusi, kéziszivattyús közkutaknál ez is elég. Az a hátrány azonban fennáll, hogy a kis átmérőjű szűrőcső könnyen elhomokolódik és nehezen tisztítható. Egy másik vízmű kútfúrási működéséről csak abból az alföldi városból tudok adatokat ismertetni, ahol 6 kutat készített az ottani vízmű részére, nagyátmérőjű csövekkel bélelve. Ennek a műszaki szempontból kifogásolható módon bélelt 6 kútnak átlagos vízhozama 840 liter/perc. Ugyanazon a területen a Mélyfúró Ipari Tröszt vállalata által készített 11 db kúté kutanként 1320 liter/perc. Ha ezt a 11 db kúttal megszerzett 14 520 liter/perc vizet a vízmű részlege készítette volna, feltehetően a 6 db kútnál alkalmazott kiviteli mód szerint, nem 11, hanem 18 db kutat kellett volna létesíteni. Mai árakon 8—900 000.— Ft-ot lehetett megtakarítani, azonkívül kb. 1100 fm nagyméretű Mannesmann fúrócsövet, nem is szólva 7 db búvárszivattyúról, ezek aknáiról és bekötő csőhálózatáról, valamint elektromos vezetékhálózatáról. Az ilyen és hasonló esetek elkerülése végett biztosítani kellene az újonnan alakított, Trösztön kívüli kútfúró vállalatok felett is az ellenőrzést és a központi szakmai irányítást mind a földtani, mind a vízügyi szervek részére, nehogy a kútfúróipar egy része ismét visszatérjen az 1949 előtti utakra s a régi módszerrel készítse a 20—30 liter/perc-es, vagy indokolatlanul nagymélységű kutakat. Az irányító hivatali szervnek hatáskört kell adni arra, hogy az építtetőket képviselő Beruházási Igazgatóságok intézkedését országos vízgazdálkodási és szakszempontból ellenőrizze és esetleg helyesbítse. Ezen a vonalon az a gyakori panasz, hogy ezek a szakértőkkel nem rendelkező hivatalok maguknak igénylik a döntést a továbbfúrást illetőleg, s döntésük gyakran a Földtani Intézet véleményével ellentétes, a gazdaságossági és vízgazdálkodási szempontokat figyelmen kívül hagyja. Az is előfordult, hogy laikus létükre a szaktervező iroda munkájába szóltak bele s olyan helyen követelték a tervező irodától 6—700 m-es kút tervezését, ahol 50—60 m-ről 200—300 liter/perc mélytükrű, 220—230 m-ről pedig ugyanennyi kifolyó víz nyerhető. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt igyekeztem a kismélységű fúrott kutak kérdését minél több oldalról megvilágítani. Eközben természetesen rá kellett mutatnom a vele kapcsolatos problémák megoldása érdekében folytatott ötéves harc nehézségeire és az eddig elért sikerekre. Remélem, hogy a most bevezetett új bérezés és a tervteljesítés mérésénél a fm egyeduralmának megtörése megszilárdítja az eddig elért eredményeket és alapul szolgál azok további fejlesztésére. A cél nagy és szép, a magyar dolgozókat mind a városban, mind a falun egészséges ivóvízzel kielégítően ellátni. Ezért érdemes harcolni! Hozzászólások: Sümeghy József: A kismélységű kutakra alapított víznyerés már régóta indokolt és esedékes feladat, de azt csak néhány éve rendszeresítettük. Ez is egyik olyan fejlődést, haladást jelentő vívmányunk, amelyet csak a vízgazdálkodás észszerűsítésével érhettünk el. A kismélységű kutak létesítésével azoknak a kisebb mélységű vízadó rétegeknek vízkihasználását indítottuk meg, amelyek az ország nagy részében a szennyezett, fertőzött talajvizes rétegek közvetlen fekvőjében, avagy annál j/alamivel mélyebben helyezkednek el. Medencéink nagy részében elterjedt rétegek ezek és nagy általánosságban csak ott hiányzanak, ahol a felsőpannon rétegösszlet felszínére közvetlenül löszrétegek települtek, pl. Tolna- és Baranyamegye területén. Túlnyomó részük a Föld újkorának végén, a pleisztocénban és kisebb részük a fiatal pliocénban képződött folyóvízi üledék, amelyeknek medencénként összefüggő rétegsora, a medence peremi hegységek oldalára támaszkodik. Az itt általában csupaszon kiálló rétegfejeknek aránylag széles övezete csapadékosabb területen fekszik és vízszerzési, utánpótlási lehetősége medencéink mélyebb rétegösszletéhez képest jobban biztosított. Vizük a medencék belseje felé lejtő porózus rétegekben jut a medencék belsejébe. Ez csak egyes helyeken pozitivus artézivíz jellegű, mint pl. a Galgaés* a Zagyva völgyében. Bajától D-re Vaskút környékén, s a Szatmári síkság egyes részein. Másutt csak kisebb-nagyobb nyomás alatt álló, legfelső rétegvíz. A medencéinkbe zárt vízfajták közül, a leggyorsabban újuló és mozgó, a legjobban öntisztuló vízfajta ez, s az ivóvízellátásnál elsősorban ezt kell ezentúl is tekintetbe vennünk. Hangsúlyozom, elsősorban ivóvízellátásunknál vegyük tekintetbe, mert már ipari víz céljára is sok helyen felhasználják. Bár, mint említettem, utánpótlása a legjobban biztosított, kitermelésénél bizonyos fokú óvatossággal kell eljárnunk. Az ipar céljaira csak ott szabad vízvezető rétegeiket megcsapolni, ahol azok nagyobb és mélyebb medencerészeket, egységeket töltenek ki, ahol épp ezért nagyobb vízmennyiségeket is tárolnak. A mosoni—győri medencerész, a