Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Lesenyei József–Papp Anna–dr. Török Piroska: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata

Lesenyei—Török—Papp: A budapesti Duna-szakasz vizsg. Hidrológiai Közlöny 34. évf. 19-54. 11—12. sz. 525 újpesti hajógyári ág tápzsilipje felett (4. mintavételi hely) az újpesti híd alatt (6 mintavételi hely), az újpesti Meder-utcai beömlő vonalában (7. mintavételi hely), az Ördögárok betorkolása alatt (16. mintavételi hely), a Hámán Kató-utcai szennyvízbeömlőnél (18. mintavételi hely), a Zsigmond-téri beömlésnél (12. mintavételi hely), határozottan nagyobb értékek mutatkoznak. Aránylag nem nagy a soroksári főgyűjtő beömlésnél (19. mintavételi hely) vett minták baktériumszáma. A soroksári Dunaág tápcsatornájánál azonban a baktériumszám növekvő középértékei jelzik, hogy a Hámán Kató-utcánál közvetlenül a parton beömlő szennyvíz a part mellett húzódva a Dunának ezt a részét is elszennyezi. A 22. mintalefelé és az 1612 km vonalában a pesti parton mutatkozik nagyobb 37°-os baktériumszám. A 20°-on növő baktériumokhoz hasonlóan jól jelzik ezek az értékek a szennyezés fokát. A koli-titert feltüntető táblázatrészből kitűnik, hogy 4., 14., 16., 18., 21-es mintavételi helyeken, tehát a szennyvízbeömléseknél, továbbá a 22—26-ig és 40-es mintavételi helyeken a város alatt a minták 50%-ában, vagy annál nagyobb mennyiségben 0,01 ml-ben, a többi mintavételi helyről vett mintákban 0,1 ml vízben fordult elő koli-baktérium. Tehát ezek a táblázatban aláhúzott értékek tekinthetők az illető mintavételi helyre legjellemzőbb koli-titer értékeknek. A nagyobb fokban szennyezett — 4., 6., WD öl'ü 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 SS 40 41 • 2. ábra vételi helytől, a városhatártól lefele a sodorvonalban az 1630 km tábláig még nagyobb baktériumszám mutatkozik, ami jelzi, hogy ezeken a helyeken a Dunavíz szennyezettsége még növekszik. A 32. mintavételi helytől (az 1628 km tábla) kezdve a baktériumszámok kisebb-nagyobb ingadozással csökkenve mutatják, hogy a víz tisztult. Ezen a részen a felső dunaszakasz értékeihez hasonló értékeket kaptunk. Kivételt képezett a 40. számú, az 1612 km tábla vonalában a pesti parton vett mintasorozat, melynek nagy baktériumszáma azt mutaja, hogy még a város alatt sem tisztult meg a pesti oldal vize. A baktériumszám legnagyobb értékét (3 millió) egy alkalommal a Hámán Kató-utcai szennyvízbeömlőnél vett minta mutatta. Általában, ahol a középérték magas, ott a maximális érték is erősen felugrik, mint a 4, 6, 16, 21, 31 és 40 számú mintavételi helyeken. A 37 fokon növő baktériumszám középértékek általában párhuzamosan haladnak a 20 fokon növő baktériumszám középértékkel. A szennyvízbeömlési helyeken, a város határától 7., 8., 12., 14., 15., 18., 21., 23., 24., 26-os mintavételi helyekről — származó minták 8—25%|ában 0,001 ml-ben, a 7., 18., 23. mintavételi helyek mintáinak, melyek a Rákospatak, Hámán Kató-utcai szennyvizbeömlő, és városhatár budai oldalánál vannak, 7—9%)ban még 0,0001 ml-ben is találtunk kolit. Ez az eredmény is a szennyezettség nagyobb fokára hívja fel a figyelmet. A szilárd táptalajon az 1 ml vízben kimutatható koli-Daktériumok számának átlaga általában párhuzamosan halad a koli-titerrel. 100-on felüli koli-szám átlagot azokon a mintavételi helyeken találtunk, amelyek koli-titerének leggyakoribb értéke 0,01 ml. Ezenkívül a 7., 8., 10., 27., 29. mintavételi helyekről származó mintákban is 100-on felüli koli-szám átlag van. Ezek koli-titerének leggyakoribb értéke ugyan 0,1 ml, de a 0,01 ml-ben is a minták 25—45,6%-ában fordult elő koli. Tehát a koliszám is igen jó jelzője a Duna szennyezettségi fokának. A XV. táblázatban — a város feletti, a város alatt közvetlen és a város alatt 22 kmrel lejebb fekvő mintavételi helyek értékeit