Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Bélteky Lajos: A kismélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei

51f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Bélteky L.: Kismélységből való víznyerés; 1.kúr 2kút 3 kut Nyugolmi szint -2,6 m 450l/perc 17m depr Nyugalmi szint -Z,2m 3601/perc 16,6 m depr 3. ábra Nyugalmi szint: -3,4 m 530 L/perc 17,6 m depr mélységből vizet kapni. Itt fordult elő az egyik legtanulságosabb eset, mely igazolja a kismélységből való víznyerés előnyeit, annak gazdaságosságát, nemcsak a kútköltségekre, hanem egyéb tényezőkre is kiható költségcsökkentő hatását. Az egyik községben ipari üzem vízellátását kellett biztosítani. A vízszükséglet nagy volt, 5—600 liter percenkint. A víznek minél alacsonyabb hőmérsékletűnek kellett lennie, nagyrésze ugyanis hűtéshez szükséges. A környéken ismeretes ugyan néhány kismélységű, 70—80 m-es fúrott kút, a község vízszükségletét pozitív ártézi kutak látják el, melyek mélysége 280—310 m. Kifolyó vizük 60—150 liter percenkint. A víz hőmérséklete azonban 25—26 C°, tehát hűtésre nem alkalmas. A vízellátás biztosítására tehát két lehetőség volt, kismélységű negatív kutakat, vagy pedig 300 m-es pozitív ártézi kutakat építeni. A kismélységű kút vízadó képességéről közelebbi adat nem állt rendelkezésre. Ismeretes volt azonban egy fúrás szelvénye, melyet a létesítendő üzem közelében mélyítették le évekkel előbb, de csak 2"-os csővel. A rétegszelvény szerint 20 és 70 m között finom és alján durvaszemű réteget harántoltak, így feltételezhető volt, hogy kellő nagyátmérőjű csövekkel helyesen bélelt kútból 250— 300 liter/perc alacsony hőmérsékletű víz lesz nyerhető, tehát két kúttal meg lehet oldani az ipartelep vízellátását. A 300 m-es kútból való vízszerzés a meglévő kutak rétegszelvényének adatai alapján biztosabbnak látszott, a várható megtakarítás nagysága azonban indokolttá tette próbafúrás lemélyítését a 20—70 m közötti vízadó réteg feltárására. A kismélységre tervezett próbafúrás meghozta a várt eredményt. A 70 m-es kutat 450 liter/perc teljesítménnyel lehetett homokmentesíteni, úgy hogy állandó üzemben a kútszabvány szerirt kivehető vízhozama 300 liter/pere. A víz hőmérséklete 13 C°. Megépítették a 2. és üzembiztonsági szempontból a 3. kutat is. Ezekből a tisztítószivattyúzás során 360, illetve 530 liter vizet vettek ki percenkint. A három kút együttes mélysége 190 m. A megtakarítás tehát 710 m. Most arra kívánok rátérni, hogy miért lett kisebb a 2. kút vízhozama. Ha megnézzük a három kút rétegszelvény és csövezési rajzát, azt látjuk, hogy az I. csőrakat sarujával a 21—30 m körüli agyagrétegben zártak, a II. rakattal talpig lecsöveztek s ennek védelme alatt építették be a szűrőrakatot, melynek elkészülte után a II. köpenycsőrakatot teljesen visszahúzták. A 2. sz. kútnál a kompresszorozás 90. órájában is csak 225 liter/perc volt a vízhozam, még pedig azért, mivel az I. rakat sarujával nem zártak s így a záróagyag feletti iszapos homokrétegek a kezdőcső saruja mellett lecsúsztak a beszűrőzött rétegre, emiatt megnövekedett a víz belépési ellenállása. Hogy ez tényleg így történt, a következőképp lehetett igazolni: 279 mm-es rakattal ráfúrtak a 241 mm-esre 29,85 m-ig, tehát agyagban zártak s a 241 mm-es csöveket visszahúzták, majd a szűrőt belülről vízsugárral végigmosták. E művelet elvégzése után folytatott tisztítószivattyúzás során a vízhozam 360 lit/perc-ré emelkedett ugyanazon depresszió mellett. A béléscsövezés helyesbítésével tehát 62,5%-kal lehetett javítani a vízhozamot. A vízadó rétegbe jutott iszapot azonban nem lehetett teljesen kimosni, azért nem sikerült a vízhozamot legalább 450 liter/perc-re felemelni. Azt hiszem, ez nagyon tanulságos példa mind a kismélységből való víznyerés gazdaságosságára, mind arra, hogy a kismélységű negatív ártézi kutak létesítése Sikerének a minőségi munka elengedhetetlen feltétele. Bebizonyult ugyanis, hogy a saruzárás lyányában bekövetkezett csőmögötti vízmozgás káros hatását megfelelő beavatkozással, a saruzárás utólagos megvalósításával kiküszöbölni s ezáltal a vízhozamot növelni lehetett. Bihar megye ártézi kutas vidékén más községekben is sikerült kismélységre negatív szivatytyús kutakat készíteni, pl. Kislétán, Nagykereki, Bagamér, Biharkeresztes községekben 100 m-nél kisebb mélységből 120—150 liter/perc vízhozammal. Jász-Kun-Szolnok megyének tiszántúli részén szintén sikerrel végződtek a kismélységű fúrások.